Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2024. június 27.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Környezet – 2009/28/EK irányelv – 1. cikk – A 3. cikk (3) bekezdésének a) pontja – A jogbiztonság elve és a bizalomvédelem elve – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 16. cikk – A megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatása – Az alkalmazandó támogatási rendszer megváltoztatása – Az érintett támogatás szerződéskötéstől függő nyújtása”
A C‑148/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2023. március 10‑én érkezett, 2023. február 27‑i határozatával terjesztett elő
a Gestore dei Servizi Energetici SpA – GSE
és
az ERG Eolica Ginestra Srl,
az Erg Eolica Campania SpA,
az Erg Eolica Fossa del Lupo Srl,
az Erg Eolica Amaroni Srl,
az Erg Eolica Adriatica Srl,
az Erg Eolica San Vincenzo Srl,
az Erg Eolica San Circeo Srl,
az Erg Eolica Faeto Srl,
a Green Vicari Srl,
az Erg Wind Energy Srl,
az Erg Wind Sicilia 3 Srl,
az Erg Wind Sicilia 6 Srl,
az Erg Wind 4 Srl,
az Erg Wind 6 Srl,
az Erg Wind Sicilia 5 Srl,
az Erg Wind 2000 Srl,
az Erg Wind Sicilia 2 Srl,
az Erg Wind Sardegna Srl,
az Erg Wind Sicilia 4 Srl,
az Enel Hydro Appennino Centrale Srl, korábban Erg Hydro Srl,
az Erg Power Generation SpA,
a Ministero dello Sviluppo economico
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök, A. Prechal, a második tanács elnöke, a hetedik tanács bírájaként eljárva (előadó), és M. L. Arastey Sahún bíró,
főtanácsnok: A. Rantos,
hivatalvezető: Juhász‑Tóth A. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2024. február 7‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– Gestore dei Servizi Energetici SpA – GSE képviseletében F. Degni, P. R. Molea és A. Pugliese avvocati,
– az Erg Eolica Ginestra Srl, az Erg Eolica Campania SpA, az Erg Eolica Fossa del Lupo Srl, az Erg Eolica Amaroni Srl, az Erg Eolica Adriatica Srl, az Erg Eolica San Vincenzo Srl, az Erg Eolica San Circeo Srl, az Erg Eolica Faeto Srl, a Green Vicari Srl, az Erg Wind Energy Srl, az Erg Wind Sicilia 3 Srl, az Erg Wind Sicilia 6 Srl, az Erg Wind 4 Srl, az Erg Wind 6 Srl, az Erg Wind Sicilia 5 Srl, az Erg Wind 2000 Srl, az Erg Wind Sicilia 2 Srl, az Erg Wind Sardegna Srl, az Erg Wind Sicilia 4 Srl, az Enel Hydro Appennino Centrale Srl (korábban Erg Hydro Srl) és az Erg Power Generation SpA képviseletében E. Bruti Liberati, A. Canuti és P. Tanferna avvocati,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: L. G. V. Delbono, S. Fiorentino és P. Garofoli avvocati dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében B. De Meester és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2009. L 140., 16. o.) az ezen irányelv (8), (14) és (25) preambulumbekezdésével, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével összefüggésben értelmezett 1. és 3. cikkének, másrészt pedig az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 16. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Gestore dei Servizi Energetici SpA – GSE olasz energetikai szolgáltató és 21, a fotovoltaikus energia kivételével megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító társaság – az Erg Eolica Ginestra Srl, az Erg Eolica Campania SpA, az Erg Eolica Fossa del Lupo Srl, az Erg Eolica Amaroni Srl, az Erg Eolica Adriatica Srl, az Erg Eolica San Vincenzo Srl, az Erg Eolica San Circeo Srl, az Erg Eolica Faeto Srl, a Green Vicari Srl, az Erg Wind Energy Srl, az Erg Wind Sicilia 3 Srl, az Erg Wind Sicilia 6 Srl, az Erg Wind 4 Srl, az Erg Wind 6 Srl, az Erg Wind Sicilia 5 Srl, az Erg Wind 2000 Srl, az Erg Wind Sicilia 2 Srl, az Erg Wind Sardegna Srl, az Erg Wind Sicilia 4 Srl, az Enel Hydro Appennino Centrale Srl, korábban Erg Hydro Srl és az Erg Power Generation SpA –, valamint a Ministero dello Sviluppo Economico (gazdaságfejlesztési minisztérium, Olaszország) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az ilyen villamos energia termelőire vonatkozó támogatási rendszert olyannal váltják fel, amelyben a termelőknek megállapodást kell kötniük a GSE‑vel ahhoz, hogy az utóbbi támogatási rendszerben részesülhessenek.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2009/28 irányelv (8), (14) és (25) preambulumbekezdésének a szövege a következő:
„(8) A[z Európai] Bizottság 2007. január 10‑i »Megújulóenergia‑útiterv – Megújuló energiák a XXI. században: egy fenntarthatóbb jövő építése« című közleménye rámutatott, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia összarányára vonatkozó 20%‑os célkitűzés és a közlekedésben használt megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó 10%‑os célkitűzés megfelelő és megvalósítható feladat lenne, és a kötelező célkitűzéseket tartalmazó keretnek biztosítania kell az üzleti világ számára a megújulóenergia‑ágazattal kapcsolatos fenntartható befektetésekhez szükséges hosszú távú kiszámíthatóságot, amelyek által csökkenthető a fosszilis üzemanyagok behozatalától való függőség, illetve fokozható az új energetikai technológiák használata. Ezeket a célokat a 2020‑ig történő 20%‑os energiahatékonysági fejlesztés keretében a Bizottság [2006. ooktóber 19-i] »Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása« című közleménye határozza meg, amelyet elfogadott mind a 2007. márciusi Európai Tanács, mind 2008. január 31‑i állásfoglalásában az Európai Parlament.
[…]
(14) A kötelező nemzeti célkitűzések fő célja a befektetői kiszámíthatóság biztosítása és a megújuló energiaforrások valamennyi fajtájából energia előállítására alkalmas technológiák folyamatos fejlesztésének ösztönzése. Ezért nem helyénvaló a célkitűzés kötelező jellegéről szóló döntést elhalasztani addig, amíg egy jövőbeni esemény bekövetkezik.
[…]
(25) A megújuló energiaforrások terén az egyes tagállamok különböző adottságokkal rendelkeznek, és nemzeti szinten különböző támogatási rendszereket működtetnek a megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében. A tagállamok többsége olyan támogatási rendszert alkalmaz, amely kizárólag a saját területén termelt, megújuló energiaforrásokból előállított energiát támogatja. A nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működéséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok különböző adottságaiknak megfelelően ellenőrizhessék nemzeti támogatási rendszereik hatásait és költségeit. Az ezen irányelvben megfogalmazott cél elérésének egyik fontos eszköze [a belső villamosenergia‑piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27‑i] 2001/77/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2001. L 283., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 121. o.] szerinti nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működtetésének garantálása a befektetői bizalom megtartása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok a célkitűzések teljesítését célzó, hatékony nemzeti intézkedéseket dolgozhassanak ki. […]”
4 A 2009/28 irányelv „Hatály” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ez az irányelv közös keretet hoz létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására. Kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt összarányára és a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált részarányára vonatkozóan. Szabályokat állapít meg a tagállamok közötti statisztikai átruházások, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti közös projektek, a származási garanciák, a közigazgatási eljárások, a tájékoztatás és képzés, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a villamosenergia‑hálózatokhoz való hozzáférése tekintetében. A bioüzemanyagokra és a folyékony bio‑energiahordozókra vonatkozóan fenntarthatósági kritériumokat állapít meg.”
5 Ezen irányelvnek „A megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználására vonatkozó összesített kötelező nemzeti célértékek és intézkedések” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső fogyasztásban betöltött […] részaránya 2020‑ban legalább a nemzeti átfogó célkitűzésükben erre az évre az I. melléklet A. részében szereplő táblázat harmadik oszlopa szerint megállapított részarány. Ezek az összesített kötelező nemzeti célkitűzések összhangban vannak azzal a célkitűzéssel, hogy 2020‑ig megvalósuljon a megújuló energiaforrásoknak a[z Európai] Közösség teljes bruttó energiafogyasztásában való részarányára vonatkozóan előírt 20%‑os minimum célkitűzés. Az e cikkben szereplő célkitűzések könnyebb megvalósítása érdekében valamennyi tagállam ösztönzi és elősegíti az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot.
(2) A tagállamok intézkedéseket vezetnek be, amelyek célja annak biztosítása, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya egyenlő vagy meghaladja az I. melléklet B. részében szereplő ütemterv‑előirányzatban feltüntetett részarányt.
(3) A tagállamok az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott célkitűzések elérése érdekében – többek között – az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják:
a) támogatási rendszerek;
[…]”
Az olasz jog
A 79/1999. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet
6 Az Olasz Köztársaság a 1999. március 16‑i decreto legislativo n. 79 – Attuazione della direttiva 96/92/CE recante norme comuni per il mercato interno dell’energia elettrica (a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 96/92/EK irányelv végrehajtásáról szóló 79. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 1999. március 31‑i 75. száma, 8. o.) révén a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelését támogató rendszert vezetett be, amely arra kötelezi a nem megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia importőreit és termelőit, hogy a következő évben a megújuló forrásokból előállított villamos energiára vonatkozó kvótát tápláljanak be a nemzeti rendszerbe, vagy pedig szerezzék be a kvóta teljes vagy részleges egyenértékét, illetve az ahhoz kapcsolódó jogokat olyan „zöld bizonyítvány” néven ismert tanúsítványok formájában, amelyeket az ilyen villamos energia termelői azzal a feltétellel kapnak más termelőktől, hogy ez utóbbiak ezt a villamos energiát betáplálják a hálózatba (a továbbiakban: zöldbizonyítvány‑rendszer).
A 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet
7 A 2011. március 3‑i decreto legislativo no 28 – Attuazione della direttiva 2009/28/CE sulla promozione dell’uso dell’energia da fonti rinnovabili, recante modifica e successiva abrogazione delle direttive 2001/77/CE e 2003/30/CE (a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28/EK irányelv átültetéséről szóló 28. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) (a GURI 2011. március 28‑i 71. száma, a GURI 81. számú rendes melléklete; a továbbiakban: 28/2011. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet), amely 2011. március 29‑én lépett hatályba, előírja, hogy 2013‑tól kezdődően a zöldbizonyítvány‑rendszert fokozatosan meg kell szüntetni, és annak helyébe 2016‑tól kezdődően egy ösztönző betáplálási tarifák nyújtásán alapuló támogatási rendszer lép (a továbbiakban: ösztönző betáplálásitarifa‑rendszer).
8 E felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 24. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A megújuló energiaforrásokkal működő, 2012. december 31‑ét követően üzembe helyezett létesítmények villamosenergia‑termelése a (2) bekezdésben meghatározott eszközök útján és az említett rendelkezésben előírt általános kritériumok, valamint a (3) és (4) bekezdésben említett egyedi kritériumok alapján ösztönzésben részesül […]
(2) Az (1) bekezdésben említett létesítmények villamosenergia‑termelése a következő általános kritériumok alapján részesül ösztönző intézkedésekben:
[…]
d) az ösztönzőket a GSE és a létesítményekért felelős jogalany között az Autorità per l’Energia Elettrica e il Gas (villamosenergia‑ és gázügyi hatóság, Olaszország), jelenleg Autorità di Regolazione per Energia Reti e Ambiente (ARERA) (energia‑, hálózat‑ és környezetvédelmi szabályozó hatóság, Olaszország) által meghatározott mintaszerződés alapján, az (5) bekezdésben említett rendeletek közül az első rendelet hatálybalépését követő három hónapon belül kötött magánjogi szerződésekben biztosítják;
[…]
(5) A jelen cikkben előírt ösztönző rendszerek végrehajtásának részletes szabályait a Ministro dell’Ambiente et della tutela del Territorio e del Mare [(környezet‑, terület‑ és tengervédelmi miniszter, Olaszország)] és a kompetenciaprofilok tekintetében a Ministro delle Politiche Agricole e Forestali [(a mezőgazdasági és erdészeti politikáért felelős miniszter, Olaszország)] egyetértésével, az [AEEG‑vel] és a Conferenza unificatával [egyesített tanács, Olaszország] folytatott egyeztetést követően elfogadott, az 1997. augusztus 28‑i 281. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 8. cikkében említett gazdaságfejlesztési miniszteri rendeletekben a fenti (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott kritériumokkal összhangban kell meghatározni. A rendeletek különösen a következőket szabályozzák:
[…]
c) a régi ösztönző mechanizmusról az újra való áttérés részletes szabályai. A részletes szabályok különösen arra vonatkoznak, hogy a 2015 utáni évekre vonatkozó zöld bizonyítványokra való jogosultságot – beleértve a nem megújuló energiaforrásokkal működő létesítményeket is – a beruházások jövedelmezőségének biztosítása érdekében a zöld bizonyítványokra való jogosultság fennmaradó időszakára a (3) bekezdésben említett csoportosításba tartozó ösztönző rendszerhez való hozzáférési jog váltja fel.
[…]”
9 A 28/2011. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 25. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a GSE évente visszavonja a 2011 és 2015 közötti időszakban a megújuló energiaforrásokból előállított energia termelésére vonatkozóan kiállított zöld bizonyítványokat, amelyek esetleg meghaladják a megújuló energia vásárlására vonatkozó kötelezettség kvótájának teljesítéséhez szükséges mennyiséget. A fent említett bizonyítványok visszavonási ára a 2007. december 24‑i legge n. 244 – Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale dello Stato (legge finanziaria 2008) (az állam éves és többéves költségvetésének elkészítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló 244. sz. törvény [2008. évi költségvetési törvény]; a GURI 2007. december 28‑i 300. száma, a GURI 285. számú rendes melléklete) 2. cikkének (148) bekezdésében említett ár 78%‑a.
A 2012. július 6‑i rendelet
10 A gazdaságfejlesztési miniszter a környezet‑, terület‑ és tengervédelmi miniszterrel, valamint a mezőgazdasági és erdészeti politikáért felelős miniszterrel konzultálva elfogadta a 2012. július 6‑i decreto – Attuazione dell’art. 24 del decreto legislativo 3 marzo 2011, n. 28, recante incentivazione della produzione di energia elettrica da impianti a fonti rinnovabili diversi dai fotovoltaici (a fotovoltaikus energia kivételével megújuló energiaforrásokkal működő létesítményekből származó villamos energiára vonatkozó ösztönzőkről szóló, 2011. március 3‑i 28. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 24. cikkének végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet; a GURI 2012. július 10‑i 159. száma, a GURI 143. számú rendes melléklete; a továbbiakban: 2012. július 6‑i rendelet) című rendeletet.
11 A 2012. július 6‑i rendeletnek „A zöld bizonyítványokhoz való jogosultság ösztönzővé alakítása” című 19. cikke a következőket írja elő:
„(1) A 2012. december 31. előtt üzembe helyezett, megújuló energiaforrásokat hasznosító, zöld bizonyítványokhoz való jogosultsággal rendelkező létesítmények […] által előállított villamos energia termelése 2015 után a fennmaradó jogosultsági időszak tekintetében a korábban alkalmazandó rendelkezések alapján az ösztönző rendszer hatálya alá tartozó nettó termelésre vonatkozóan I. betáplálási tarifában részesül […] [a továbbiakban matematikai képletet határoznak meg az I. betáplálási tarifa kiszámításához]
[…]”
12 E rendeletnek „A 2015‑ig tartó éves termelésre vonatkozóan kiállított zöld bizonyítványok visszavonásával kapcsolatos rendelkezések” című 20. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 2012 és 2015 közötti időszak termelésére vonatkozó zöld bizonyítványoknak a [28/2011. sz.,] felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 24. cikke (5) bekezdése c) pontjának első mondata szerinti kiállítására és visszavonására a következő bekezdésekben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A termelő kérésére a GSE negyedévente zöld bizonyítványokat állít ki az előző negyedév termelésére vonatkozóan a hálózatüzemeltetők által a GSE‑nek havonta továbbított mérések alapján, a GSE által a jelen rendelet hatálybalépését követő 60 napon belül közzétett külön eljárásnak megfelelően.
(3) […] a jogosult kérésére a GSE a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 25. cikkének (4) bekezdésében meghatározott áron visszavonja […]:
[…]
b) 2013. március 31‑ig a 2012. év első félévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2013. szeptember 30‑ig a 2012. év második félévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat;
c) 2013. december 31‑ig a 2013. év első negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2014. március 31‑ig a 2013. év második negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2014. június 30‑ig a 2013. év harmadik negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2014. szeptember 30‑ig a 2012. év negyedik negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat;
d) 2014. szeptember 30‑ig a 2014. év első negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2014. december 31‑ig a 2014. év második negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2015. március 31‑ig a 2014. év harmadik negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2015. június 30‑ig a 2014. év nagyedik negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat;
e) 2015. szeptember 30‑ig a 2015. év első negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2015. december 31‑ig a 2015. év második negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2016. március 31‑ig a 2015. év harmadik negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat; 2016. június 30‑ig a 2015. év negyedik negyedévi termelésre vonatkozó zöld bizonyítványokat;
[…]”
13 Az említett rendelet 21. cikkének (8) bekezdése a következőket írja elő:
„A létesítményekért felelős jogalany a jelen rendeletben említett ösztönző mechanizmusokhoz való hozzáférési jog megszerzését megelőzően köteles magánjogi szerződést kötni a GSE‑vel. A GSE az [AEEG] rendelkezésére bocsátja az ahhoz szükséges adatokat, hogy a jelen rendelet hatálybalépésétől számított három hónapon belül kidolgozza a [28/2011. sz.], felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 24. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti mintaszerződést.”
14 A 2012. július 6‑i rendeletnek „A régi ösztönző mechanizmusról az újra való áttérés” című 30. cikke a következőképpen rendelkezik:
(1) A 2013. április 30. előtt, illetve a 8. cikk (4) bekezdésének c) pontjában említett, hulladékkal üzemelő létesítmények esetében 2013. június 30. előtt üzembe helyezett létesítmények tekintetében a befejezés alatt álló beruházások védelme és a régiről az új mechanizmusra való fokozatos áttérés biztosítása érdekében a jelen rendeletben meghatározottól eltérő ösztönző mechanizmust lehet választani a következő feltételek mellett:
[…]
b) az (1) bekezdésben említett határidőn belül üzembe helyezett létesítményekre a 2007. évi módosított 244. törvény mellékletében és a módosított legge n. 296 – Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale dello Stato (az éves és többéves állami költségvetés megállapítására vonatkozó rendelkezésekről szóló 296. sz. törvény; a GURI 2006. december 27‑i 299. száma, a GURI 244. számú rendes melléklete) (382c) bekezdésében szereplő 1. és 2. táblázatban meghatározott zöld bizonyítványokra vonatkozó, az e rendelet hatálybalépésének napján alkalmazandó és 2013. januártól havonta 3%‑kal csökkentett általános díjtételek és szorzótényezők vonatkoznak; a csökkentés májustól csak a 8. cikk (4) bekezdésének c) pontjában említett, hulladékkal üzemelő létesítményekre vonatkozik.
[…]
(2) Az (1) bekezdésben említett létesítményeknek a jelen rendelet hatálybalépését megelőzően kiadott engedéllyel kell rendelkezniük.
[…]”
A mintamegállapodások
15 Az AEEG a 2013. május 16‑i 207/2013/R/EFR határozatával jóváhagyta a GSE által a 2012. július 6‑i rendeletben előírt ösztönző intézkedések nyújtása céljából készített „Fonti energetiche rinnovabili” (megújuló energiaforrásokról szóló megállapodás, a továbbiakban: FER‑megállapodás) elnevezésű mintamegállapodás‑tervezetet. A határozatot 2013. május 17‑én tették közzé az AEEG honlapján.
16 2016. április 20‑án a GSE közzétette a honlapján a „Gestione Riconoscimento Incentivo” (ösztönző eszköz elismerésének kezeléséről szóló mintamegállapodás, a továbbiakban: GRIN‑megállapodás) című mintamegállapodás‑tervezetet.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
17 A jelen ítélet 2. pontjában említett 21 társaság (a továbbiakban: az alapeljárás alperesei) a fotovoltaikus energia kivételével megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító olyan létesítmények tulajdonosai, amelyek az ilyen villamos energia termeléséhez a zöld bizonyítványok rendszerében meghatározott támogatásban részesültek, és ezért zöld bizonyítványokat adhattak el más üzemeltetőknek annak érdekében, hogy azok teljesíteni tudják az említett villamos energia bizonyos mennyiségének az olasz villamosenergia‑rendszerbe való betáplálására vonatkozó kötelezettségüket.
18 A 28/2011. sz. törvényerejű rendelet és a 2012. július 6‑i rendelet elfogadását követően, amelyek alapján a zöldbizonyítvány‑rendszert az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszer váltja fel, e tulajdonosok keresetet indítottak a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt a GRIN‑megállapodás jogszerűségének vitatása érdekében, amelyet a rendszerek közötti átmenet érdekében meg kellett kötniük a GSE‑vel.
19 E bíróság helyt adott az említett tulajdonosok keresetének, azzal az indokkal, hogy sem a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, sem a 2012. július 6‑i rendelet nem írta elő kifejezetten, hogy ez az átmenet megköveteli a GSE‑vel való megállapodás megkötését. Az említett bíróság szerint a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 24. cikke (2) bekezdésének d) pontjában előírt azon kötelezettség, hogy az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerben való részesüléshez „magánjogi szerződést” kell kötni, kizárólag a 2012. december 31. után üzembe helyezett, megújuló energiaforrásokkal működő létesítmények üzemeltetőire vonatkozik, nem pedig az olyan létesítmények üzemeltetőire, mint az említett tulajdonosoké, amelyeket ezen időpont előtt helyeztek üzembe, és amelyek üzemeltetői részt vettek a zöldbizonyítvány‑rendszerben.
20 A GSE fellebbezést nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) határozata ellen a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország).
21 Előzetesen e bíróság lényegében arra mutat rá, hogy az ítélkezési gyakorlatából és a Corte suprema di Cassazione (semmítőszék, Olaszország) ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az első fokon megállapítottakkal ellentétben az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerben való részesüléshez szükséges, GSE‑vel való szerződéskötési kötelezettség egyaránt vonatkozik azokra az üzemeltetőkre, amelyek létesítményeit 2012. december 31. előtt helyezték üzembe, valamint azokra az üzemeltetőkre, amelyek létesítményeit 2012. december 31. után helyezték üzembe. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a GSE tehát – az átmenet sajátosságaihoz kapcsolódó szükséges módosításokra is figyelemmel – feltételül szabhatta az AEEG által jóváhagyott FER‑megállapodást, illetve a FER‑megállapodást felváltó GRIN‑megállapodást ahhoz, hogy lehetővé tegye a tarifatámogatási intézkedések nyújtását a 2012. december 31. előtt üzembe helyezett létesítmények üzemeltetői számára.
22 A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy megállapítható, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás azáltal, hogy a zöldbizonyítvány‑rendszerben részesülő üzemeltetők számára kötelezővé teszi a GSE‑vel való megállapodás megkötését ahhoz, hogy az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerben részesülhessenek, egyoldalúan módosította azokat a jogi feltételeket, amelyekre az alapeljárás alperesei a gazdasági tevékenységüket alapították, ami ellentétes lehet a 2009/28 irányelvnek a befektetői kiszámíthatóság biztosítására irányuló célkitűzésével.
23 Az érintett vállalkozások ilyen megállapodás kötésére irányuló kötelezettsége ugyanis nem szabad tárgyalás eredménye. Ráadásul ez a megállapodás további kötelezettségeket ír elő e vállalkozások számára. A megállapodás ugyanis nem csupán abból áll, hogy az említett vállalkozások zöld bizonyítványait egy matematikai képlet alapján tarifatámogatássá alakítja át, hanem arra is kötelezi őket, hogy a GSE számára a mérési adatok gyűjtését lehetővé tévő, új távleolvasó berendezéseket telepítsenek (a GRIN‑megállapodás 5. cikke), hitelátruházására vonatkozó korlátozásokat vezet be (a GRIN‑megállapodás 7. és 8. cikke), lehetővé teszi a GSE számára, hogy az érintett létesítmény harmadik félnek történő eladása esetén az ösztönző eszközöket egyoldalúan módosítsa vagy megszüntesse (a GRIN‑megállapodás 9. cikkének (2) bekezdése), hogy pusztán valótlan adatok alapján felmondja a megállapodást (a GRIN‑megállapodás 12. cikke), valamint hogy felmondja és felfüggessze a megállapodást (a GRIN‑megállapodás 13. cikkének (3) és (4) bekezdése).
24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ilyen megállapodás megkötésére irányuló kötelezettség azáltal, hogy módosítja azokat a jogi feltételeket, amelyekre az alapeljárás alperesei gazdasági tevékenységüket alapították, ellentétes lehet a 2009/28 irányelv (8), (14) és (25) preambulumbekezdésében, valamint 1. és 3. cikkében foglalt, a befektetői kiszámíthatóság biztosítására irányuló célkitűzésével és a bizalomvédelem elvével is.
25 A kérdést előterjesztő bíróság kételkedik abban, hogy a jelen ügyben a gondos és körültekintő gazdasági szereplő tökéletesen előre láthatta volna az alapügyben szereplő szabályozás alakulását és annak kockázatát, hogy ennek következtében az érdekeit sértő intézkedéseket fogadnak el. Úgy véli, hogy a 2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche (Anie) és társai ítélet (C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280) alapjául szolgáló ügyektől eltérően a korábban alkalmazandó szabályozás nem tartalmazott kellően egyértelmű utalást a gazdasági szereplők számára arra vonatkozóan, hogy a zöldbizonyítvány‑rendszer ösztönző intézkedései módosíthatók vagy visszavonhatók.
26 Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben a Charta 16. cikkében biztosított vállalkozás szabadsága is sérülhet. Egyrészt ugyanis úgy tekinthető, hogy az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás a zöldbizonyítvány‑rendszerben részesülő létesítmények üzemeltetőinek szerződési szabadságába való beavatkozásnak minősül, mivel a jogalkotó ezt a rendszert az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerrel váltotta fel, és az utóbbi rendszerben való részesüléshez új feltételeket írt elő az üzemeltetők számára, holott azok gazdasági tevékenységüket olyan időszakra tervezték és szervezték meg, amelynek stabilitását észszerű ideig fenn kellett volna tartani. Másrészt ez a nemzeti szabályozás érinti minden vállalkozás ahhoz való jogát, hogy – az őt a saját cselekményeiért terhelő felelősség korlátai belül – szabadon felhasználhassa a rendelkezésére álló gazdasági és pénzügyi forrásokat.
27 E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A jogbiztonság és a bizalomvédelem elve tükrében úgy kell‑e értelmezni a [2009/28] irányelvet, különösen annak (8), (14) és (25) preambulumbekezdését, 1. és 3. cikkét, valamint [a Charta] 16. cikkét, hogy azokkal ellentétes a [28/2011. sz.] felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) és a [2012. július 6‑i rendelet] rendelkezéseiből eredő, a Consiglio di Stato (államtanács) állandó ítélkezési gyakorlata szerint értelmezett olyan nemzeti szabályozás, amely az ösztönzők nyújtását még a 2012. december 31. előtt üzembe helyezett, megújuló energiaforrásokból táplált villamosenergia‑termelő létesítmények esetében is a GSE és a létesítményért felelős jogalany közötti magánjogi szerződések megkötéséhez köti?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
28 A GSE arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel nem meghatározó az alapügy megoldása szempontjából. A GSE úgy véli, hogy a jogvita alapjául szolgáló keresetet a kérdést előterjesztő bíróságnak elfogadhatatlannak vagy okafogyottnak kellett volna nyilvánítania az arra alapított elfogadhatatlansági kifogása nyomán, hogy az alapeljárás alperesei által megtámadott GRIN‑megállapodás nem okozott számukra sérelmet.
29 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2024. február 22‑i Consejería de Presidencia, Justicia e Interior de la Comunidad de Madrid és társai ítélet, C‑59/22, C‑110/22 és C‑159/22, EU:C:2024:149, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2024. február 22‑i Consejería de Presidencia, Justicia e Interior de la Comunidad de Madrid és társai ítélet, C‑59/22, C‑110/22 és C‑159/22, EU:C:2024:149, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Ennélfogva nem a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival összhangban hozták‑e meg, vagy hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapkereset elfogadhatóságára vonatkozó értékelését megkérdőjelezze (lásd ebben az értelemben: 2015. június 16‑i Gauweiler és társai ítélet, C‑62/14, EU:C:2015:400, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem lehet azzal az indokkal elfogadhatatlannak nyilvánítani, hogy a GSE a kérdést előterjesztő bíróság előtt azt állította, hogy az alapkereset elfogadhatatlan, illetve okafogyott.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
33 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/28 irányelvnek a (8), (14) és (25) preambulumbekezdésével, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével, valamint a Charta 16. cikkével összefüggésben értelmezett 1. és 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azzal összefüggésben, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelését támogató olyan rendszert, amely a villamos energia nemzeti hálózatba betáplálandó kibocsátási egységein és a villamos energiát előállító vállalkozások részére kiállított zöld bizonyítványok kiadásán alapul, egy olyan nemzeti villamosenergia‑támogatási rendszerrel váltják fel, amely az e vállalkozások számára ösztönző betáplálási tarifa biztosításán alapul, az utóbbi rendszerben való részesüléshez előírja, hogy az ilyen vállalkozásoknak az ezen támogatás nyújtásának feltételeire vonatkozóan megállapodást kell kötniük az említett rendszer kezelésével és ellenőrzésével megbízott, állami ellenőrzés alatt álló jogalannyal, köztük azoknak a vállalkozásoknak is, amelyek létesítményeik üzembe helyezésének időpontjára tekintettel a kibocsátási egységeken és a zöld bizonyítványok kiadásán alapuló nemzeti támogatási rendszerben részesültek.
34 E tekintetben a 2009/28 irányelv 1. cikkéből kitűnik, hogy az irányelv célja, hogy közös keretet hozzon létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására, többek között úgy, hogy kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt összarányára vonatkozóan. E céllal összhangban az irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése olyan elérendő célokat határoz meg, amelyek értelmében egyrészről a tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a végső energiafogyasztásban betöltött részaránya 2020‑ban legalább az említett irányelv I. mellékletének A. részében meghatározott nemzeti átfogó célkitűzésnek megfelel, másrészről a tagállamok olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy az ilyen energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya legalább egyenlő az ugyanezen irányelv I. mellékletének B. részében meghatározott ütemterv‑előirányzat szerinti részaránnyal.
35 Amint az a 2009/28 irányelv (8) és (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, e közös keret és célkitűzések meghatározásának biztosítania kell az üzleti világ számára a megújulóenergia‑ágazattal kapcsolatos olyan fenntartható befektetésekhez szükséges hosszú távú kiszámíthatóságot, amelyek erősítik a megújuló energiaforrások valamennyi fajtájából energia előállítására alkalmas technológiák folyamatos fejlesztését és használatát.
36 A 2009/28 irányelv (25) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a tagállamok az említett célkitűzések elérése érdekében támogatási rendszereket alkalmazhatnak, és hogy e támogatási rendszerek megfelelő működéséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok különböző adottságaiknak megfelelően ellenőrizhessék támogatási rendszereik hatásait és költségeit, mivel az tagállamonként változik. Ez a preambulumbekezdés azt is hangsúlyozza, hogy a 2001/77 irányelvben előírt nemzeti támogatási rendszerek megfelelő működtetésének garantálása a befektetői bizalom megtartásának és a 2009/28 irányelv céljának elérésének fontos eszköze.
37 Ily módon, noha az üzleti világ számára a megújulóenergia‑ágazattal kapcsolatos, az ilyen energia fogyasztásának növelését elősegítő, fenntartható befektetésekhez szükséges a kiszámíthatóság, ezt egyrészt azzal biztosítják az üzleti világ számára, hogy olyan közös keretet határoznak meg, amely kötelező célokat ír elő a megújuló energiaforrásokból előállított energiának az egyes tagállamok teljes bruttó energiafogyasztásában képviselt részarányára vonatkozóan, másrészt azáltal, hogy biztosítják a tagállamok által a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelésének előmozdítása érdekében elfogadott támogatási rendszerek megfelelő működését.
38 Annak szükségessége azonban, hogy a befektetők számára biztonságot nyújtsanak, amint azt a 2009/28 irányelv (8) és (14) preambulumbekezdése elismeri, önmagában nem érintheti az ezen irányelv (25) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke (3) bekezdésének a) pontjában a tagállamok számára biztosított azon mérlegelési mozgásteret, hogy olyan hatékony, tehát nem túl költséges támogatási rendszereket fogadjanak el és tartsanak fenn, amelyek lehetővé teszik számukra a megújuló energiaforrásokból előállított energia fogyasztására vonatkozóan az említett irányelvben meghatározott kötelező célkitűzések elérését. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy az e célok eléréséhez megfelelőnek ítélt intézkedéseket illetően a tagállamokat megillető mérlegelési mozgástér azt jelenti, hogy a tagállamok szabadon elfogadhatnak, módosíthatnak vagy megszüntethetnek támogatási rendszereket, feltéve többek között, hogy e célok megvalósulnak (lásd ebben az értelemben: 2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche [Anie] és társai ítélet, C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, 28. pont; 2022. március 1‑jei Milis Energy és társai végzés, C‑306/19, C‑512/19, C‑595/19 és C‑608/20–C‑611/20, EU:C:2022:164, 30. pont).
39 Következésképpen az, hogy az olasz jogalkotó a zöldbizonyítvány‑rendszert az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerrel váltsa fel, és így egyes vállalkozásoknak megszünteti az előbbi rendszer által biztosított előnyét, és arra kötelezi őket, hogy az utóbbi rendszer alkalmazhatósága érdekében kössenek megállapodást a teljes egészében állami ellenőrzés alatt álló, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek nyújtott nemzeti támogatási rendszer által előírt ösztönző intézkedések nyújtásának kezelésével és ellenőrzésével megbízott GSE‑vel, önmagában nem ellentétes a 2009/28 irányelvvel, amennyiben az utóbbi rendszer lehetővé teszi az Olasz Köztársaság számára a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt részarányára vonatkozóan ezen irányelvben meghatározott célkitűzések elérését.
40 Mindazonáltal amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, amennyiben a tagállamok olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyekkel az uniós jogot hajtják végre, tiszteletben kell tartaniuk e jog általános elveit, amelyek körébe tartozik többek között a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve is (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑i Coöperatieve Producentenorganisatie en Beheersgroep Texel ítélet, C‑386/18, EU:C:2019:1122, 55. pont; 2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche [Anie] és társai ítélet, C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyek tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás megfelel‑e az említett elveknek, a Bíróságnak – az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelemről való határozathozatal során – csak arra van hatásköre, hogy megadja ezen bíróság számára az uniós jog értelmezésével kapcsolatos valamennyi olyan tényezőt, amely alapján az el tudja bírálni e megfelelést. A kérdést előterjesztő bíróság e célból figyelembe veheti az érintett szabályozás szövegéből, céljából és szerkezetéből következő valamennyi releváns elemet (2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche [Anie] és társai ítélet, C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanakkor a célból, hogy hasznos választ adhasson a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére, a Bíróság a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhat számára minden, általa szükségesnek ítélt iránymutatást (lásd ebben az értelemben: 2023. november 16‑i Viterra Hungary ítélet, C‑366/22, EU:C:2023:876, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 E tekintetben először is a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez az elv megköveteli egyfelől azt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másfelől pedig azt, hogy alkalmazásuk előre látható legyen a jogalanyok számára, különösen olyankor, amikor kedvezőtlen következményeik lehetnek. Az említett elv megköveteli különösen azt, hogy a szabályozás lehetővé tegye az érdekeltek számára az ennek alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, és hogy ez utóbbiak egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 223. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Ugyanakkor ezek a követelmények nem értelmezhetők sem annak kizárásaként, hogy az uniós jogalkotó egy általa elfogadott norma keretében elvont jogi fogalmat használjon, sem pedig annak előírásaként, hogy az ilyen elvont szabályban fel kell sorolni azokat a különböző konkrét eseteket, ahol az alkalmazást nyerhet, mivel a jogalkotó nem tudja előre meghatározni az összes ilyen esetet (lásd analógia útján: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 224. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Következésképpen az, hogy egy jogi aktus mérlegelési jogkörrel ruházza fel a végrehajtásáért felelős hatóságokat, önmagában nem ütközik az előreláthatóság követelményébe, feltéve hogy a mérlegelési jogkör terjedelmét és gyakorlásának módját az adott jogszerű célra tekintettel kellő pontossággal határozzák meg ahhoz, hogy megfelelő védelmet biztosítson az önkényes eljárással szemben (2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑156/21, EU:C:2022:97, 225. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 A jelen ügyben – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – úgy tűnik, hogy a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet és a 2012. július 6‑i rendelet rendelkezései egyértelműen és pontosan meghatározzák a zöldbizonyítvány‑rendszer fokozatos megszüntetését, és annak az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerrel való felváltását, valamint a fokozatos megszüntetés és a felváltás részletes szabályait.
46 A 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 24. cikke ugyanis előírja, hogy a 2012. december 31. után üzembe helyezett, megújuló energiaforrásokból villamos energiát termelő létesítmények bizonyos kritériumok tiszteletben tartása mellett ösztönző betáplálási tarifán alapuló támogatási rendszerben részesülhetnek. Ezenkívül a 2012. december 31. előtt üzembe helyezett, megújuló energiaforrásokat hasznosító létesítmények tekintetében a 2012. július 6‑i rendelet 19. cikke meghatározza a zöld bizonyítványokhoz való jogok 2016. január 1‑jétől ösztönző betáplálási tarifává történő átalakításának módjait. A 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 25. cikkének (4) bekezdése és a 2012. július 6‑i rendelet 20. cikke előírja a 2015 végéig tartó éves termelésre vonatkozóan kiállított zöld bizonyítványok visszavonásának feltételeit. Végül a 2012. július 6‑i rendelet 30. cikke lehetőséget biztosít a 2013. április 30. előtt üzembe helyezett létesítmények számára, hogy a régi ösztönző mechanizmusról az újra való áttérés során egy különleges ösztönző mechanizmust válasszanak.
47 Ezenkívül a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 24. cikke (2) bekezdésének d) pontja és a 2012. július 6‑i rendelet 21. cikkének (8) bekezdése egyértelműen kifejti, hogy az ösztönző betáplálási tarifák biztosításához a GSE‑nek és a létesítményekért felelős szervezetnek megállapodást kell kötnie egymással.
48 E rendelkezések alkalmazása előre látható volt a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia valamennyi termelője számára, függetlenül attól, hogy a létesítményeik 2012. december 31‑e előtt vagy után léptek‑e üzembe, mivel a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletet és a 2012. július 6‑i rendeletet még azelőtt fogadták el, hogy a 2013. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakban a zöldbizonyítvány‑rendszert fokozatosan felváltotta volna az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszer.
49 A vállalkozások által az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerben való részesülés érdekében a GSE‑vel megkötendő megállapodás rendelkezéseit illetően meg kell állapítani, hogy a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletnek a 2012. július 6‑i rendelet 21. cikkének (8) bekezdésével összefüggésben értelmezett 24. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján az AEEG a GSE javaslatára 2012. július 6‑án elfogadott egy mintaszerződést, a FER‑megállapodást. Ezenfelül 2016. április 20‑án a GSE közzétette a FER‑megállapodás helyébe léptetendő GRIN‑megállapodás tervezetét.
50 Ami az alapeljárás tárgyát képező GRIN‑megállapodást illeti, annak kikötései első ránézésre a jelen ítélet 42. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében egyértelműnek és előre láthatónak tűnnek.
51 Ugyanis, amint arra a GSE és a Bizottság írásbeli észrevételeiben hivatkozik, úgy tűnik, hogy a GRIN‑megállapodásban foglalt kikötések tartalma megfelel az FER‑megállapodás, illetve a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia olaszországi termelőire alkalmazandó szabályozási keret rendelkezéseinek, és különösen a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet és a 2012. július 6‑i rendelet rendelkezéseinek, illetve azokon alapul. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a vizsgálatot követően megerősíti ezt az értékelést, úgy kell tekinteni, hogy e kikötések tartalmát a jelen ítélet 42. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében előre láthatónak kell tekinteni.
52 Ez utóbbi értékelést nem feltétlenül kérdőjelezi meg az a tény, hogy az említett kikötések némelyike – amint az a jelen ítélet 23. pontjából is kitűnik – bizonyos fokú mérlegelési jogkört biztosít a GSE‑nek többek között arra vonatkozóan, hogy a létesítmény harmadik félnek történő eladása esetén egyoldalúan módosítsa vagy megszüntesse az érintett megállapodást, vagy hogy egyoldalúan felmondja vagy felfüggessze a megállapodást abban az esetben, ha az érintett létesítmény szerkezeti kialakítása a bejelentetthez képest lényegesen megváltozik.
53 Ugyanis, amint az a jelen ítélet 44. pontjából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság csak akkor állapíthatja meg a jogbiztonság elvének megsértését, ha arra a következtetésre jut, hogy a GSE ezen mérlegelési jogkörének terjedelmét és gyakorlásának módját az adott jogszerű célra tekintettel nem határozták meg kellő pontossággal ahhoz, hogy megfelelő védelmet biztosítson az önkényes eljárással szemben.
54 Másodszor, ami a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartását illeti, amely a jogbiztonság elvéből következik, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ezen elvre való hivatkozás joga minden olyan gazdasági szereplőre kiterjed, akiben egy nemzeti hatóság megalapozott várakozásokat keltett, különösen a részére tett pontos ígéretek folytán (lásd ebben az értelemben: 2022. november 17‑i Avicarvil Farms ítélet, C‑443/21, EU:C:2022:899, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal, amikor a gondos és körültekintő gazdasági szereplő képes előre látni az olyan intézkedés elfogadását, amely érintheti az érdekeit, ezen intézkedés meghozatalát követően nem hivatkozhat ezen elvre. Ezenfelül a gazdasági szereplők nem helyezhetnek jogos bizalmat az olyan fennálló helyzet fennmaradásába, amelyet a nemzeti hatóságok a mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche [Anie] és társai ítélet, C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 A jelen ügyben – a kérdést előterjesztő bíróság értékelésére is figyelemmel – a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet és a 2012. július 6‑i rendelet elfogadását megelőzően az olasz hatóságok olyan intézkedést hoztak vagy olyan biztosítékot adtak volna, amely az alapügy alpereséhez hasonló gazdasági szereplőkben jogos elvárásokat keltett volna a zöldbizonyítvány‑rendszer fenntartásával kapcsolatban.
56 Egyébiránt – amint az a jelen ítélet 38. pontjában is megállapításra került – a 2009/28 irányelv mérlegelési mozgásteret biztosított az olasz hatóságok számára a megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozóan ezen irányelvben foglalt célkitűzések elérése érdekében bevezetett támogatási rendszerek módosítására, illetve megszüntetésére.
57 Ebből következik, hogy a gondos és körültekintő gazdasági szereplőknek képesnek kell lenniük arra, hogy előre lássák, hogy az olasz hatóságok élhetnek e mérlegelési mozgástérrel. Nem bízhattak tehát megalapozottan abban, hogy fennmarad a zöld bizonyítványok kiadását előíró támogatási rendszer, és nem fognak előírni olyan új kötelezettségeket, mint a GSE‑vel való megállapodáskötési kötelezettség annak érdekében, hogy az általuk megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia tekintetében ösztönző betáplálási tarifában részesülhessenek.
58 Ami közelebbről a GRIN‑megállapodás megkötésére vonatkozó kötelezettséget illeti – továbbra is a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő értékelés függvényében –, nem tűnik úgy, hogy azok a termelők, amelyek létesítményei 2012. december 31. előtt üzemeltek, bármilyen biztosítékkal rendelkeztek volna arra vonatkozóan, hogy nem fog vonatkozni rájuk az ösztönző betáplálási tarifában való részesüléshez szükséges ezen kötelezettség. Éppen ellenkezőleg, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, mind az ő, mind pedig a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletnek a 2012. július 6‑i rendelet 21. cikkének (8) bekezdésével összefüggésben értelmezett 24. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az ilyen tarifához való részesüléshez teljesítendő, említett kötelezettség egyaránt vonatkozik a 2012. december 31. előtt és után üzembe helyezett létesítmények termelőire.
59 Ami a GRIN‑megállapodás szövegét illeti, amennyiben megállapítható, hogy az lényegében megfelel az AEEG 2013. május 16‑i határozatával elfogadott FER‑megállapodás és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia olaszországi termelésére alkalmazandó keretszabályozás tartalmának – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata – úgy kell tekinteni, hogy az az említett termelők számára előre látható volt.
60 Következésképpen az alapeljárás alperesei, akiknek létesítményeit 2012. december 31. előtt helyezték üzembe, és akik a zöldbizonyítvány‑rendszerben részesültek, nem táplálhattak jogos bizalmat aziránt, hogy ez a rendszer fenn fog maradni, és hogy nem kell a GSE‑vel a GRIN‑megállapodáshoz hasonló megállapodást kötniük ahhoz, hogy az említett rendszert felváltó ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerben részesülhessenek.
61 Harmadszor, a Charta 16. cikkének értelmezését illetően először is meg kell állapítani, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a 16. cikk alkalmazandó a jelen ügyben, mivel a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet és a 2012. július 6‑i rendelet a 2009/28 irányelvet ülteti át az olasz jogba.
62 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az említett 16. cikk, amely a vállalkozás szabadságáról szól, védi a gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlásának szabadságát, a vállalkozás saját cselekményeiért fennálló felelősségének korlátain belül a vállalkozás rendelkezésére álló gazdasági, műszaki és pénzügyi források felhasználásának szabadságát, valamint a szerződési szabadságot (lásd ebben az értelemben: 2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche [Anie] és társai ítélet, C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, 56. és 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Márpedig – a kérdést előterjesztő bíróság értékelésére is figyelemmel – úgy tűnik, hogy a zöldbizonyítvány‑rendszerről a 28/2011. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletben és a 2012. július 6‑i rendeletben előírt ösztönző betáplálásitarifa‑rendszerre való áttérés nem érinti az előbbi rendszerben részesülő vállalkozások azon szabadságát, hogy gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet folytassanak. Úgy tűnik, hogy az áttérés nem érinti e vállalkozások azon jogát, hogy szabadon felhasználhassák a rendelkezésükre álló gazdasági, műszaki és pénzügyi erőforrásokat.
64 E tekintetben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy e jog korlátozásának minősül különösen az olyan intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettség, amelyek a gazdasági szereplő számára jelentős költséget jelenthetnek, jelentős hatással lehetnek tevékenységeinek megszervezésére, vagy nehéz és bonyolult műszaki megoldásokat igényelnek (2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche [Anie] és társai ítélet, C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig úgy tűnik, hogy az érintett rendszerek közötti váltás nem jár jelentős költséggel, nem igényel nehéz és bonyolult műszaki megoldásokat és nincs jelentős hatással az alapeljárás alpereseinek tevékenységére.
65 A Charta 16. cikkében foglalt szerződési szabadságot illetően emlékeztetni kell arra, hogy az többek között a gazdasági partner megválasztásának szabadságára, valamint az adott szolgáltatás ára meghatározásának szabadságára vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2021. április 15‑i Federazione nazionale delle imprese elettrotecniche ed elettroniche [Anie] és társai ítélet, C‑798/18 és C‑799/18, EU:C:2021:280, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 Ebben az esetben azonban úgy tűnik, hogy a zöldbizonyítvány‑rendszerben részesülő vállalkozások azon kötelezettsége, hogy az ösztönző betáplálási tarifákban való részesülés érdekében olyan megállapodást kössenek a GSE‑vel, mint a GRIN‑megállapodás, nem érinti ezt a szabadságot.
67 A Bíróság rendelkezésére álló iratokban szereplő információkra tekintettel ugyanis úgy tűnik, hogy ez a megállapodás csak a GSE – vagyis, amint az a jelen ítélet 39. pontjában is szerepel, a teljes egészében állami ellenőrzés alatt álló, az ösztönző intézkedések nyújtásának kezelésével és ellenőrzésével megbízott jogalany – által az ösztönző betáplálásitarifa‑rendszer végrehajtására alkalmazott eszköz. Úgy tűnik, hogy az említett megállapodás csak járulékos jellegű az ösztönző tarifális intézkedésekben való részesülést megengedő közigazgatási határozathoz képest, és semmilyen hatást nem gyakorol a szóban forgó ösztönző összegére, mivel azt az alkalmazandó szabályozási keret határozza meg, tehát nem képezi alku tárgyát.
68 Ilyen körülmények között indokolt, hogy a vállalkozások nem választhatják meg szerződéses partnerüket, és nem rendelkeznek tárgyalási jogkörrel sem a GRIN‑megállapodás tartalmát, sem a támogatás összegét illetően. E vállalkozások szerződési szabadsága jogszerűen annak eldöntésére korlátozódik, hogy elfogadják‑e a megállapodás feltételeit.
69 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2009/28 irányelv 1. és 3. cikkét a (8), (14) és (25) preambulumbekezdésével, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével, valamint a Charta 16. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azzal összefüggésben, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelését támogató olyan rendszert, amely a villamos energia nemzeti hálózatba betáplálandó kibocsátási egységein és a villamos energiát előállító vállalkozások részére kiállított zöld bizonyítványok kiadásán alapul, egy olyan nemzeti villamosenergia‑támogatási rendszerrel váltják fel, amely az e vállalkozások számára ösztönző betáplálási tarifa biztosításán alapul, az utóbbi rendszerben való részesüléshez előírja, hogy az ilyen vállalkozásoknak az ezen támogatás nyújtásának feltételeire vonatkozóan megállapodást kell kötniük az említett rendszer kezelésével és ellenőrzésével megbízott, állami ellenőrzés alatt álló jogalannyal, köztük azoknak a vállalkozásoknak is, amelyek létesítményeik üzembe helyezésének időpontjára tekintettel a kibocsátási egységeken és a zöld bizonyítványok kiadásán alapuló nemzeti támogatási rendszerben részesültek.
A költségekről
70 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. és 3. cikkét ezen irányelv (8), (14) és (25) preambulumbekezdésével, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikkével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azzal összefüggésben, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelését támogató olyan rendszert, amely a villamos energia nemzeti hálózatba betáplálandó kibocsátási egységein és a villamos energiát előállító vállalkozások részére kiállított zöld bizonyítványok kiadásán alapul, egy olyan nemzeti villamosenergia‑támogatási rendszerrel váltják fel, amely az e vállalkozások számára ösztönző betáplálási tarifa biztosításán alapul, az utóbbi rendszerben való részesüléshez előírja, hogy az ilyen vállalkozásoknak az ezen támogatás nyújtásának feltételeire vonatkozóan megállapodást kell kötniük az említett rendszer kezelésével és ellenőrzésével megbízott, állami ellenőrzés alatt álló jogalannyal, köztük azoknak a vállalkozásoknak is, amelyek létesítményeik üzembe helyezésének időpontjára tekintettel a kibocsátási egységeken és a zöld bizonyítványok kiadásán alapuló nemzeti támogatási rendszerben részesültek.
Aláírások