Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2024. június 27.(*)

Tartalomjegyzék

I. Jogi háttér

A. Az 1/2003/EK rendelet

B. A technológiaátadási megállapodásokról szóló 2004. évi iránymutatás

C. Az [EUMSZ] 101. [cikknek] a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról szóló iránymutatás

II. A jogvita előzményei

A. A perindopril

B. A perindoprilra vonatkozó jogviták

1. Az ESZH határozatai

2. A nemzeti bíróságok határozatai

C. A perindoprillal kapcsolatos jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások

1. A Niche és a Matrix megállapodások

2. A Teva megállapodás

3. A Krka megállapodások

4. A Lupin megállapodás

III. A vitatott határozat

IV. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

V. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

VI. A fellebbezésről

A. Az elfogadhatóságra vonatkozó előzetes észrevételek

B. A cél általi versenykorlátozás és a potenciális verseny fogalmának értékelési kritériumaira vonatkozó, első és második jogalapról

1. Az elfogadhatóságról

2. A jogalapok érdeméről

a) Előzetes észrevételek

b) A potenciális versenyre vonatkozó kritériumokról (második jogalap)

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

c) A cél általi versenykorlátozásnak minősítés kritériumairól (első jogalap)

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

C. A Niche és a Matrix megállapodásokra vonatkozó, harmadik és hatodik jogalapról

1. A harmadik jogalapról

a) A potenciális versenyre vonatkozó, első részről

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

b) A cél általi versenykorlátozásnak minősítésre vonatkozó, második részről

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

2. A Niche és a Matrix megállapodások elkülönülő jogsértéseknek minősítésére vonatkozó, hatodik jogalapról

a) A felek érvelése

b) A Bíróság álláspontja

D. A Teva megállapodásra vonatkozó, negyedik jogalapról

1. A potenciális versenyre vonatkozó, első részről

a) A felek érvelése

b) A Bíróság álláspontja

2. A cél általi versenykorlátozásnak minősítésre vonatkozó, második részről

a) A Teva megállapodás célkitűzéseiről

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

b) A Teva megállapodás hatásainak ambivalenciájáról

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

c) A Teva megállapodás kikötéseinek károsságáról

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

d) A fordított kifizetésről

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

E. A Lupin megállapodásra vonatkozó, ötödik jogalapról

1. A potenciális versenyre vonatkozó, első részről

a) A felek érvelése

b) A Bíróság álláspontja

2. A cél általi versenykorlátozásnak minősítésre vonatkozó, második részről

a) A fordított kifizetésről

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

b) A Lupin megállapodás kikötéseinek károsságáról

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

c) A Lupin megállapodás hatályáról

1) A felek érvelése

2) A Bíróság álláspontja

3. A jogsértés befejezésének időpontjára vonatkozó, harmadik részről

a) A felek érvelése

b) A Bíróság álláspontja

F. A bírságokra vonatkozó, hetedik jogalapról

1. A bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottsága elvének megsértésére vonatkozó, első részről

a) A felek érvelése

b) A Bíróság álláspontja

2. Az arányosság elvének megsértésére vonatkozó, második részről

a) A felek érvelése

b) A Bíróság álláspontja

G. A fellebbezésre vonatkozó következtetések

VII. A Törvényszékhez benyújtott keresetről

A költségekről

„Fellebbezés – Verseny – Gyógyszerkészítmények – A perindopril piaca – EUMSZ 101. cikk – Kartellek – Potenciális verseny – Cél általi versenykorlátozás – A perindopril generikus változatai piacra lépésének késleltetésére irányuló stratégia – Szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás – A jogsértés időtartama – Az egységes jogsértés fogalma – A bírság törlése vagy csökkentése”

A C‑201/19. P. sz. ügyben,

a Servier SAS (székhelye: Suresnes [Franciaország]),

a Servier Laboratories Ltd (székhelye: Stoke Poges [Egyesült Királyság]),

a Les Laboratoires Servier SAS (székhelye: Suresnes)

(képviselik őket: O. de Juvigny, J. Jourdan, T. Reymond, A. Robert avocats, J. Killick advocaat és M. I. F. Utges Manley solicitor)

fellebbezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. február 28‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Castilla Contreras, B. Mongin és C. Vollrath, később: F. Castilla Contreras, F. Castillo de la Torre, B. Mongin, J. Norris és C. Vollrath, végül: F. Castilla Contreras, F. Castillo de la Torre, J. Norris és C. Vollrath, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

támogatja:

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik kezdetben: D. Guðmundsdóttir, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Holmes KC, később: L. Baxter, F. Shibli, D. Guðmundsdóttir és J. Simpson, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Holmes KC és P. Woolfe barrister, végül: S. Fuller, meghatalmazotti minőségben, segítői: J. Holmes KC és P. Woolfe barrister)

beavatkozó fél a fellebbezési eljárásban,

a European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations (EFPIA) (székhelye: Genf [Svájc], képviseli: F. Carlin avocate)

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök (előadó), K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, az első tanács bírájaként eljárva, P. G. Xuereb, A. Kumin és I. Ziemele bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezetők: M. Longar és R. Şereş tanácsosok,

tekintettel az írásbeli szakaszra, és a 2021. október 20‑i és 21‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2022. július 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Fellebbezésükkel a Servier SAS, a Servier Laboratories Ltd és a Les Laboratoires Servier SAS az Európai Unió Törvényszéke 2018. december 12‑i Servier és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑691/14, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:922) részleges hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék részben elutasította az [EUMSZ] 101. és [EUMSZ] 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39612 – „perindopril [Servier]” ügy) 2014. július 9‑én hozott C(2014) 4955 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) őket érintő részében történő megsemmisítése, illetve másodlagosan az e határozatban velük szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti keresetüket.

I.      Jogi háttér

A.      Az 1/2003/EK rendelet

2        A[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) „Bizonyítási teher” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] alkalmazásával járó bármely nemzeti vagy közösségi eljárás során [az EUMSZ 101. cikk] (1) bekezdése vagy [az EUMSZ 102. cikk] megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy hatóság viseli. Az a vállalkozás vagy a vállalkozások azon társulása, amely [az EUMSZ 101. cikk] (3) bekezdésében foglalt kedvezményt igénybe kívánja venni, köteles bizonyítani, hogy a bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek.”

B.      A technológiaátadási megállapodásokról szóló 2004. évi iránymutatás

3        Az [EUMSZ 101. cikknek] a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról szóló, 2004. április 27‑i európai bizottsági iránymutatás (HL 2004. C 101., 2. o.; a továbbiakban: a technológiaátadási megállapodásokról szóló 2004. évi iránymutatás) 209. pontja a következőket írja elő:

„Az egyezségi és megnemtámadási megállapodásokban szereplő megnemtámadási kikötések rendszerint nem minősülnek az [EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének] hatálya alá tartozónak. E megállapodások esetében a felek abban állapodnak meg, hogy utólag nem támadják meg a megállapodással lefedett szellemitulajdon‑jogokat. A megállapodás alapvető célja éppen a meglévő viták rendezése és/vagy jövőbeli viták elkerülése.”

C.      Az [EUMSZ] 101. [cikknek] a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról szóló iránymutatás

4        Az [EUMSZ] 101. [cikknek] a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról szóló iránymutatás (HL 2014. C 89., 3. o.) 242. és 243. pontja kimondja:

„Megnemtámadási kikötések egyezségi megállapodásokban

242.      Az egyezségi megállapodásokban szereplő megnemtámadási kikötések rendszerint nem minősülnek [az EUMSZ] 101. [cikk] (1) bekezdésének hatálya alá tartozónak. E megállapodások esetében a felek abban állapodnak meg, hogy utólag nem támadják meg a vita középpontjában álló szellemitulajdon‑jogokat. A megállapodás alapvető célja éppen a meglévő viták rendezése és/vagy a jövőbeli viták elkerülése.

243.      Az egyezségi megállapodásokban szereplő megnemtámadási kikötések azonban meghatározott körülmények között versenyellenesek lehetnek, és [az EUMSZ] 101. [cikk] (1) bekezdésébe ütközhetnek. Egy szellemitulajdon‑jog megtámadására vonatkozó szabadság korlátozása nem képezi a szellemitulajdon‑jog kifejezett tárgyát, és korlátozhatja a versenyt. Egy megnemtámadási kikötés például sértheti a 101. cikk (1) bekezdését, ha az érintett szellemitulajdon‑jogot téves vagy félrevezető információk alapján adták meg […]. Az ilyen kikötések vizsgálata akkor is szükséges lehet, ha a hasznosítást engedélyező – a technológiai jogok licenciába adása mellett – pénzügyileg vagy más módon annak vállalására készteti a hasznosításba vevőt, hogy nem vitatja a technológiai jogok érvényességét, vagy ha a technológiai jogok a hasznosításba vevő termelésének szükséges feltételét jelentik […].”

II.    A jogvita előzményei

5        A jogvitának többek között a megtámadott ítélet 1–73. pontjában bemutatott előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

A.      A perindopril

6        A Servier SAS a Servier gyógyszeripari cégcsoport anyavállalata, amely csoport részét képezi a Les Laboratoires Servier SAS és a Servier Laboratories Ltd (a továbbiakban külön‑külön vagy együtt: Servier). A Les Laboratoires Servier társaság originális gyógyszerek fejlesztésére, leányvállalata, a Biogaran SAS pedig generikus gyógyszerek fejlesztésére szakosodott.

7        A Servier kifejlesztette a perindoprilt, amely gyógyszert elsősorban a magas vérnyomás és a szívelégtelenség ellen használják. E gyógyszer az angiotenzin‑konvertáló enzimet gátlók közé tartozik. A perindopril hatóanyaga só formájában jelenik meg. Kezdetben az erbumin sót használták.

8        A perindopril hatóanyagára vonatkozó EP0049658. sz. szabadalmat a Servier csoport egyik társasága 1981. szeptember 29‑én jelentette be az Európai Szabadalmi Hivatalnál (ESZH). E szabadalom 2001. szeptember 29‑én járt volna le, a szabadalmi oltalmat azonban több tagállamban, többek között az Egyesült Királyságban 2003. június 22‑ig meghosszabbították. Az említett szabadalmi oltalmat Franciaországban 2005. március 22‑ig, míg Olaszországban 2009. február 13‑ig hosszabbították meg.

9        1988. szeptember 16‑án a Servier a perindopril hatóanyagának előállítási eljárásaira vonatkozó több szabadalmat is bejelentett az ESZH‑nál, nevezetesen az EP0308339. sz. (a továbbiakban: 339. sz. szabadalom), az EP0308340. sz. (a továbbiakban: 340. sz. szabadalom), az EP0308341. sz. (a továbbiakban: 341. sz. szabadalom) és az EP0309324. sz. szabadalmat, amelyek 2008. szeptember 16‑án jártak le.

10      2001. július 6‑án a Servier bejelentette az ESZH‑nál a perindopril‑erbumin alfa kristályos formájára és annak előállítási eljárására vonatkozó EP1296947. sz. szabadalmat (a továbbiakban: 947. sz. szabadalom), amelyet az ESZH 2004. február 4‑én adott meg.

11      2001. július 6‑án a Servier ezenkívül több tagállamban is nemzeti szabadalmi bejelentést nyújtott be azelőtt, hogy e tagállamok az európai szabadalmak megadásáról szóló, 1973. október 5‑én Münchenben aláírt és 1977. október 7‑én hatályba lépett egyezmény részes feleivé váltak volna. A Servier például a 947. sz. szabadalomnak megfelelő szabadalmi bejelentést nyújtott be Bulgáriában (BG 107 532), a Cseh Köztársaságban (PV2003‑357), Észtországban (P200300001), Magyarországon (HU225340), Lengyelországban (P348492) és Szlovákiában (PP0149‑2003). E szabadalmat Bulgáriában 2006. május 16‑án, Magyarországon 2006. augusztus 17‑én, a Cseh Köztársaságban 2007. január 23‑án, Szlovákiában 2007. április 23‑án és Lengyelországban 2010. március 24‑én adták meg.

B.      A perindoprilra vonatkozó jogviták

12      2003 és 2009 között a Servier és a perindopril generikus változatának forgalmazására készülő gyártók között több jogvita is folyamatban volt.

1.      Az ESZH határozatai

13      2004‑ben tíz generikusgyógyszer‑gyártó, köztük a Niche Generics Ltd (a továbbiakban: Niche), a KRKA, tovarna zdravil, d.d. (a továbbiakban: Krka), a Lupin Ltd és a Norton Healthcare Ltd, az Ivax Europe leányvállalata, amely később összeolvadt a generikus gyógyszerek gyártására szakosodott Teva Pharmaceuticals Industries Ltd‑vel, a Teva csoport anyavállalatával, felszólalt az ESZH előtt a 947. sz. szabadalommal szemben e szabadalom megvonása érdekében, az újdonság és a feltalálói tevékenység hiányára, valamint a találmány leírásának elégtelenségére alapított jogalapokra hivatkozva.

14      2006. július 27‑én az ESZH felszólalási osztálya megerősítette a 947. sz. szabadalom érvényességét (a továbbiakban: az ESZH 2006. július 27‑i határozata). E határozatot az ESZH műszaki fellebbezési tanácsa előtt megtámadták. A Niche, miután egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodást kötött a Servier‑vel, 2005. február 9‑én elállt a felszólalási eljárástól. A Krka és a Lupin 2007. január 11‑én, illetve február 5‑én elállt az ESZH műszaki fellebbezési tanácsa előtti eljárástól.

15      A 2009. május 6‑i határozatával az ESZH műszaki fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte az ESZH 2006. július 27‑i határozatát, és megvonta a 947. sz. szabadalmat. A műszaki fellebbezési tanács e határozatával szemben a Servier által benyújtott felülvizsgálati kérelmet 2010. március 19‑én elutasították.

2.      A nemzeti bíróságok határozatai

16      Bizonyos generikusgyógyszer‑gyártók egyes nemzeti bíróságok előtt vitatták a 947. sz. szabadalom érvényességét, a Servier pedig szabadalombitorlási kereseteket, valamint ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket nyújtott be e gyártókkal szemben. A Servier által a Niche‑sel, a Matrix Laboratories Ltd‑vel (a továbbiakban: Matrix), a Tevával, a Krkával és a Lupinnal 2005 és 2007 között kötött, egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodások miatt ezen eljárások többsége azelőtt lezárult, hogy az eljáró bíróságok a 947. sz. szabadalom érvényességéről véglegesen határozhattak volna.

17      Az Egyesült Királyságban csak a Servier és az Apotex Inc. közötti jogvita keretében állapították meg bírósági úton a 947. sz. szabadalom érvénytelenségét. 2006. augusztus 1‑jén ugyanis a Servier a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (patents court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium [szabadalmi bíróság], Egyesült Királyság) előtt keresetet indított a 947. sz. szabadalom bitorlása miatt az Apotexszel szemben, amely megkezdte a perindopril generikus változatának forgalmazását az Egyesült Királyság piacán. 2006. augusztus 8‑án a Servier elérte ideiglenes intézkedés elrendelését az Apotexszel szemben. 2007. július 6‑án az Apotex viszontkeresetét követően ezen ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezték, és a 947. sz. szabadalmat érvénytelenítették, ezáltal lehetővé téve, hogy e vállalkozás forgalomba hozza a perindopril generikus változatát az Egyesült Királyság piacán. 2008. május 9‑én fellebbezés keretében helybenhagyták a 947. sz. szabadalom érvénytelenségét megállapító határozatot.

18      Hollandiában 2007. november 13‑án a Katwijk Farma BV, az Apotex egyik leányvállalata a 947. sz. szabadalom érvénytelenítése iránti kérelmet nyújtott be e tagállam bíróságához. A Servier ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel fordult e bírósághoz, amelyet 2008. január 30‑án elutasítottak. Az említett bíróság a Pharmachemie BV, a Teva csoport egyik társasága által 2007. augusztus 15‑én indított eljárásban hozott 2008. június 11‑i határozatával Hollandia vonatkozásában a 947. sz. szabadalmat érvénytelenítette. E határozatot követően a Servier és a Katwijk Farma elállt a kérelmeitől.

C.      A perindoprillal kapcsolatos jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások

1.      A Niche és a Matrix megállapodások

19      A Niche az Unichem Laboratories Ltd (a továbbiakban: Unichem) – egy generikus gyógyszerek gyártására szakosodott indiai jog szerinti társaság – leányvállalata. 2001. március 26‑án azok a társaságok, amelyeknek a Niche és a Matrix lett a jogutódja, a perindopril generikus változatának kifejlesztésére irányuló együttműködési megállapodást kötöttek. E megállapodás értelmében e gyógyszer hatóanyagának előállításával azt a társaságot bízták meg, amelynek a Matrix lett a jogutódja, az említett megállapodásban részt vevő másik társaság feladata pedig az említett gyógyszer forgalombahozatali engedélyeinek megszerzése és a gyógyszer forgalmazása volt.

20      2004. június 25‑én a Servier a 339., a 340. és a 341. sz. szabadalom bitorlása miatt keresetet indított a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (patents court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium [szabadalmi bíróság]) előtt a Niche‑sel szemben, amely a viszontkeresetében a 947. sz. szabadalom érvénytelenítését kérte. A Matrix ezen eljárásban iratokat benyújtva vett részt. Az említett eljárásban a tárgyalás időpontját 2005. február 7‑re és 8‑ra tűzték ki.

21      2005. február 8‑án a Servier e jogviták, valamint a 947. sz. szabadalommal kapcsolatban az ESZH előtti eljárások egyezség útján történő rendezése érdekében két megállapodást kötött, az elsőt a Niche‑sel és az Unichemmel (a továbbiakban: Niche megállapodás), a másodikat pedig a Matrixszal (a továbbiakban: Matrix megállapodás).

22      Mindkét megállapodás tartalmazott egyrészt úgynevezett „forgalmazástilalmi” kikötéseket, amelyekben e vállalkozások kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Servier perindoprilra vonatkozó releváns szabadalmainak lejártáig tartózkodnak az e szabadalmak oltalma alatt álló eljárások szerint gyártott perindopril bármely generikus változatának gyártásától, szállításától vagy forgalmazásától, másrészt pedig úgynevezett „megnemtámadási” kikötéseket tartalmazott, amelyekben az említett vállalkozások arra vállaltak kötelezettséget, hogy tartózkodnak és elállnak bármilyen, az említett szabadalmak érvényességének vitatására irányul keresettől, illetve a nemleges megállapítás iránti eljárásoktól.

23      Ennek ellentételezéseként a Servier vállalta egyrészt azt, hogy az említett vállalkozásokkal szemben nem indít bitorlási keresetet, másrészt pedig azt, hogy kártalanítja őket az abból eredő esetleges költségekért, hogy felhagynak a Servier szabadalmainak oltalma alatt álló eljárások szerint gyártott perindopril valamely változatának kifejlesztésére irányuló programjukkal. E kártalanítás keretében két kifizetést irányoztak elő, az elsőt a Niche, a másodikat pedig a Matrix javára, külön‑külön 11,8 millió font sterling (GBP) összegben. E megállapodások kiterjedtek többek között az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamennyi olyan tagállamára, amelyekben a 339., a 340., a 341. és a 947. sz. szabadalom érvényben volt.

24      A harmadik, szintén 2005. február 8‑án kötött megállapodás értelmében a Niche kötelezettséget vállalt arra, hogy a perindopriltól eltérő három gyógyszer forgalombahozatali engedélyének dokumentációit, valamint a Franciaországban e három gyógyszer egyikére megkapott forgalombahozatali engedélyt átadja a Biogarannak (a továbbiakban: Biogaran megállapodás). Ennek fejében a Biogarannak 2,5 millió GBP összeget kellett fizetnie a Niche részére, amely összeg még e forgalombahozatali engedélyek megszerzésének meghiúsulása esetén sem volt visszakövetelhető.

2.      A Teva megállapodás

25      2005. augusztus 9‑én az Ivax keresetet indított a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (patents court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium [szabadalmi bíróság]) előtt a 947. sz. szabadalom érvénytelenné nyilvánítása érdekében. Ezen eljárást az ESZH előtti, e szabadalom megvonásával kapcsolatos eljárást befejező határozat meghozataláig felfüggesztették.

26      2006. június 13‑án a Servier és a Teva UK Limited vitarendezési megállapodást (a továbbiakban: Teva megállapodás) kötött. E megállapodás, amely kizárólag az Egyesült Királyságra terjedt ki, három évre szólt, és további két évre volt meghosszabbítható. Az említett megállapodás értelmében a Teva kötelezettséget vállalt arra, hogy az Egyesült Királyságban történő forgalmazásra szánt perindoprilt kizárólag a Servier‑től szerzi be. E kizárólagos beszerzési kikötésen kívül ugyanezen megállapodás egy, a Servier tulajdonában álló 339., 340., 341. és 947. sz. szabadalom megnemtámadására vonatkozó kikötést, valamint egy forgalmazástilalmi kikötést is tartalmazott, amelynek hatálya az Egyesült Királyság területére terjedt ki. Ez utóbbi kikötés értelmében a Teva köteles volt tartózkodni attól, hogy e korábbi tagállamban a perindopril bármely olyan generikus változatát gyártsa vagy forgalmazza, amelyet a Servier a szabadalmai bitorlásának tekintett. Ennek ellentételezéseként a Servier 5 millió GBP‑t kitevő összeget fizetett a Tevának.

27      A Teva megállapodás egyébiránt egy átalány‑kártérítési kikötést is tartalmazott. E kikötés szerint, ha a Servier 2006. augusztus 1‑jétől nem szállít perindoprilt a Tevának, köteles havi 500 000 GBP összegű átalány‑kártérítést fizetni a Teva részére, és ez esetben ez utóbbi vállalkozás nem jogosult sem arra, hogy a Servier‑vel szemben keresetet indítson, sem arra, hogy a Teva megállapodást felmondja.

28      A Servier, mivel 2006. augusztus 1‑jén nem szállított a Teva megállapodásnak megfelelően perindoprilt a Tevának, 5,5 millió GBP összegű átalány‑kártérítést fizetett a Tevának, így a Teva megállapodás végrehajtása keretében teljesített kifizetések teljes összege elérte a 10,5 millió GBP‑t.

29      2007. február 23‑án a Servier és a Teva megállapodott a Teva megállapodás módosításáról. A kizárólagos beszerzési kikötés megerősítése mellett e módosítás előírta, hogy a Teva megkezdheti a Servier perindopriljának forgalmazását egy, az utóbbi vállalkozás által meghatározott időpontban, vagy a 947. sz. szabadalom visszavonásának vagy lejártának időpontjában, vagy pedig abban az időpontban, amikor az Apotex megkezdi a perindopril generikus változatának forgalmazását az Egyesült Királyságban.

3.      A Krka megállapodások

30      2006. október 3‑án a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (patents court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium [szabadalmi bíróság]) a 340. és a 947. sz. szabadalom bitorlása miatt indított keresetek keretében ideiglenes intézkedést hozott a Krkával szemben, és elutasította a gyorsított eljárás iránti kérelmet, amelyben ez utóbbi vállalkozás viszontkereset útján vitatta a 947. sz. szabadalom érvényességét.

31      E határozatot és az ESZH 2006. július 27‑i határozatát követően a Servier és a Krka három megállapodást (a továbbiakban: Krka megállapodások) kötött. 2006. október 27‑én a 340. és a 947. sz. szabadalommal kapcsolatos jogviták egyezség útján történő rendezéséről szóló megállapodást, valamint egy licenciamegállapodást, 2007. január 5‑én pedig egy átruházási és licenciamegállapodást is kötöttek.

32      Ezen egyezség útján történő vitarendezési megállapodásban a Servier elállt az e szabadalmakkal kapcsolatban a Krkával szemben benyújtott bitorlási kereseteitől, ez utóbbi pedig lemondott arról, hogy az említett szabadalmak érvényességét bárhol a világon vitassa, és arról, hogy a perindopril 947. sz. szabadalmat bitorló generikus változatát forgalmazza.

33      A licenciamegállapodással a Servier a 947. sz. szabadalomra vonatkozó kizárólagos és visszavonhatatlan licenciát adott a Krkának a Cseh Köztársaságban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában. Ennek ellenében a Krka az e területeken elért értékesítései nettó összege 3%‑ának megfelelő díjat volt köteles fizetni a Servier részére.

34      Az átruházási és licenciamegállapodás értelmében a Krka a perindoprilra vonatkozó két szabadalmi bejelentést ruházott át a Servier‑re. Ezen átruházás ellenében a Servier 30 millió euró összeget fizetett a Krkának.

4.      A Lupin megállapodás

35      2006. október 18‑án a Lupin a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (patents court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium [szabadalmi bíróság]) előtt a 947. sz. szabadalom érvénytelenné nyilvánítása, valamint annak megállapítása iránti keresetet terjesztett elő, hogy a perindoprilnak az általa az Egyesült Királyságban forgalmazni kívánt generikus változata nem valósítja meg e szabadalom bitorlását.

36      2007. január 30‑án a Servier és a Lupin egyezség útján vetett véget e jogvitának és az ESZH előtt a 947. sz. szabadalommal kapcsolatban közöttük folyamatban lévő eljárásnak (a továbbiakban: Lupin megállapodás).

37      E megállapodás tartalmazott egy úgynevezett „megnemtámadási” kikötést, amelyben a Lupin kötelezettséget vállalt arra, hogy nem vitatja a Servier‑nek a perindoprilra vonatkozó szabadalmait. Tartalmazott továbbá egy úgynevezett „forgalmazástilalmi” kikötést is. Ez utóbbi kikötés értelmében a Lupin vállalta, hogy tartózkodik a „perindopril‑erbumin […] és annak bármely sója” generikus változatának értékesítésétől. A megtámadott ítélet 54. pontjából kitűnik, hogy „[a] Lupin ugyanakkor jogosult volt arra, hogy a Servier által szállított termékeket forgalmazza, illetve hogy forgalmazza saját perindoprilját olyan országokban, ahol a perindopril Servier által engedélyezett generikus változata a piacon volt, vagy a Servier valamennyi releváns szabadalmának lejárata esetén, vagy olyan országokban, ahol harmadik fél a perindopril generikus változatát piacra vitte, és a Servier nem terjesztett elő az értékesítés megtiltására irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet”. E megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötések valamennyi EGT‑tagállam területén érvényesek voltak.

38      A Lupin megállapodás ezenkívül egy átruházási és licenciakikötést is tartalmazott, amely értelmében a Lupin a Servier‑re olyan szellemi tulajdonjogokat ruházott át, amelyek a perindopril előállítási eljárásaira vonatkozó három szabadalmi bejelentés tárgyát képezték, a Servier pedig vállalta, hogy e jogokat licencia keretében visszaadja a Lupinnak. Ezen átruházás ellenértékeként a Servier 40 millió eurót fizetett a Lupinnak.

39      Végül a Lupin megállapodás előírta, hogy a Servier és a Lupin „minden észszerű eszközt” igénybe vesz egy olyan ellátási megállapodás megkötése érdekében, amely értelmében a Servier perindoprilt szállít majd a Lupinnak.

III. A vitatott határozat

40      A Bizottság 2014. július 9‑én meghozta a vitatott határozatot. A Bizottság egyrészt megállapította, hogy a Niche, Matrix, Teva, Krka és Lupin megállapodások cél és hatás általi versenykorlátozásoknak minősülnek. Következésképpen e megállapodásokat az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértéseknek minősítette. A Bizottság másrészt úgy ítélte meg, hogy az említett megállapodások megkötése más cselekményekkel, például a perindopril hatóanyagára vonatkozó technológiák megszerzésével együtt a Servier által annak érdekében követett stratégiának minősül, hogy késleltesse e gyógyszer generikus változatainak piacra lépését, amely piacon e vállalkozás erőfölényben volt. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez az erőfölénnyel való visszaélés az EUMSZ 102. cikk megsértésének minősül.

41      E határozat 1–5. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a Servier megsértette az EUMSZ 101. cikket azáltal, hogy részt vett a Niche, Matrix, Teva, Krka és Lupin megállapodásokban. Közelebbről, az említett határozat 1. és 2. cikkében a Bizottság hangsúlyozta, hogy mind a Niche megállapodás, mind pedig a Matrix megállapodás olyan jogsértésnek minősül, amely minden olyan államra kiterjedt, amely ugyanezen határozat meghozatalának időpontjában az Európai Unió tagja volt, Olaszország és Horvátország kivételével, továbbá hogy e jogsértések 2005. február 8‑án kezdődtek, kivéve Lettországot, ahol 2005. július 1‑jén, Bulgáriát és Romániát, ahol 2007. január 1‑jén, illetve Máltát, ahol 2007. március 1‑jén kezdődtek, valamint hogy az említett jogsértések 2008. szeptember 15‑én értek véget, kivéve az Egyesült Királyságot, ahol 2007. július 6‑án, illetve Hollandiát, ahol 2007. december 12‑én értek véget.

42      A vitatott határozat 3. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a Teva megállapodás az Egyesült Királyságra kiterjedő jogsértésnek minősül, amely 2006. június 13‑án kezdődött, és 2007. július 6‑án ért véget.

43      A vitatott határozat 5. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a Lupin megállapodás Horvátország kivételével az akkor uniós tagsággal rendelkező valamennyi államra kiterjedő jogsértésnek minősül. A Bizottság jelezte, hogy e jogsértés 2007. január 30‑án kezdődött, kivéve Máltát, ahol 2007. március 1‑jén, illetve Olaszországot, ahol 2009. február 13‑án kezdődött, továbbá hogy az említett jogsértés 2009. május 6‑án ért véget, kivéve az Egyesült Királyságot, ahol 2007. július 6‑án, Hollandiát, ahol 2007. december 12‑én, illetve Franciaországot, ahol 2008. szeptember 16‑án ért véget.

44      A vitatott határozat 7. cikkének (1)–(5) bekezdésében a Bizottság az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértések miatt a Servier‑vel szemben kiszabott bírságok teljes összegét 289 727 200 euróban állapította meg, ebből 131 532 600 eurót a Niche megállapodásban való részvétele címén, 79 121 700 eurót a Matrix megállapodásban való részvétele címén, 4 309 000 eurót a Teva megállapodásban való részvétele címén, 37 661 800 eurót a Krka megállapodásokban való részvétele címén, illetve 37 102 100 eurót a Lupin megállapodásban való részvétele címén szabott ki.

IV.    A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

45      A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 21‑én benyújtott keresetlevelével a Servier keresetet indított elsődlegesen a vitatott határozat megsemmisítése, másodlagosan pedig az e határozatban vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránt.

46      2015. február 2‑án benyújtott beadványával a European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations (EFPIA) kérte, hogy a Servier kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba. A Törvényszék második tanácsának elnöke 2015. október 14‑i végzésével e kérelemnek helyt adott.

47      Első fokon benyújtott keresetében a Servier a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmeinek alátámasztása érdekében 17 jogalapra hivatkozott.

48      Az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértéseket illetően a Törvényszék helyt adott a Krka megállapodásokból eredő jogsértés megállapítása ellen irányuló jogalapoknak. Elutasította a Niche, Matrix, Teva és Lupin megállapodások (a továbbiakban: vitatott megállapodások) jogsértő jellegére vonatkozó jogalapokat. Elutasította a Servier‑nek a Niche, Teva és Lupin megállapodásokban való részvétele miatt vele szemben kiszabott bírságok törlésére vagy csökkentésére irányuló másodlagos kérelmeit. A Servier‑vel szemben a Matrix megállapodásban való részvétele miatt kiszabott bírság összegét viszont 55 385 190 euróra csökkentette.

V.      A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

49      A Bíróság Hivatalához 2019. február 28‑án benyújtott beadványában a Servier előterjesztette a jelen fellebbezést.

50      A Bíróság Hivatalához 2019. május 22‑én benyújtott beadványában Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen ügybe. 2019. június 16‑i határozatában a Bíróság elnöke e kérelemnek helyt adott.

51      A Bíróság felhívta a feleket, hogy 2021. október 4‑ig terjesszék elő írásbeli észrevételeiket a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélettel (C‑307/18, EU:C:2020:52), a 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélettel (C‑591/16 P, EU:C:2021:243), a 2021. március 25‑i Sun Pharmaceutical Industries és Ranbaxy (UK) kontra Bizottság ítélettel (C‑586/16 P, EU:C:2021:241), a 2021. március 25‑i Generics (UK) kontra Bizottság ítélettel (C‑588/16 P, EU:C:2021:242), a 2021. március 25‑i Arrow Group és Arrow Generics kontra Bizottság ítélettel (C‑601/16 P, EU:C:2021:244), valamint a 2021. március 25‑i Xellia Pharmaceuticals és Alpharma kontra Bizottság ítélettel (C‑611/16 P, EU:C:2021:245) kapcsolatban. A Servier, a Bizottság és az Egyesült Királyság e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tett.

52      Fellebbezésében a Servier azt kéri, hogy a Bíróság:

–        elsődlegesen helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 4–6. pontját;

–        semmisítse meg a vitatott határozat 1. cikkének b) pontját, 2. cikkének b) pontját, 3. cikkének b) pontját és 5. cikkének b) pontját, következésképpen pedig a 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, 7. cikke (2) bekezdésének b) pontját, 7. cikke (3) bekezdésének b) pontját és 7. cikke (5) bekezdésének b) pontját, vagy pedig ennek hiányában az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az határozzon a vitatott megállapodások hatásairól;

–        másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 4. és 5. pontját, amennyiben azok helybenhagyják a vitatott határozatban foglalt, a Niche és a Matrix megállapodások vonatkozásában elkülönülő jogsértések és halmozott bírságok fennállására vonatkozó megállapításokat, következésképpen pedig semmisítse meg e határozat 1. cikkének b) pontját, 2. cikkének b) pontját, 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 7. cikke (2) bekezdésének b) pontját;

–        harmadlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 4. és 5. pontját, valamint semmisítse meg a vitatott határozat 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, 7. cikke (2) bekezdésének b) pontját, 7. cikke (3) bekezdésének b) pontját és 7. cikke (5) bekezdésének b) pontját a bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottsága elvének és az arányosság elvének a bírság összegének meghatározása során történt megsértésére vonatkozó jogalapra tekintettel;

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 5. pontját, valamint semmisítse meg a vitatott határozat 5. cikkének b) pontját és 7. cikke (5) bekezdésének b) pontját, tekintettel a Servier és a Lupin közötti megállapodás vonatkozásában az állítólagos jogsértés időtartamával és a bírság összegének kiszámításával kapcsolatos jogalapra, és következésképpen korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva állapítsa meg a bírság összegét, és

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

53      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést, és

–        kötelezze a fellebbezőket mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtti eljárással kapcsolatos költségek viselésére.

54      Az EFPIA azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 4., 5. és 6. pontját;

–        semmisítse meg a vitatott határozat 1. cikkének b) pontját, 2. cikkének b) pontját, 3. cikkének b) pontját és 5. cikkének b) pontját, következésképpen e határozat 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, 7. cikke (2) bekezdésének b) pontját, 7. cikke (3) bekezdésének b) pontját és 7. cikke (5) bekezdésének b) pontját, illetve ennek hiányában utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és

–        kötelezze a Bizottságot a fellebbezés és az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.

55      Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a Bizottság kérelmeinek.

VI.    A fellebbezésről

56      Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Servier hét jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett cél általi versenykorlátozás fogalmával kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. A második jogalap a generikusgyógyszer‑gyártók által a Servier‑vel szemben folytatott potenciális versennyel kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. A harmadik–ötödik jogalap a Törvényszék által a Niche, Matrix, Teva és Lupin megállapodásokra vonatkozóan tett megállapításokra vonatkozik. Másodlagosan a Servier a hatodik jogalapjában a Niche és a Matrix megállapodások elkülönülő jogsértéseknek minősítésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra hivatkozik. Harmadlagosan a Servier a hetedik jogalapjában az EUMSZ 101. cikk alapján vele szemben kiszabott bírságokat illetően a bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottsága elvének, valamint az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.

A.      Az elfogadhatóságra vonatkozó előzetes észrevételek

57      Amennyiben a Bizottság a fellebbezés keretében felhozott egyes jogalapok és érvek elfogadhatóságát vitatja, többek között azt róva fel a Servier‑nek, hogy nem jelölte meg a megtámadott ítélet azon indokait, amelyekre azok vonatkoznak, továbbá hogy olyan általános állításokat tett, amelyek a vitatott határozatban és a megtámadott ítéletben kifejtett kifogások és érvelés szempontjából nem relevánsak, hogy csupán megismételt bizonyos, az elsőfokú eljárásban általa már hivatkozott érveket, anélkül hogy kifejtette volna, hogy azok mennyiben bizonyítják a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazást, és hogy a Törvényszék ténybeli értékeléseit vitatja, mindjárt az elején emlékeztetni kell a Bíróság által fellebbezés keretében gyakorolt bírósági felülvizsgálat korlátaira.

58      E tekintetben mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből kitűnik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények és a bizonyítékok megállapítására és értékelésére (2019. július 10‑i VG kontra Bizottság ítélet, C‑19/18 P, EU:C:2019:578, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59      Ezzel szemben, ha a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényeket, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a felülvizsgálati jogkörének gyakorlására, amennyiben a Törvényszék minősítette azok jogi jellegét, és abból jogi következtetéseket vont le. A Bíróság felülvizsgálati jogköre többek között arra a kérdésre terjed ki, hogy a Törvényszék a tények értékelése során helyes jogi kritériumokat alkalmazott‑e (lásd ebben az értelemben: 2021. március 2‑i Bizottság kontra Olaszország és társai ítélet, C‑425/19 P, EU:C:2021:154, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60      Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a tényállásnak a megtámadott határozatban történő megállapításával és értékelésével kapcsolatosan a fellebbezési szakban tett kifogások abban az esetben elfogadhatók, ha a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék olyan megállapításokat tett, amelyek tárgyi pontatlansága az ügy irataiból kitűnik, vagy hogy a hozzá benyújtott bizonyítékokat elferdítette (2007. január 18‑i PKK és KNK kontra Tanács ítélet, C 229/05 P, EU:C:2007:32, 35. pont).

61      Az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére (2021. január 28‑i Qualcomm és Qualcomm Europe kontra Bizottság ítélet, C‑466/19 P, EU:C:2021:76, 43. pont). Noha az ilyen elferdítés megnyilvánulhat valamely dokumentumnak a tartalmával ellentétes értelmezésében, nyilvánvalóan ki kell tűnnie az iratanyagból, továbbá azt feltételezi, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan túllépte e bizonyítékok észszerű értékelésének korlátait. E tekintetben nem elegendő azt bemutatni, hogy valamely dokumentum másként is értelmezhető, mint ahogyan azt a Törvényszék értelmezte (2019. október 17‑i Alcogroup és Alcodis kontra Bizottság ítélet, C‑403/18 P, EU:C:2019:870, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62      Végül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet vagy végzés kifogásolt részeit, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 20‑i Mallis és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑105/15 P–C‑109/15 P, EU:C:2016:702, 33. és 34. pont). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az a fellebbezés, amely pusztán megismétli a Törvényszék előtt már előadott jogalapokat és érveket, nem tesz eleget ennek a követelménynek. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában egyszerűen a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (2022. március 24‑i Hermann Albers kontra Bizottság ítélet, C‑656/20 P, EU:C:2022:222, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      Ugyanakkor, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (2022. március 24‑i Hermann Albers kontra Bizottság ítélet, C‑656/20 P, EU:C:2022:222, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

B.      A cél általi versenykorlátozás és a potenciális verseny fogalmának értékelési kritériumaira vonatkozó, első és második jogalapról

64      Első és második jogalapjával a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék a cél általi versenykorlátozás és a potenciális verseny fogalmának értelmezése és alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot.

1.      Az elfogadhatóságról

65      A Bizottság arra hivatkozik, hogy az első és a második jogalap részben elfogadhatatlan. Ezen intézmény a Servier érvelése egy részének általános és elvont jellegét kifogásolja, amely vállalkozás nem fejtette ki kellő pontossággal a megtámadott ítélet azon indokait, amelyeket kifogásol, valamint az általa hivatkozott téves jogalkalmazásokat. A Servier egyébiránt az elsőfokú eljárásban hivatkozott érvek megismétlésére szorítkozik, anélkül hogy kifejtené, hogy a Törvényszék ezen érvek elutasításakor milyen téves jogalkalmazásokat követett el. Ebből következik, hogy az első és a második jogalap csak annyiban elfogadható, amennyiben a Servier érvelése valamely, a Niche, a Matrix, a Teva vagy a Lupin megállapodásra vonatkozó konkrét kifogáshoz kapcsolódik, pontosan meghatározza a megtámadott ítélet azon indokolását, amely a kifogásainak tárgyát képezi, és kifejti a Törvényszék által állítólag elkövetett téves jogalkalmazást.

66      A jelen ügyben igaz, hogy a Servier által felhozott első és második jogalap azon jogi kritériumok érvényességének általános és elvont módon történő megkérdőjelezésére irányul, amelyek alapján a Törvényszék a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítéséről határozott. Az is igaz, hogy e jogalapok keretében a fellebbezés nem jelöli meg következetesen és pontosan sem a megtámadott ítélet kifogásolt pontjait, sem pedig a téves jogalkalmazások fennállásának bizonyítására irányuló jogi érveket, és esetenként az első fokon hivatkozott érvek megismétlésére szorítkozik.

67      Mindazonáltal, amint azt a Bizottság kifejezetten elismeri, ezen érvelés – általános jellege ellenére – egyezik azzal az érveléssel, amelyet a Servier az egyes vitatott megállapodások tekintetében a harmadik–hatodik fellebbezési jogalap keretében konkrétan kifejt, és kiegészíti azt. Az, hogy a Servier úgy döntött, hogy a vitatott megállapodások jogsértő jellegére vonatkozó jogi érvelését két részre bontja, vagyis egy általános és az összes megállapodás vizsgálata szempontjából releváns részre, valamint egy másik, az említett megállapodások mindegyikére külön‑külön vonatkozó különös részre, a jelen ítélet 58–63. pontjában felidézett elvekre tekintettel nem teszi ezen érvelést elfogadhatatlanná. E jogalapok összességének együttes olvasatából ugyanis kitűnik, hogy a fellebbezés lehetővé teszi mind a megtámadott ítélet Servier által vitatott pontjainak, mind pedig a kifogásai alátámasztása érdekében hivatkozott jogi érveknek a kellő pontossággal történő azonosítását.

68      Mivel az első és a második fellebbezési jogalap kellően világos és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a védekezést, a Bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását, e jogalapok elfogadhatók. A Bíróság a fellebbezés harmadik–hatodik jogalapjának vizsgálata keretében határoz majd a Bizottság által konkrétabban felhozott többi elfogadhatatlansági kifogásról.

2.      A jogalapok érdeméről

a)      Előzetes észrevételek

69      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

70      Így ahhoz, hogy a vállalkozások magatartása az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében főszabályként előírt tilalom hatálya alá tartozzon, vállalkozások közötti összejátszásnak – vagyis vállalkozások közötti megállapodásnak, vállalkozások társulásai által hozott döntésnek vagy összehangolt magatartásnak – kell fennállnia (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      Ez utóbbi követelmény a gyártási vagy forgalmazási lánc ugyanazon szintjén működő vállalkozások által megkötött horizontális együttműködési megállapodásokat illetően feltételezi, hogy az említett összejátszásra olyan vállalkozások között kerül sor, amelyek ha nem is tényleges, de legalább potenciális versenyhelyzetben vannak (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 32. pont).

72      Ezenkívül maga e rendelkezés szövege szerint bizonyítani kell vagy azt, hogy e magatartás célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, vagy pedig azt, hogy e magatartásnak ilyen hatása van (2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 158. pont). Ebből következik, hogy e rendelkezés a Bíróság értelmezése szerint egyértelműen különbséget tesz a cél általi korlátozás és a hatás általi korlátozás fogalma között, amelyek mindegyikére eltérő bizonyítási szabályok vonatkoznak (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 63. pont).

73      Így a cél általi versenykorlátozásoknak minősülő magatartások esetében nem szükséges feltárni, még kevésbé pedig bizonyítani a versenyre gyakorolt hatásokat, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen magatartások a termelés csökkenésével és az árak növekedésével járnak, és a forrásoknak különösen a fogyasztók hátrányára való kedvezőtlen elosztását eredményezik (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 115. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 159. pont).

74      Ezzel szemben, amikor valamely megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás versenyellenes célja nem bizonyított, meg kell vizsgálni annak hatásait annak bizonyítása érdekében, hogy a verseny ténylegesen érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult (lásd ebben az értelemben: 2015. november 26‑i Maxima Latvija ítélet, C‑345/14, EU:C:2015:784, 17. pont).

75      E megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (2008. november 20‑i Beef Industry Development Society és Barry Brothers ítélet, C‑209/07, EU:C:2008:643, 17. pont; 2013. március 14‑i Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C‑32/11, EU:C:2013:160, 35. pont). A cél általi versenykorlátozás fogalmát szigorúan kell értelmezni, és csakis bizonyos, vállalkozások közötti olyan megállapodásokra alkalmazható, amelyek önmagukban és a rendelkezéseik tartalmát, továbbá az általuk elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret figyelembe véve, amelybe illeszkednek, a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaikat nem szükséges megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2015. november 26‑i Maxima Latvija ítélet, C‑345/14, EU:C:2015:784, 20. pont; 2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 161. és 162. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76      E tekintetben a szóban forgó magatartás gazdasági és jogi hátterét illetően figyelembe kell venni az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint a szóban forgó ágazatok vagy piacok szerkezetét és működését meghatározó tényleges feltételeket. Ezzel szemben semmiképpen nem szükséges vizsgálni, még kevésbé bizonyítani e magatartásnak a versenyre gyakorolt tényleges vagy potenciális, negatív vagy pozitív hatásait (2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 166. pont).

77      A szóban forgó magatartás által követett célokat illetően meg kell határozni azokat az objektív célokat, amelyeket e magatartás a verseny tekintetében el kíván érni. Ezzel szemben az a körülmény, hogy az érintett vállalkozások a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szándék nélkül jártak el, valamint az a tény, hogy bizonyos jogszerű célokat követtek, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem meghatározó (2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78      A vállalkozások közötti horizontális együttműködési megállapodások formájában megvalósuló összejátszásra irányuló magatartások – mint például a vitatott megállapodások – tekintetében az imént felidézett elvek alkalmazása magában foglalja annak első lépésben történő meghatározását, hogy e magatartásokat a verseny akár csak potenciális versenyhelyzetben lévő vállalkozások általi korlátozásának lehet‑e minősíteni. Amennyiben ez a helyzet, második lépésben azt kell megvizsgálni, hogy az említett magatartások a gazdasági jellemzőikre tekintettel cél általi versenykorlátozásnak minősíthetők‑e.

79      Ezen elemzés első szakaszát illetően a Bíróság már kimondta, hogy valamely gyógyszer piacának a generikusgyógyszer‑gyártók előtti megnyitásának sajátos összefüggésében annak értékelésekor, hogy e gyártók valamelyike, annak ellenére, hogy nincs jelen a piacon, potenciális versenyhelyzetben van‑e az e piacon jelen lévő originálisgyógyszer‑gyártóval, azt kell eldönteni, hogy az előbbi gyártónak van‑e tényleges és konkrét lehetősége arra, hogy az említett piacra belépjen, és az utóbbi gyártóval szemben versenyt támasszon (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80      Így először is azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen megállapodások megkötésének időpontjában a generikusgyógyszer‑gyártó elegendő olyan előkészítő intézkedést tett‑e, amelyek lehetővé teszik számára az érintett piachoz olyan határidőn belül történő hozzáférést, amely alkalmas arra, hogy versenynyomást gyakoroljon az originálisgyógyszer‑gyártóra. Az ilyen intézkedések lehetővé teszik annak megállapítását, hogy valamely generikusgyógyszer‑gyártónak fennáll a határozott szándéka és képessége belépni egy közkinccsé vált hatóanyagot tartalmazó gyógyszer piacára, még az originálisgyógyszer‑gyártót megillető, az előállítási eljárásra vonatkozó szabadalmak fennállása esetén is. Másodszor azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen generikusgyógyszer‑gyártó piacra lépése nem ütközik‑e leküzdhetetlen piacralépési akadályokba (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 43–45. pont).

81      A Bíróság már kimondta, hogy az originális gyógyszert vagy annak valamely előállítási eljárását oltalmazó esetleges szabadalmak vitathatatlanul részét képezik az e szabadalmak jogosultjai és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti versenyviszonyokat jellemző gazdasági és jogi háttérnek. Ugyanakkor a szabadalom által biztosított jogokra vonatkozó értékelésnek nem kell kiterjednie a szabadalom erősségének vagy annak vizsgálatára, hogy a szabadalom jogosultja és valamely generikusgyógyszer‑gyártó közötti jogvita milyen valószínűséggel vezethet annak megállapításához, hogy a szabadalom érvényes, és azt bitorolják. Ezen értékelésnek inkább arra a kérdésre kell vonatkoznia, hogy e szabadalom fennállása ellenére a generikusgyógyszer‑gyártónak tényleges és konkrét lehetőségei vannak‑e arra, hogy a releváns időpontban belépjen a piacra (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 50. pont).

82      Egyébiránt a generikusgyógyszer‑gyártó és az originálisgyógyszer‑gyártó közötti potenciális verseny megállapítását olyan további körülmények is alátámaszthatják, mint a közöttük létrejött megállapodás megkötése, amennyiben a generikusgyógyszer‑gyártó nem volt jelen az érintett piacon, vagy az e gyártó részére a piacra lépésének elhalasztása ellenében teljesített értékátruházások fennállása (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 54–56. pont).

83      Az említett elemzés második szakaszában, annak eldöntése érdekében, hogy a generikus gyógyszerek piacra lépésének a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodásból eredő – az originálisgyógyszer‑gyártó által e generikus gyógyszerek gyártója részére történő értékátruházások ellenében történő – elhalasztását cél általi versenykorlátozást megvalósító összejátszásra irányuló magatartásnak kell‑e tekinteni, először is azt kell megvizsgálni, hogy ezen értékátruházásokat teljes mértékben igazolhatja‑e az e jogvitához kapcsolódó költségek vagy kényelmetlenségek – mint például az utóbbi gyártó tanácsadóinak költségei és munkadíja – ellentételezésének szükségessége, vagy az e gyártó áruinak vagy szolgáltatásainak az originálisgyógyszer‑gyártó részére történő tényleges és bizonyított szállításáért, illetve nyújtásáért való fizetés szükségessége. Ha nem ez a helyzet, meg kell vizsgálni, hogy ezen értékátruházásokat kizárólag e gyógyszergyártók ahhoz fűződő kereskedelmi érdeke indokolja‑e, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt. E vizsgálat céljából minden egyes esetben értékelni kell, hogy az értékátruházások nettó pozitív egyenlege kellően jelentős volt‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözze a generikusgyógyszer‑gyártót, hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről, és hogy ennélfogva az érdemei alapján ne versenyezzen az originálisgyógyszer‑gyártóval, anélkül hogy szükséges lenne, hogy e nettó pozitív egyenleg szükségképpen magasabb legyen annál a nyereségnél, amelyet e generikusgyógyszer‑gyártó akkor ért volna el, ha megnyerte volna a szabadalmi pert (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 84–94. pont).

84      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely szabadalom érvényességének és terjedelmének vitatása hozzátartozik a rendes versenyhez azokban az ágazatokban, amelyekben a technológiákat illetően kizárólagos jogok állnak fenn, így az olyan egyezségek, amelyek értelmében a valamely piacra belépni szándékozó generikusgyógyszer‑gyártó legalábbis átmenetileg elismeri az originálisgyógyszer‑gyártót megillető szabadalom érvényességét, ennélfogva pedig kötelezettséget vállal arra, hogy azt nem vitatja, és e piacra sem lép be, alkalmasak arra, hogy korlátozzák a versenyt (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85      A fenti megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék nem alkalmazta‑e tévesen a jogot akkor, amikor a Servier azon érveléséről határozott, amelyre e vállalkozás különösen az elsőfokú eljárásban felhozott, arra alapított negyedik jogalap keretében hivatkozott, hogy a Bizottság a vitatott megállapodások céljának és hatásainak az EUMSZ 101. cikkre tekintettel történő elemzésére alkalmazandó jogi kritériumok meghatározásakor tévesen alkalmazta a jogot, valamint akkor, amikor azon érvelésről határozott, amelyet az említett vállalkozás konkrétabban e kritériumoknak az egyes megállapodásokra történő alkalmazásával kapcsolatban fejtett ki.

86      Így a potenciális versennyel kapcsolatos, a második fellebbezési jogalap keretében megfogalmazott általános kifogások tárgyát képező elemek fennállásának megállapítását követően ugyanezen elemzés e második szakaszában meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék nem alkalmazta‑e tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott megállapodások az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a céljuk által korlátozzák versenyt. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék ebben az összefüggésben megvizsgálta‑e ezen megállapodások célkitűzéseit, és különösen azt a kérdést, hogy a Servier által a generikusgyógyszer‑gyártók részére történő értékátruházások kellően jelentősek voltak‑e ahhoz, hogy ez utóbbiakat arra ösztönözzék, hogy akár csak ideiglenesen is lemondjanak a perindopril piacára való belépésről.

87      Ezenkívül meg kell bizonyosodni arról, hogy a Törvényszék szükség esetén figyelembe vette‑e a részt vevő vállalkozások szándékait annak vizsgálata érdekében, hogy azok megfelelnek‑e az e vállalkozások által a verseny tekintetében elérni kívánt objektív célok – a Törvényszék által az előző pontban említett elemekre tekintettel elvégzett – elemzésének, azzal a megkötéssel azonban, hogy a jelen ítélet 77. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy az említett vállalkozások a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szándék nélkül jártak el, valamint az a tény, hogy bizonyos jogszerű célokat követtek, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem meghatározó. Kizárólag az e magatartás által az érintett piacon a verseny megfelelő működésére gyakorolt gazdasági károsság fokának értékelése releváns. Ezen értékelésnek objektív megfontolásokon kell alapulnia, szükség esetén az említett magatartásnak, a célkitűzéseinek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e magatartás illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 84. és 85. pont; 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 131. pont).

88      Ezért annak meghatározása érdekében, hogy valamely összejátszásra irányuló magatartás cél általi versenykorlátozásnak minősíthető‑e, meg kell vizsgálni a magatartás tartalmát, keletkezését, valamint gazdasági és jogi hátterét, és különösen azon piac sajátos jellemzőit, ahol a hatásai konkrétan bekövetkeznek. Az, hogy az e magatartás végrehajtására irányuló megállapodás rendelkezései nem tárnak fel versenyellenes célt, önmagában nem meghatározó (lásd ebben az értelemben: 1983. november 8‑i IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság ítélet, 96/82–102/82, 104/82, 105/82, 108/82 és 110/82, EU:C:1983:310, 23–25. pont; 1984. március 28‑i Compagnie royale asturienne des mines és Rheinzink kontra Bizottság ítélet, 29/83 és 30/83, EU:C:1984:130, 26. pont).

89      A jelen ügyben a megtámadott ítéletnek a Bizottság által a cél általi versenykorlátozás fogalmával kapcsolatban állítólag elkövetett téves jogalkalmazásokkal foglalkozó részében a Törvényszék először ezen ítélet 219–307. pontjában általánosságban megvizsgálta azon kritériumokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a szabadalmi jogvitákat egyezség útján rendező bizonyos megállapodások e fogalom hatálya alá tartoznak, majd az említett ítélet 316–386. pontjában ismertette a potenciális verseny értékelésének kritériumait. Ezáltal megfordította azt a sorrendet, amelyben e két, a jelen ítélet 78. pontjában ismertetett elemet főszabály szerint meg kell vizsgálni, mivel azt a kérdést, hogy a megállapodásoknak a verseny korlátozása‑e a célja, nem szükséges megvizsgálni akkor, ha a szóban forgó vállalkozások nem állnak versenyviszonyban. Mindazonáltal e megfordítás önmagában nincs hatással e két elemnek a Törvényszék által a jelen ügyben elvégzett elemzésének megalapozottságára. Ugyanis a Törvényszék, amikor ezt követően konkrétan a vitatott megállapodásoknak az EUMSZ 101. cikkre tekintettel fennálló jogsértő jellegével kapcsolatban első fokon felhozott jogalapokról határozott, követte ezt a sorrendet, mivel szisztematikusan megvizsgálta az e megállapodásokban részes felek közötti potenciális versenyviszony fennállásának kérdését azt megelőzően, hogy elemezte volna az említett megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítését.

90      A fentiekre figyelemmel, mivel a második jogalap a potenciális versenyre vonatkozó kritériumokkal kapcsolatos, először e jogalapról kell határozni, és ezt követően kell megvizsgálni a cél általi versenykorlátozásnak minősítés kritériumaira vonatkozó, első jogalapot.

b)      A potenciális versenyre vonatkozó kritériumokról (második jogalap)

1)      A felek érvelése

91      Második jogalapjával, amely három részből áll, a Servier arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet a potenciális verseny fogalmának kiterjesztő felfogásán alapul, és megfordítja a Bizottságra háruló bizonyítási terhet. Előzetesen előadja, hogy pusztán egy szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás megkötéséből nem lehet arra következtetni, hogy az e megállapodásban részes felek között potenciális verseny áll fenn. Egyébiránt a megtámadott ítélet 386. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a potenciális versenyviszony fennállásának megállapításához elegendő, ha a Bizottság műszaki, szabályozási vagy pénzügyi nehézségekre vonatkozó ellenkező bizonyítékok hiányában olyan egybehangzó valószínűsítő körülmények együttesét mutatja be, amelyek a szóban forgó termék – az érintett piacon jelen lévő piaci szereplőre való nyomásgyakorláshoz kellően rövid időn belül történő – gyártására és forgalmazására irányuló lépéseket támasztanak alá. Ezen értékelés során a Törvényszék három tekintetben is tévesen alkalmazta a jogot.

92      Második jogalapjának első részében a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a szabadalmi akadályokat. A Törvényszék a megtámadott ítélet 384., 444. és 728. pontjában úgy ítélte meg, hogy valamely hatóságnak a bitorlási cselekmények fennállására és a szabadalom érvényességére vonatkozó jogerős határozata hiányában a pernyertesség esélyeinek a felek általi értékelését csak a felek szándéka keretében lehet figyelembe venni. A Törvényszék ily módon kizárta, hogy egy ilyen határozat meghozatala előtt figyelembe lehessen venni a feleknek a szabadalom érvényességével kapcsolatos felfogását annak eldöntése érdekében, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók rendelkeztek‑e az érintett piacra való belépés képességével. Mivel egy jogvitát egyezség útján rendező megállapodást per definitionem csak az ilyen határozat meghozatala előtt lehet megkötni, a Törvényszék ily módon olyan feltételt követelt meg, amelyet lehetetlen teljesíteni, és amely nem illeszkedik a gyógyszerszabadalmakkal kapcsolatos jogviták összefüggéseibe. Egyébiránt a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 366., 367., 591. és 592. pontjában ideiglenes jellegük miatt elutasította az ezen összefüggésben kibocsátott bírósági meghagyások figyelembevételét.

93      A Servier szerint a generikusgyógyszer‑gyártó piacralépési képességét még ilyen határozat hiányában is megkérdőjelezheti a szabadalom fennállása, ha azt e gyártó elég erősnek tekinti ahhoz, hogy visszatartsa őt az úgynevezett „kockázattal történő” piacra lépéstől, figyelemmel arra a lehetőségre, hogy az originális gyógyszer gyártója bitorlási keresetet indíthat vele szemben. A Servier e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Törvényszék kifejezetten megállapított ilyen, a 947. sz. szabadalom érvényességének a Krka általi felfogásából eredő elrettentő hatást. A Törvényszék ily módon tévesen alkalmazta a jogot, ami érvénytelenné teszi annak megállapítását, hogy a Niche, a Matrix, a Teva és a Lupin a Servier potenciális versenytársának minősült.

94      Második jogalapjának második részében a Servier arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 386. pontjában megállapította, hogy a valós és konkrét piacralépési képesség bizonyításához elegendő csupán a generikus gyógyszer gyártására és forgalmazására irányuló lépések fennállását alátámasztó valószínűsítő körülmények együttese, amely lépések rövid időn belüli sikerének esélyei ismeretlenek. A Servier szerint az ilyen lépések – legfeljebb – a piacralépési szándékot támasztják alá, de a piacra lépés igen jelentős akadályai esetén nem elegendőek a kellően gyors piacra lépés konkrét valószínűségének megállapításához, amely piacra lépés a generikus gyógyszer fejlesztési szakaszától, valamint attól függ, hogy e gyógyszer gyártója képes‑e forgalombahozatali engedélyt szerezni. E körülmények között a Törvényszék ezen ítélet 340. pontjában nem zárhatta volna ki, hogy a piacra lépés folyamata során a generikusgyógyszer‑gyártók által elszenvedett késedelmek csökkenthetik az e piacra történő belépésre való képességüket. A Servier egyébiránt a vitatott megállapodásokat illetően a potenciális verseny értékelésével kapcsolatos több hibára hivatkozik.

95      Második jogalapjának harmadik részében az EFPIA által támogatott Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a potenciális versenyviszonyok fennállására utaló, a Bizottság által hivatkozott valószínűsítő körülmények megkérdőjelezése érdekében a vitatott határozatban megállapított jogsértésekért felelős vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk, hogy az új belépők piacra lépése leküzdhetetlen akadályokba ütközött. A Törvényszék ezáltal megfordította a Bizottságra háruló bizonyítási terhet, és lehetetlen bizonyítást (probatio diabolica) írt elő e vállalkozásokkal szemben. A Servier úgy véli, hogy a potenciális verseny fennállására utaló valószínűsítő körülmények megkérdőjelezése érdekében elegendő azt bizonyítani, hogy a Bizottság állításai kétségesek vagy tévesek.

96      Ráadásul a megtámadott ítélet 386. pontjában a Törvényszék – a megfelelő ügyintézés elvének megsértése nélkül – nem róhatta volna a Servier‑re az annak bizonyításával kapcsolatos terhet, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók leküzdhetetlen akadályokkal szembesültek, mivel e vállalkozás szerint kizárólag e gyártók rendelkeznek az e tekintetben releváns információkkal. Márpedig a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés elvét azáltal, hogy megtagadta azt, hogy ezen információk beszerzése érdekében vizsgálati jogköreivel éljen.

97      Az Egyesült Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezen érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

98      A valamely két vállalkozás közötti potenciális versenyviszony fennállásának megállapítását lehetővé tévő kritériumokat illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 318–321. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a potenciális versenytárs az, amelynek valós és konkrét lehetőségei vannak az érintett piacra való belépésre. E bíróság szerint az ilyen megállapításnak két kritériumon kell alapulnia, nevezetesen egyrészt az e piacra történő belépésre való képességen, másrészt az erre irányuló szándékon, azzal, hogy e kritériumok közül az első lényegi jelentőséggel bír. Ezenkívül ezen ítélet 334–341. pontjában megállapította, hogy ahhoz, hogy valamely vállalkozást potenciális versenytársnak lehessen minősíteni, kellően gyorsan az említett piacra kell tudnia lépni ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon az ugyanezen piacon jelen lévő vállalkozásokra, és így versenykényszert fejtsen ki rájuk.

99      A megtámadott ítélet 342–348. pontjában a Törvényszék hangsúlyozta, hogy a potenciális verseny fennállásának bizonyítását alátámaszthatja az, hogy a piacon jelen lévő vállalkozások versenyfenyegetésként fogják fel egy új szereplő e piacra való belépésének lehetőségét. E tekintetben a Törvényszék a saját ítélkezési gyakorlatára hivatkozva rámutatott arra, hogy az e vállalkozások közötti megállapodás megkötése e felfogásra utaló olyan valószínűsítő körülménynek minősülhet, amely alátámasztja a potenciális verseny fennállását.

100    Amennyiben e kritériumok alapján megállapítható, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók valós és konkrét piacralépési lehetőségekkel rendelkeznek, e megállapítást a Törvényszék szerint a megtámadott ítélet 319–324. pontjában kifejtett okokból csak akkor kérdőjelezheti meg az olyan piacralépési akadályok fennállása, mint a szabadalmak vagy a forgalombahozatali engedély megszerzésére vonatkozó kötelezettség, ha ezen akadályok leküzdhetetlenek.

101    E tekintetben a Törvényszék ezen ítélet 355–368. és 384. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy bitorlás fennállását megállapító jogerős bírósági határozat hiányában az érvényes szabadalom fennállása nem akadályozza meg a potenciális verseny kialakulását. A Törvényszék szerint ugyanis a szabadalom által biztosított kizárólagos joggal nem ellentétes az, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy e szabadalom lejártát követően beléphessenek az originális gyógyszer piacára, és hogy így az említett szabadalom lejárta előtt versenynyomást gyakoroljanak annak jogosultjára.

102    Közelebbről, a Törvényszék az említett ítélet 359–361. pontjában leszögezte, hogy bár a szabadalmat a lajstromozásától kezdődően megilleti az érvényesség vélelme, a szabadalombitorlás nem vélelmezhető, hanem azt bírósági úton kell megállapítani. Hasonlóképpen, ezen ítélkezési gyakorlat értelmében, szabadalombitorlás megállapítása hiányában valamely szabadalom érvényességének az ESZH 2006. július 27‑i határozatából eredőhöz hasonló megállapítása nem zárja ki a potenciális verseny lehetőségét.

103    A Törvényszék a megtámadott ítélet 358. pontjában azt is hangsúlyozta, hogy a gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének megadására vonatkozó jogszabályok nem jelentik a potenciális verseny kialakulásának leküzdhetetlen akadályát, mivel e jogszabályok lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy kiadjanak ilyen engedélyt egy generikus gyógyszerre még akkor is, ha a referencia‑gyógyszer szabadalmi oltalom alatt áll.

104    A fentiekből következik, hogy a Servier állításával ellentétben a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, és a jelen ítélet 79–82. pontjában felidézetteknek megfelelően határozott akkor, amikor az originálisgyógyszer‑gyártó és a generikusgyógyszer‑gyártó közötti potenciális versenyviszony fennállásának megállapítását lehetővé tevő kritériumokat kifejtette. A Törvényszék által alkalmazott kritériumok ugyanis lényegében megfelelnek a Bíróság által a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52) 36–57. pontjában alkalmazott kritériumoknak.

105    Ami közelebbről a megtámadott ítélet 318. pontjában említett, az érintett piacra történő belépésre való képességre és erre irányuló szándékra vonatkozó két kritériumot illeti, meg kell állapítani, hogy azok megfelelnek a Bíróság által többek között a 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52) 44. pontjában alkalmazott, arra vonatkozó kritériumoknak, hogy valamely generikusgyógyszer‑gyártónak fennáll a határozott szándéka és képessége belépni egy közkinccsé vált hatóanyagot tartalmazó gyógyszer piacára, még az originálisgyógyszer‑gyártót megillető, az előállítási eljárásra vonatkozó szabadalmak fennállása esetén is.

106    Ami a második jogalap keretében előzetesen megfogalmazott kifogást illeti, igaz, hogy – amint azt lényegében a Servier állítja – a gyártási lánc ugyanazon szintjén működő olyan két vállalkozás közötti potenciális versenyviszony fennállása, amelyek közül az egyik nincs jelen a piacon, nem vezethető le pusztán abból a tényből, hogy e vállalkozások a jogvitát egyezség útján rendező megállapodást kötöttek. Mindazonáltal az ilyen megállapodás megkötése az említett vállalkozások közötti versenyviszony fennállására utaló jelentős valószínűsítő körülménynek minősül (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor magára a vitatott megállapodások fennállására hivatkozott azon következtetés alátámasztása érdekében, miszerint a Servier és a szóban forgó generikusgyógyszer‑gyártók potenciális versenyviszonyban voltak.

107    A második jogalap első részét illetően a Servier megalapozatlanul állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta annak elismerését, hogy valamely generikusgyógyszer‑gyártónak egy olyan szabadalom erejével kapcsolatos felfogása, amelynek érvényességét bíróság nem állapította meg jogerősen, figyelembe vehető annak eldöntésekor, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók rendelkeztek‑e piacralépési képességgel.

108    A jelen ügyben a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 384., 444. és 728. pontjában nem állapította meg, hogy a Servier és a generikusgyógyszer‑gyártók közötti potenciális versenyviszony fennállásának értékelése szempontjából egyáltalán nem releváns az, hogy valamely generikusgyógyszer‑gyártó hogyan észleli egy olyan szabadalom erejét, amelynek érvényességét a folyamatban lévő jogviták keretében nem állapították meg jogerősen. Ezzel szemben a Törvényszék megállapította, hogy bár e felfogás releváns lehet annak eldöntésekor, hogy az ilyen gyártó be kívánt‑e lépni az érintett piacra, az semmilyen szerepet nem játszik az ilyen belépés megvalósítására való képességének meghatározása szempontjából.

109    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az olyan szabadalom fennállása, amely egy közkinccsé vált hatóanyag előállítási eljárását oltalmazza, önmagában nem tekinthető leküzdhetetlen akadálynak, és nem zárja ki, hogy az érintett originálisgyógyszer‑gyártó potenciális versenytársának minősüljön egy olyan generikusgyógyszer‑gyártó, amelynek ténylegesen fennáll a határozott szándéka és képessége belépni a piacra, és amely az intézkedései révén késznek mutatkozik arra, hogy vitassa e szabadalom érvényességét, és felvállalja annak kockázatát, hogy a piacra történő belépése során az e szabadalom jogosultja által indított szabadalombitorlási keresettel szembesüljön (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 46. pont).

110    Meg kell állapítani, hogy a Törvényszéknek a jelen ítélet 108. pontjában összefoglalt érvelése ezen ítélkezési gyakorlatra és a jelen ítélet 81. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem minősül téves jogalkalmazásnak. Az említett ítélkezési gyakorlatból ugyanis többek között az következik, hogy az originális gyógyszert vagy annak valamely előállítási eljárását oltalmazó olyan szabadalom fennállása, amelynek érvényességét a folyamatban lévő jogviták keretében nem állapították meg jogerősen – bár vitathatatlanul részét képezi a releváns összefüggéseknek –, és így a fortiori valamely generikusgyógyszer‑gyártónak az ilyen szabadalom erejével kapcsolatos felfogása önmagában nem döntő jelentőségű az e gyártó és e szabadalom jogosultja között fennálló esetleges potenciális versenyviszony értékelése keretében.

111    Egyébiránt, bár egy generikusgyógyszer‑gyártó valamely szabadalom erejével kapcsolatos felfogása – amint az nem a saját állításaiból, hanem egyidejű és megbízható bizonyítékokból kitűnik – azon releváns tényezők egyikének minősül, amelyeket e gyártó szándékainak és ennélfogva a piacra lépésre vonatkozó esetleges határozott szándékának értékelésekor figyelembe kell venni, mint például a piacra lépés érdekében tett előkészítő lépéseket, e felfogás, amely fogalmilag szubjektív, főszabály szerint nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy az ilyen gyártó képes‑e ténylegesen belépni a piacra, sem pedig a piacra lépés leküzdhetetlen akadályai objektív fennállásának értékelése szempontjából.

112    Ami azt az érvet illeti, amellyel a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a nemzeti bíróság által a generikusgyógyszer‑gyártóval szemben elrendelt, valamely közkinccsé vált hatóanyagot tartalmazó gyógyszer piacára való belépést megtiltó ideiglenes intézkedések relevanciáját, a Bíróság már hangsúlyozta, hogy az ilyen intézkedések az e gyártó és a szabadalom jogosultja közötti potenciális versenyviszony fennállásának értékelése szempontjából viszonylagos jelentőséggel bírnak, mivel olyan ideiglenes intézkedésekről van szó, amelyek semmiképpen nem döntik el előre a szabadalombitorlási kereset megalapozottságát (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 53. pont). Egyébiránt a Servier érvelésével ellentétben a Törvényszék a megtámadott ítélet 366., 367., 591. és 592. pontjában nem utasította el az ilyen ideiglenes intézkedések figyelembevételét, hanem ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően annak megállapítására szorítkozott, hogy azok elrendelése, és a fortiori az elrendelésük puszta kockázata önmagában nem teheti lehetővé az ilyen gyártó potenciális versenytárs minőségének kizárását.

113    A Servier mindazonáltal azzal érvel, hogy ellentmondásos a megtámadott ítélet arra vonatkozó indokolása, hogy milyen jelentőséggel bír a generikusgyógyszer‑gyártónak a szabadalom erejével kapcsolatos felfogása. Rámutat arra, amint az a jelen ítélet 93. pontjában kifejtésre került, hogy a Törvényszék lényegében elismerte, hogy a 947. sz. szabadalom érvényességének a Krka általi elismerése azzal a következménnyel járt, hogy kizárta azt, hogy az e generikusgyógyszer‑gyártóval kötött megállapodásokat cél általi versenykorlátozásnak minősítsék, míg a vitatott megállapodások tekintetében ennek ellenkezőjét állapította meg.

114    Elegendő azonban megállapítani, hogy a Bizottság kontra Servier és társai ügyben a mai napon kihirdetett ítéletnek (C‑176/19 P) többek között a 304. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazások a Krkával kötött vitarendezési és licenciamegállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítésére vonatkozó, a megtámadott ítélet 943–1032. pontjában kifejtett érvelés egészét érintik. Közelebbről, a Bizottság kontra Servier és társai ügyben a mai napon kihirdetett ítélet (C‑176/19 P) 294. és 295. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a Servier‑nek és a Krkának betudott jogsértő magatartás cél általi versenykorlátozásnak minősítését téves kritériumok alapján vizsgálta meg, amelyekre tekintettel döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a Krka elismerte a 947. sz. szabadalom érvényességét, holott e körülmény önmagában nem volt döntő jelentőségű.

115    A Bíróság, mivel részben helyt adott a Bizottság C‑176/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésének, hatályon kívül helyezte a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontját, amelyben a Törvényszék megsemmisítette a vitatott határozat 4. cikkét, amely megállapította, hogy a Krka megállapodások az EUMSZ 101. cikkre tekintettel jogsértők. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően a Bíróság érdemben határozott többek között a Servier T‑691/14. sz. ügyben benyújtott keresete kilencedik jogalapjának első részéről.

116    A Bizottság kontra Servier és társai ügyben a mai napon hozott ítéletének (C‑176/19 P) 427–440. pontjában kifejtett indokok alapján a Bíróság elutasította azt az érvelést, amellyel a Servier a Krka által támasztott potenciális verseny fennállását vitatta. Ezen ítélet 441. pontjában a Bíróság elutasította azt a kifogást, amelyben a Servier azt állította, hogy többek között az ESZH 2006. július 27‑i határozata miatt a Krka már nem rendelkezett sem a Servier fő piacaira való belépésre való képességgel, sem erre irányuló határozott szándékkal, tehát e vállalkozás már nem minősült potenciális versenyforrásnak. A Bíróság ugyanis véglegesen úgy ítélte meg, hogy e kifogás többek között a jelen ítélet 81. és 109. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem megalapozott.

117    E körülményekből következik, hogy az indokolásnak a Servier által a jelen fellebbezés második jogalapjának első részében hivatkozott ellentmondásossága a megtámadott ítélet azon indokolásán alapul, amelyet a Bíróság véglegesen elutasított. Az állítólagos ellentmondás hiányában el kell utasítani a Servier‑nek az indokolás ellentmondásosságára alapított kifogását, következésképpen pedig a második jogalap első részét.

118    Ami a második jogalap második részét illeti, a Servier állításával ellentétben figyelembe lehet venni a valamely generikus gyógyszer forgalombahozatali engedélyének megszerzése érdekében tett közigazgatási lépéseket annak bizonyítása érdekében, hogy e gyógyszer gyártójának valós és konkrét lehetősége volt arra, hogy az originális gyógyszer piacára belépjen. A jelen ítélet 80. pontjában említett elemeknek megfelelően ugyanis az ilyen jellegű lépések relevánsak annak bizonyítása szempontjából, hogy e gyártó rendelkezett mind az arra irányuló határozott szándékkal, hogy e piacra sikeresen belépjen, mind pedig erre való képességgel.

119    A Servier továbbá azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 340. pontjában megtagadta annak figyelembevételét, hogy a piacra lépés folyamatában a generikusgyógyszer‑gyártót ért késedelmek csökkenthetik e gyártónak az említett piacra történő belépésre való képességét.

120    Ugyanakkor, amint az lényegében e 340. pontból következik, és amint arra a főtanácsnok az indítványának 103. pontjában lényegében rámutatott, a piacra lépés ilyen késedelmek miatti elhalasztása önmagában nem elegendő a generikusgyógyszer‑gyártó potenciális versenytárs minőségének megkérdőjelezéséhez, különösen ha e gyártó lépéseket tesz az e késedelmeket okozó nehézségek megoldása érdekében. E tekintetben ugyanis annak vizsgálata bír jelentőséggel, hogy e generikusgyógyszer‑gyártó az originálisgyógyszer‑gyártóra továbbra is versenynyomást gyakorol‑e azon okból kifolyólag, hogy határozott szándéka és képessége van arra, hogy sikerüljön piacra lépnie. Amint az a jelen ítélet 80. pontjából következik, annak vizsgálata érdekében, hogy e feltételek teljesülnek‑e, azt kell értékelni, hogy az említett generikusgyógyszer‑gyártó elegendő olyan előkészítő lépést tett‑e, amely lehetővé teszi számára a piacra olyan határidőn belül való belépést, amely alkalmas arra, hogy versenynyomást gyakoroljon az originálisgyógyszer‑gyártóra, anélkül hogy – amint azt a Bíróság korábban már egyértelművé tette – releváns lenne az a kérdés, hogy az e célból tett lépéseket a tervezett időn belül ténylegesen véghez viszik‑e, illetve azok sikerrel járnak‑e (2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 84. pont).

121    Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 340. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatban a Bizottság megállapíthatta, hogy „a piacra lépés folyamata során a generikus társaságok által esetlegesen elszenvedett késedelmek önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy kizárják potenciális versenytársi minőségüket, ha a piacra lépésre való képességük következtében továbbra is ilyen nyomást gyakorolnak”.

122    Ezen elemekre tekintettel a második jogalap második részét el kell utasítani.

123    Ami a második jogalap harmadik részét illeti, a Servier állításával ellentétben a Törvényszék a megtámadott ítélet 386. pontjában nem fordította meg a bizonyítási terhet. E 386. pontban a Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy a műszaki, szabályozási, kereskedelmi vagy pénzügyi nehézségekre vonatkozó ellenkező bizonyítékok hiányában a Bizottság bizonyíthatja a generikusgyógyszer‑gyártók piacralépési képességét és szándékát, és így a valós és konkrét piacralépési lehetőségeiket, ha olyan egybehangzó valószínűsítő körülmények együttesét gyűjtötte össze, amelyek legalább a szóban forgó gyógyszer – az originálisgyógyszer‑gyártóra való nyomásgyakorláshoz kellően rövid időn belül történő – gyártására és forgalmazására irányuló lépéseket támasztanak alá. Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a versenyszabályok megsértéséért való felelősségre vonatkozó ügyekben az egyik fél által felhozott ténybeli elemek arra kötelezhetik a másik felet, hogy magyarázattal vagy igazolással szolgáljon, amelynek hiányában levonható az a következtetés, hogy a bizonyítási tehernek eleget tettek (2010. július 1‑jei Knauf Gips kontra Bizottság ítélet, C‑407/08 P, EU:C:2010:389, 80. pont; 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 79. pont).

124    Ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, amennyiben a Bizottságnak egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján sikerül megállapítania két vállalkozás közötti potenciális verseny fennállását anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná azon esetleges ellenkező bizonyítékokat, amelyekről az általa folytatott – jogsértésnek vagy annak hiányának a megállapításához vezető – vizsgálat során ténylegesen tudomást szerzett, különösen azokat, amelyek a piacra lépés esetleges potenciális akadályaira vonatkoznak, e vállalkozások feladata, hogy ellenkező bizonyítékokat előterjesztve cáfolják az ilyen verseny fennállását, amit vagy a közigazgatási eljárásban, vagy először a Törvényszékhez benyújtott keresetben tehetnek meg (lásd ez utóbbi tekintetben: 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet, C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 72. pont). Az ilyen teher nem minősül sem a bizonyítási teher indokolatlan megfordításának, sem probatio diabolicának, mivel elegendő, ha a szóban forgó vállalkozások valamely pozitív tényre, azaz olyan műszaki, szabályozási, kereskedelmi vagy pénzügyi nehézségek fennállására vonatkozó bizonyítékokat szolgáltatnak, amelyek szerintük leküzdhetetlen akadályát jelentik annak, hogy bármelyikük is belépjen a piacra. Amennyiben e vállalkozások ilyen bizonyítékot szolgáltatnak, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az megkérdőjelezi‑e a potenciális verseny fennállására vonatkozó elemzését.

125    Ezzel szemben, ha a Bizottság feladata lenne az, hogy negatív módon bizonyítsa ilyen nehézségek hiányát, és következésképpen bármilyen, a szóban forgó vállalkozások valamelyikének piacra lépésével kapcsolatos leküzdhetetlen akadály hiányát, az ilyen bizonyítási teher probatio diabolicát jelentene ezen intézmény számára. Egyébként a Törvényszék a megtámadott ítélet 386. pontjában helyesen mutatott rá arra, hogy a potenciális verseny fennállására vonatkozó bizonyítékok gyakran a szóban forgó vállalkozások belső adatai, amelyeket ők tudnak leginkább összegyűjteni.

126    Ehhez hasonlóan nem lehet úgy tekinteni, hogy a jelen ítélet 124. pontjában leírt bizonyítási teher a megfelelő ügyintézés elve megsértésének minősül azért, mert az annak megkövetelését jelenti, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó a védekezése érdekében olyan bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek nem az ő, hanem a generikusgyógyszer‑gyártók birtokában vannak. E kifogás ugyanis elvonatkoztat a versenyjogi ügyekben fennálló iratbetekintési jogtól, amelynek célja, hogy lehetővé tegyék a kifogásközlés címzettjei számára, hogy már a közigazgatási eljárásban tudomást szerezzenek a Bizottság aktájában szereplő bizonyítékokról annak érdekében, hogy védekezhessenek. Ezen iratbetekintési jog magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratok között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely hasznos lehet e vállalkozás védekezése szempontjából. E dokumentumok magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő iratokat, kivéve a többi vállalkozás üzleti titkait, a Bizottság belső dokumentumait és egyéb bizalmas információkat (2020. május 14‑i NKT Verwaltungs és NKT kontra Bizottság ítélet, C‑607/18 P, EU:C:2020:385, 261. és 262. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így minden olyan körülménynek, amelyről a Bizottságnak a közigazgatási eljárás szakaszában tudomása van, ideértve a generikusgyógyszer‑gyártók által hivatkozott, potenciálisan mentő körülményeket is, szerepelnie kell azon iratok között, amelyekbe az originálisgyógyszer‑gyártó főszabály szerint betekinthet, így e gyártónak lehetősége van arra, hogy azonosítsa az e generikusgyógyszer‑gyártók előtt esetlegesen fennálló leküzdhetetlen akadályokat, amennyiben léteznek ilyenek, és arra, hogy azokra a közigazgatási eljárásban vagy a Törvényszék előtt hivatkozzon.

127    Következésképpen a második jogalap harmadik részét, és ennélfogva a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

c)      A cél általi versenykorlátozásnak minősítés kritériumairól (első jogalap)

1)      A felek érvelése

128    Első jogalapjával a Servier azon kritériumokat vitatja, amelyek alapján a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősülnek. E jogalap három részből áll.

129    Első jogalapjának első részében a Servier azt állítja, hogy Wahl főtanácsnok CB kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑67/13 P, EU:C:2014:1958, 56. pont) megfelelően a cél általi versenykorlátozás fogalma, amelyet szigorúan kell értelmezni, azon magatartásokra van fenntartva, amelyek káros jellege a szerzett tapasztalatok és a közgazdaságtudomány alapján bizonyított, és könnyen felismerhető.

130    Márpedig a Servier szerint ilyen tapasztalatok a vitatott határozat meghozatalának időpontjában nem álltak fenn. Ezen intézmény vagy az uniós bíróságok korábbi határozatainak hiányában ugyanis a jelen ügy egy akkoriban újszerű esetkörbe tartozott. A Servier e tekintetben azt állítja, hogy a 2008. november 20‑i Beef Industry Development Society és Barry Brothers ítélet (C‑209/07, EU:C:2008:643) nem releváns, mivel az nem egy gyógyszerszabadalmakkal kapcsolatos jogvitákat egyezség útján rendező megállapodásra vonatkozik. A 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52) alapjául szolgáló előzetes döntéshozatal iránti kérelem azt mutatja, hogy az ilyen típusú egyezségek cél általi versenykorlátozásnak minősítése továbbra is bizonytalan és vitatott maradt. A jelen ügy eltér a 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet (C‑591/16 P, EU:C:2021:243) alapjául szolgáló, a jelen ügy tényállását követően keletkezett ügytől is, amelyben a szóban forgó megállapodások valójában nem valamely jogvita rendezésére irányultak.

131    Ezenkívül a Servier vitatja az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző, neki betudott jogsértések könnyen felismerhető jellegét. A Bizottság, a Törvényszék, az Amerikai Egyesült Államok bíróságainak ítélkezési gyakorlata és a vitatott határozat elfogadását megelőző szakirodalom elismeri, hogy a valamely gyógyszerszabadalommal kapcsolatos jogvitát egyezség útján rendező megállapodás önmagában nem versenyellenes. A Bizottságnak egyébként több száz oldalra volt szüksége ahhoz, hogy érvelését e kérdéssel kapcsolatban kifejtse.

132    Első jogalapjának második részében az EFPIA által támogatott Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék semmilyen következtetést nem vont le a megtámadott ítélet 304. pontjában és Wahl főtanácsnok CB kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (C‑67/13 P, EU:C:2014:1958) 56. pontjában kimondott azon szabályból, miszerint nem tartoznak a cél általi versenykorlátozás fogalmába azok a megállapodások, amelyek potenciális ambivalens hatásokat gyakorolnak a piacra, vagy amelyek egy nem versenykorlátozó elsődleges cél eléréséhez szükségesek.

133    E tekintetben azok a megállapodások, amelyek véget vetnek egy szabadalommal kapcsolatos jogvitának anélkül, hogy túllépnék e szabadalom hatályát, jogszerűek, és megfelelnek a közérdeknek. A jelen ügyben a Servier megjegyzi, hogy bár a 947. sz. szabadalmat vitató tíz vállalkozás közül három elállt az ESZH előtti eljárástól azt követően, hogy egyezség útján történő vitarendezési megállapodást kötöttek a Servier‑vel, e körülmény hatástalan maradt, mivel ezen eljárás tovább folytatódott. Ezenkívül a vitatott megállapodások közül a Teva és a Lupin megállapodás a versenyt támogató hatással járhatott azáltal, hogy e megállapodások előrehozták a nem szabadalombitorló generikus gyógyszerek piacra lépésének időpontját.

134    Első jogalapjának harmadik részében a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a vitatott megállapodások gazdasági és jogi hátterét. A Törvényszék a megtámadott ítélet 272. pontjában annak megállapítására szorítkozott, hogy ilyen minősítésre akkor kerül sor, ha a megállapodás egyrészt a generikusgyógyszer‑gyártó számára nyújtott kifizetést vagy ösztönző előnyt, valamint megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötéseket tartalmaz, másrészt pedig potenciális versenyhelyzetben lévő vállalkozások között jön létre, e helyzetet pedig tágan kell meghatározni.

135    A Servier előzetesen megjegyzi, hogy nem korlátozza szükségszerűen a versenyt minden olyan megállapodás, amely valamely versenytárs kereskedelmi szabadságát korlátozza. Az ilyen minősítés kizárt akkor, ha e korlátozás valamely jogszerű megállapodáshoz képest járulékos jellegű, így különösen a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodásokban előírt megnemtámadási kikötések esetében. A Servier e tekintetben a technológiaátadási megállapodásokról szóló 2004. évi iránymutatás 209. pontjára hivatkozik.

136    A Servier először is azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 269–271. pontjában megállapította, hogy az úgynevezett „fordított” kifizetés, vagyis az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó javára – ez utóbbi gyártó megegyezésre való ösztönzése érdekében – teljesített kifizetés fennállása lehetővé teszi az ilyen megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítését. Márpedig ezen értékelés túlzottan elvont jellege miatt a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a vitatott megállapodások sajátosságait, valamint tényleges és konkrét hatásait.

137    A jelen ügyben a releváns háttérelemek azt bizonyítják, hogy a generikusgyógyszer‑gyártóknak a perindopril piacára való belépését nem a vitatott megállapodások, hanem a 947. sz. szabadalom késleltette. Az e szabadalmat vitató összes generikusgyógyszer‑gyártó kénytelen volt megvárni az említett szabadalom lejártát ahhoz, hogy e piacra belépjen.

138    A Servier e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Törvényszék azt követően állapította meg, hogy a Krka megállapodások nem minősülnek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértésnek, hogy figyelembe vette e megállapodások hatásait és a 947. sz. szabadalom érvényességének e vállalkozás általi elismerését. Így a Törvényszék megerősítette, hogy a megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötések önmagukban nem károsak a versenyre.

139    Másodszor a Servier azt állítja, hogy ellentétben azzal, ami a megtámadott ítélet 267. pontjából kitűnik, a fordított kifizetés önmagában nem versenyellenes, hanem az érintett szabadalom erejével magyarázható. Egy erős szabadalom ugyanis egyezségre ösztönzi a generikusgyógyszer‑gyártókat. Az 1986. február 25‑i Windsurfing International kontra Bizottság ítéletből (193/83, EU:C:1986:75, 26. pont) eredő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie ezen objektív körülményt. A jelen ügyben a 947. sz. szabadalom erejét elismerte az ESZH 2006. július 27‑i határozata és a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (patents court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium [szabadalmi bíróság]) is, amely utóbbi az Apotexszel és a Krkával szemben ideiglenes intézkedéseket rendelt el, amit egyébként a Törvényszék a megtámadott ítélet 971. pontjában figyelembe vett, amikor úgy ítélte meg, hogy azok jelentették a Krka megállapodásokhoz vezető „egyik […] tényezőt”.

140    A Törvényszék a cél általi versenykorlátozás fogalmának kiterjesztő értelmezésére támaszkodott, amikor a megtámadott ítélet 280. pontjában azt állította, hogy vélelmezni lehet az egyezség versenyellenes célját akkor, ha e kifizetés meghaladja a szabadalmi jogvita egyezség útján történő rendezésével járó költségeket, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani, hogy e kifizetések megfelelnek legalább a generikusgyógyszer‑gyártó által várt nyereségnek. Márpedig e kiterjesztő értelmezés nemcsak hogy eltér az ítélkezési gyakorlatban elismert elvektől, hanem ezenkívül ahhoz vezet, hogy a Bizottság mentesül az azon jogsértéssel kapcsolatos bizonyítási teher alól, amelynek a megvalósulását állítja.

141    Az Egyesült Királyság által támogatott Bizottság vitatja ezen érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

142    Azon kritériumokat illetően, amelyek alapján egy szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodást cél általi versenykorlátozásnak lehet minősíteni, a Servier az első jogalapjának alátámasztása érdekében felhozott három részben, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, lényegében azt állítja, hogy e minősítés azon megállapodásokra van fenntartva, amelyek káros jellege bizonyított, és könnyen felismerhető. E minősítés szerinte nem alkalmazható azon megállapodásokra, amelyeknek a piacra gyakorolt potenciális hatásai ambivalensek, vagy amelyek egy nem versenykorlátozó elsődleges cél eléréséhez szükségesek. Márpedig a Törvényszék, mivel e kritériumokat nem alkalmazta, tévesen alkalmazta a jogot.

143    Mindjárt az elején rá kell mutatni arra, hogy a jelen ítélet 69–77. pontjában felidézett azon kritériumokra tekintettel, amelyek alapján egy vállalkozások közötti megállapodás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősíthető, ezen érvelést el kell utasítani.

144    A Servier nem állítja megalapozottan azt, hogy e minősítést ki kell zárni különösen a Bizottság ilyen megállapodásokkal kapcsolatos korábbi határozathozatali gyakorlatának hiánya miatt. Ahhoz ugyanis, hogy e megállapodásokat cél általi versenykorlátozásnak lehessen tekinteni, egyáltalán nem követelmény, hogy a Bizottság korábban már szankcionált ugyanilyen típusú megállapodásokat, még akkor sem, ha azokra olyan sajátos kontextusban kerül sor, mint a szellemi tulajdonjogok. Kizárólag e megállapodások sajátos jellemzői bírnak jelentőséggel, amely jellemzők alapján kell következtetni a verseny szempontjából esetlegesen fennálló különös károsságra, szükség esetén e megállapodásoknak, a célkitűzéseiknek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e megállapodások illeszkednek (2021. március 25‑i Sun Pharmaceutical Industries és Ranbaxy (UK) kontra Bizottság ítélet, C‑586/16 P, EU:C:2021:241, 85–87. pont; 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 130. és 131. pont).

145    Ugyanígy a Servier azt sem kifogásolhatja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azokat a versenyre gyakorolt pozitív vagy legalábbis ambivalens hatásokat, amelyeket a vitatott megállapodások szerinte eredményezhetnek, mivel a jelen ítélet 76. és 77. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e megállapodások hatásainak vizsgálata nem szükséges, sőt nem is releváns annak eldöntése szempontjából, hogy azok cél általi versenykorlátozásnak minősíthetők‑e.

146    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 219–222. pontjában olyan szabályokat és elveket mondott ki, amelyek lényegében megfelelnek a jelen ítélet 69–77. pontjában leírtaknak. Ennélfogva a megtámadott ítélet e pontjai nem tartalmaznak téves jogalkalmazást.

147    A Bíróságnak a jogszerű megállapodások járulékos korlátozásaira vonatkozó ítélkezési gyakorlatára alapított érvelést illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 282–291. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megalapozottan tekinthetett el annak vizsgálatától, hogy ezen ítélkezési gyakorlatot alkalmazni kell‑e.

148    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy amennyiben valamely meghatározott ügyletre vagy tevékenységre – annak semlegességénél fogva, mivel nem jár a verseny semmilyen korlátozásával – nem terjed ki az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom elve, ezen ügylet vagy e tevékenység egy vagy több résztvevője kereskedelmi önállóságának járulékos korlátozására sem terjed ki e tilalom elve akkor, ha e korlátozás az említett ügylet vagy tevékenység megvalósításához objektíve szükséges, és azok célkitűzésével arányos (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

149    Amikor ugyanis az ilyen járulékos korlátozás nem választható el az alapügylettől vagy az alaptevékenységtől azok létének vagy céljainak veszélyeztetése nélkül, meg kell vizsgálni e korlátozás EUMSZ 101. cikkel való összeegyeztethetőségét azon alapügylet vagy alaptevékenység EUMSZ 101. cikkel való összeegyeztethetőségével együtt, amelynek a korlátozás a járulékos részét képezi, noha első látásra úgy tűnhet, hogy külön vizsgálva az ilyen korlátozásra kiterjed az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom elve (2018. január 23‑i F. Hoffmann‑La Roche és társai ítélet, C‑179/16, EU:C:2018:25, 70. pont).

150    Amikor azt kell eldönteni, hogy valamely korlátozás kikerülhet‑e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alól azzal az indokkal, hogy ilyen versenyellenes jelleggel nem bíró alapügylet járulékos részét képezi, meg kell vizsgálni, hogy ezen ügylet megvalósítása a szóban forgó korlátozás hiányában lehetetlen lenne‑e. Azon tény, hogy az említett ügylet a szóban forgó korlátozás hiányában egyszerűen nehezebben megvalósítható vagy kevésbé előnyös, nem tekinthető úgy, hogy e korlátozásnak olyan objektíve szükséges jelleget kölcsönöz, amely megkövetelt ahhoz, hogy „járulékosnak” lehessen minősíteni. Az ilyen értelmezés ugyanis e fogalmat minden olyan korlátozásra kiterjesztené, amely nem szigorúan elengedhetetlen az alapügylet megvalósításához. Az ilyen eredmény sértené az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatékony érvényesülését (2018. január 23‑i F. Hoffmann‑La Roche és társai ítélet, C‑179/16, EU:C:2018:25, 71. pont).

151    A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 291. pontjában megállapította, hogy a vitatott megállapodásokban előírt megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötésekből eredő versenykorlátozások nem a Servier szabadalmai érvényességének elismerésén, hanem a Servier által a szóban forgó generikusgyógyszer‑gyártónak nyújtott értékátruházáson alapultak, amely e gyártót arra ösztönözte, hogy hagyjon fel azzal, hogy versenynyomást gyakorol a Servier‑re. Így a Törvényszék elutasította a jelen ítélet 148. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alkalmazását amiatt, hogy a vitatott megállapodások cél általi olyan versenykorlátozásoknak minősülnek, amelyek nem minősíthetők a verseny szempontjából való állítólagos semlegességük miatt „versenyellenes jelleggel nem rendelkező ügyleteknek”. Egyébiránt rámutatott arra, hogy a megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötések csak egy olyan vitarendezési megállapodás szükségszerű járulékai lehetnek, amely a szóban forgó szabadalom érvényességének az e megállapodásban részes felek általi elismerésén alapul, amiről a jelen ügyben nincs szó. E körülmények között a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 291. pontjában, hogy a Bizottság megalapozottan tartózkodhatott a járulékos korlátozásokra vonatkozó ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazásának vizsgálatától.

152    A megtámadott ítélet 296–307. pontjában a Törvényszék azon kifogásokat vizsgálta, amelyekkel a Servier azt állította, hogy mivel a vitatott megállapodások versenyre gyakorolt hatásai jellegüknél fogva ambivalensek, e megállapodások nem minősíthetők cél általi versenykorlátozásnak.

153    Ebben az összefüggésben ezen ítélet 304. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság és az uniós bíróság valamely megállapodás célja korlátozó jellegének vizsgálata során, és különösen a megállapodás gazdasági és jogi hátterének figyelembevétele keretében nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül e megállapodás potenciális hatásait, így nem tekinthetők cél általi versenykorlátozásnak azok a megállapodások, amelyek a hátterükre figyelemmel potenciálisan ambivalens hatásokat gyakorolnak a piacra.

154    Ezen indokolás azonban ellentétes a jelen ítélet 73., 76. és 77. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlattal, amely szerint a cél általi versenykorlátozásnak minősített magatartásokat illetően nem kell megvizsgálni és a fortiori nem is kell bizonyítani azok versenyre gyakorolt hatásait, legyenek azok tényleges vagy potenciális, illetve negatív vagy pozitív hatások.

155    E téves jogalkalmazás alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 305. és 306. pontjában úgy határozott, hogy a vitatott megállapodásokra külön‑külön vonatkozó konkrét jogalapok vizsgálata keretében határoz a Servier‑nek az e megállapodások ambivalens hatásaira alapított kifogásairól. Mindazonáltal – a Servier által a harmadik–ötödik fellebbezési jogalap keretében az említett megállapodásokra külön‑külön vonatkozóan hivatkozott érvek ezt követő vizsgálatának sérelme nélkül – rá kell mutatni arra, hogy az említett téves jogalkalmazásnak főszabály szerint semmilyen következménye nincs a megtámadott ítélet jogszerűségére, mivel a Törvényszék más okokból mindenképpen elutasította a vitatott megállapodások állítólagos versenytámogató vagy ambivalens hatásaira vonatkozóan a Servier által első fokon hivatkozott összes érvet.

156    A Servier e tekintetben lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék megtagadta annak figyelembevételét, hogy a vitatott megállapodások célja nem a verseny torzítása, hanem az volt, hogy véget vessenek a közte és a generikusgyógyszer‑gyártók között fennálló jogvitáknak, mivel ez utóbbiak elismerték a 947. sz. szabadalom erejét. A Lupin megállapodás célja ezenkívül a Lupin korai piacra lépése volt, a Teva megállapodás elsődleges célja pedig a Teva perindoprillal való ellátása volt. A Servier ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Törvényszék ugyanakkor figyelembe vette e szabadalom érvényességének a Krka általi elismerését, és úgy tekintette, hogy az e vállalkozással kötött megállapodások nem minősülnek az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértésnek.

157    Mindazonáltal elegendő emlékeztetni arra, hogy bár a megállapodások által a verseny tekintetében elérni kívánt objektív célok kétségtelenül relevánsak e megállapodások esetleges versenyellenes céljának értékelése szempontjából, az a körülmény, hogy az érintett vállalkozások a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szándék nélkül jártak el, valamint az a tény, hogy bizonyos jogszerű célokat követtek, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem meghatározó (2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ily módon az a tény, hogy a gyártási lánc azonos szintjén működő vállalkozások esetében a valamely szabadalom érvényességével kapcsolatos jogvita lezárása érdekében egymás között ilyen megállapodások tárgyalásában álló üzleti stratégia e vállalkozások szempontjából gazdaságilag észszerű, egyáltalán nem bizonyítja, hogy e stratégia folytatása versenyjogi szempontból igazolható.

158    Ezenkívül a Servier arra vonatkozó kifogását, hogy a Törvényszék által a vitatott megállapodások tekintetében végzett, illetve a Krka megállapodások tekintetében végzett értékelések között ellentmondás van, a jelen ítélet 114–117. pontjában kifejtett okok miatt el kell utasítani. A Bizottság kontra Servier és társai ügyben a mai napon hozott ítéletének (C‑176/19 P) 442–474. pontjában ugyanis a Bíróság, miután részben helyt adott a Bizottság fellebbezésének, véglegesen elutasította a Servier azon érvelését, amely a Krkával kötött vitarendezési és licenciamegállapodások cél általi versenykorlátozásnak való minősítésének vitatására irányult. Az állítólagos ellentmondás hiányában e kifogást el kell utasítani.

159    A szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítése szempontjából a fordított kifizetéseknek tulajdonítandó jelentőséget illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 256–273. pontjában lényegében kifejtette, hogy az ilyen típusú megállapodásokban a megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötésekhez hasonló versenykorlátozó kikötések jelenléte, amennyiben azokhoz fordított kifizetés kapcsolódik, ilyen minősítést eredményezhet, ha e kifizetést nem igazolja más ellentételezés, csak a generikusgyógyszer‑gyártó azon kötelezettségvállalása, hogy lemond arról, hogy az originálisgyógyszer‑gyártóval – amely az érintett szabadalom, illetve szabadalmak jogosultja – versenyezzen.

160    Ezen ítélet 277–280. pontjában a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy annak eldöntése érdekében, hogy e feltétel teljesül‑e, meg kell vizsgálni, hogy e fordított kifizetés az egyezséggel együtt járó, a generikusgyógyszer‑gyártó által viselt költségek ellentételezésére irányul‑e. A Törvényszék kifejtette, hogy e költségek magukban foglalják többek között az egyezség tárgyát képező jogviták keretében viselt költségeket, feltéve hogy e költségeket az egyezségben részes felek bizonyították, és azok a peres eljárással kapcsolatban objektíve szükségszerűen felmerülő költségek összegéhez képest nem aránytalanok. Ezzel szemben a megtámadott ítélet szerint e költségek nem foglalják magukban sem a bitorlást megvalósító gyógyszerekből fennálló készlet értékét, sem pedig az e gyógyszerek kifejlesztésével kapcsolatban felmerült kutatási és fejlesztési költségeket. E költségek főszabály szerint kizárják a generikusgyógyszer‑gyártó által harmadik felekkel kötött szerződések alapján kártérítés címén – többek között felmondás esetén – járó összegeket is.

161    A Servier a jelen ítélet 139. és 140. pontjában összefoglalt érvelésével vitatja ezen okfejtést, azt állítva, hogy ezen okfejtés eredményeképpen fordított kifizetésnek kellene tekinteni bármely olyan kifizetést, amely a jogvita egyezség útján történő rendezésével járó költségek összegét meghaladja, még akkor is, ha ezen összeg alacsonyabb annál a nyereségnél, amellyel a generikusgyógyszer‑gyártó a piacra lépése esetén számolhatott volna.

162    Egyébiránt a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 280. pontjában úgy ítélte meg, hogy főszabály szerint nem tartoznak a szabadalmi jogvita rendezésével járó költségek közé azok a kártérítések, amelyeket a generikusgyógyszer‑gyártónak esetleg harmadik személyeknek kell fizetnie azon kár miatt, amely az utóbbiakat e gyártó azon döntése következtében érte, hogy lemond az e jogvita tárgyát képező generikus gyógyszer forgalmazásáról.

163    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a generikusgyógyszer‑gyártó annak mérlegelését követően, hogy milyen esélyekkel lehet pernyertes az érintett originálisgyógyszer‑gyártóval szembeni bírósági eljárásban, dönthet úgy, hogy lemond az érintett piacra való belépésről, és ez utóbbi gyártóval ezen eljárást megszüntető egyezséget köt. Az ilyen egyezséget nem lehet minden esetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett cél általi korlátozásnak tekinteni. Nem jelent elegendő indokot ezen egyezség cél általi versenykorlátozásnak minősítéséhez, hogy az ilyen egyezség az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó javára teljesített értékátruházásokkal jár együtt, mivel ezen értékátruházások igazoltnak bizonyulhatnak. Ez lehet a helyzet akkor, ha a generikusgyógyszer‑gyártó olyan összegekben részesül az originálisgyógyszer‑gyártótól, amelyek ténylegesen megfelelnek a köztük fennálló jogvitához kapcsolódó költségek és kellemetlenségek ellentételezésének, vagy megfelelnek az originálisgyógyszer‑gyártó részére ténylegesen teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellentételezésének (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 84–86. pont).

164    Következésképpen, amennyiben valamely generikusgyógyszer‑gyártó és az originálisgyógyszer‑gyártó, azaz a szabadalom jogosultja között e szabadalom érvényességével kapcsolatban fennálló jogvitát egyezség útján rendező megállapodáshoz az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó részére történő értékátruházások kapcsolódnak, először is azt kell megvizsgálni, hogy ezen értékátruházások nettó pozitív egyenlegét teljes mértékben igazolhatja‑e, amint az előző pontban kifejtésre került, az e jogvitához kapcsolódó költségek vagy kényelmetlenségek – mint például az utóbbi gyártó tanácsadóinak költségei és munkadíja – ellentételezésének szükségessége, vagy az e gyártó áruinak vagy szolgáltatásainak az originálisgyógyszer‑gyártó részére történő tényleges és bizonyított szállításáért, illetve nyújtásáért való fizetés szükségessége (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 92. pont). Az ilyen jogvita egyezség útján történő rendezése ugyanis azt jelenti, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó elismeri a szóban forgó szabadalom érvényességét, mivel lemond annak vitatásáról. Ebből következik, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó javára teljesített úgynevezett „fordított” kifizetés címén kizárólag az ilyen költségek átvállalása, illetve az ilyen áruszállítás vagy szolgáltatásnyújtás ellentételezése tekinthető az ilyen elismeréssel koherensnek, és ennélfogva a verseny szempontjából igazolhatónak.

165    Második lépésben, amennyiben az átruházások e nettó pozitív egyenlegét nem igazolja teljes mértékben ilyen szükségesség, azt kell megvizsgálni, hogy ilyen igazolás hiányában ezen átruházások kizárólag e gyógyszergyártók ahhoz fűződő kereskedelmi érdekével magyarázhatók‑e, hogy ne támasszanak egymással szemben érdemeken alapuló versenyt. E vizsgálat céljából meg kell határozni, hogy az említett egyenleg, ideértve az esetleges igazolt költségeket is, kellően jelentős‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözze a generikusgyógyszer‑gyártót, hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről, anélkül hogy követelmény lenne az, hogy e nettó pozitív egyenleg szükségképpen meghaladja azt a nyereséget, amelyet e gyártó akkor ért volna el, ha megnyerte volna a szabadalmi pert (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 87–94. pont).

166    Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 277–280. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó által viselt perköltségeknek a Servier által – a köztük fennálló jogvita egyezség útján történő rendezése keretében – történő átvállalását igazolja az, hogy e költségek ezen egyezséggel „együtt járnak”, feltéve hogy azok nem túlzottak, és ennélfogva nem aránytalanok, azonban más, e jogvita és annak rendezése szempontjából túlságosan „külsődleges[…]” költségek nem tekinthetők a jogvitával és annak rendezésével együtt járó költségeknek. E megközelítés ugyanis, amely figyelembe veszi azon körülményeket, amelyek esetén igazolható a költségek úgynevezett „fordított” kifizetése az ösztönző értékátruházás hiányának megállapítása szempontjából, lényegében megfelel a jelen ítélet 163. és 164. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból eredő megközelítésnek.

167    Konkrétan azt illetően, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó átvállalja azon kártérítéseket, amelyeket a generikusgyógyszer‑gyártónak adott esetben harmadik személyek részére kell fizetnie, meg kell jegyezni – amint azt a főtanácsnok az indítványának a Niche helyzetével foglalkozó részében, az indítvány 159. pontjában tette –, hogy az ilyen jellegű kifizetés nem a gyógyszergyártók azon szándékának a közvetlen következménye, hogy a szabadalmakkal kapcsolatban közöttük fennálló jogvitákat egyezség útján rendezzék, hanem annak, hogy a generikusgyógyszer‑gyártó lemondott arról, hogy az érintett gyógyszer piacára belépjen. Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 280. pontjában nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor lényegében úgy ítélte meg, hogy nem tekinthető úgy, hogy az ilyen kártérítések megtérítése együtt jár a vitatott megállapodásokhoz hasonló vitarendezési megállapodásokkal.

168    E körülményekre figyelemmel és a Servier érvelésével ellentétben a Törvényszék a megtámadott ítélet 280. pontjában sem fordította meg a bizonyítási terhet. Az e 280. pontban használt kifejezésektől elvonatkoztatva, a Törvényszék lényegében annak megállapítására szorítkozott, hogy a generikusgyógyszer‑gyártónak az érintett piacra történő belépésről való lemondásra vonatkozó döntése miatt e gyártó által harmadik személyeknek fizetendő esetleges kártérítés költségeit – amennyiben azokat az originálisgyógyszer‑gyártó átvállalta – a generikusgyógyszer‑gyártó részére történő értékátruházások között kell figyelembe venni, amelyek nettó pozitív egyenlegét meg kell vizsgálni. A Törvényszék azzal, hogy az említett 280. pontban kifejtette, hogy „[a] megállapodásban részes feleknek kell tehát bizonyítaniuk, amennyiben azt kívánják, hogy e költségek fizetése ne minősüljön ösztönző jellegűnek és a cél általi versenykorlátozás fennállására utaló valószínűsítő körülménynek, hogy e költségek a jogvitával vagy annak rendezésével együtt járnak, majd igazolniuk kell azok összegét”, helyesen alkalmazta a bizonyítási teher megoszlására vonatkozó, a jelen ítélet 123. pontjában felidézett szabályokat.

169    A fenti körülményekre tekintettel, és különösen azon tényre figyelemmel, hogy – a harmadik–ötödik jogalap vizsgálata keretében a jelen ítélet 155. pontjában kifejtett megfontolásokra is figyelemmel – a megtámadott ítélet 304. pontját érintő téves jogalkalmazás nem befolyásolja a megtámadott ítélet jogszerűségét, az első jogalapot el kell utasítani.

C.      A Niche és a Matrix megállapodásokra vonatkozó, harmadik és hatodik jogalapról

1.      A harmadik jogalapról

170    Harmadik jogalapjával a Servier a Törvényszék által az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a Niche és a Matrix megállapodásokra való alkalmazásával kapcsolatban elvégzett értékeléseket vitatja. E jogalap két részből áll.

a)      A potenciális versenyre vonatkozó, első részről

1)      A felek érvelése

171    Harmadik jogalapjának első részében a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék több tekintetben is tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Niche és a Matrix a Servier potenciális versenytársai voltak.

172    Első kifogásával a Servier arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értékelte a perindopril piacára való belépésnek a Servier szabadalmainak erejéből eredő akadályait.

173    Először is, lényegében a második jogalapja keretében hivatkozott érveket megismételve a Servier azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 444. pontjában elvben elutasította a Niche és a Matrix e szabadalmi akadályokkal kapcsolatos felfogásának a piacralépési képességük elemzése szempontjából való relevanciáját, úgy ítélve meg, hogy kizárólag a bitorlási cselekmények bírósági határozatban való megállapítása képezheti a piacra lépésük leküzdhetetlen akadályát.

174    Továbbá a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni mind azt a tényt, hogy a Niche ügyfelei, és különösen a Sandoz, a bitorlás kockázata miatt felmondták az e vállalkozással kötött megállapodásaikat, mind pedig azt, hogy a Matrix kísérleteket tett arra, hogy kifejlessze a perindopril generikus változatának egy nem szabadalombitorló formáját. Márpedig a Servier szerint ezen elemek az e vállalkozások piacra lépése előtti szabadalmi akadályok fennállására utaló objektív valószínűsítő körülményeknek minősülnek.

175    Végül a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni, hogy a Niche‑nek és a Matrixnak volt‑e valós és konkrét lehetősége arra, hogy rövid időn belül belépjen a piacra. Márpedig a Servier szerint a Niche nem tudta volna gyorsan leküzdeni a szabadalmi akadályokat.

176    A teljesség kedvéért a Servier előadja, hogy a megtámadott ítélet 446. és 447. pontjában a Törvényszék elferdítette a tényeket, amikor azt állította, hogy a Niche a Servier‑nél tett lépéseivel a szabadalmi akadályok ellenére „az út megnyitására” és a perindopril piacára való belépésre törekedett. A Niche, aki tudatában volt annak, hogy a perindoprilja szabadalombitorló jellegű, valójában a Servier‑vel való jogvitát akarta elkerülni.

177    Második kifogásával a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Niche és a Matrix által tett lépések elegendőek annak bizonyításához, hogy e vállalkozások rövid időn belül be tudtak volna lépni a perindopril piacára.

178    Először is a Törvényszék a piacralépési képességet összemosta az e piacra való belépés szándékával. A piacralépési képesség a szabadalmakból eredő akadályok fennállásától függ. Ezzel szemben az olyan lépések, mint a forgalombahozatali engedély megszerzése érdekében tett lépések, önmagukban nem elegendőek e képesség bizonyításához, amint az a megtámadott ítélet 458. és 476. pontjából kitűnik. A Servier e tekintetben a második jogalap második része keretében kifejtett, a jelen ítélet 94. pontjában összefoglalt érvelésére utal.

179    Másodszor a Servier arra hivatkozik, hogy annak bizonyítása érdekében, hogy a Niche és a Matrix be tudott volna lépni a perindopril piacára, a Bizottságnak elemeznie kellett volna azon műszaki, szabályozási, szabadalmi és pénzügyi nehézségeket, amelyekkel e vállalkozások szembesültek. Márpedig a Törvényszék által a megtámadott ítélet 461., 462. és 480. pontjában említett körülmények megerősítik azt, hogy a Bizottság csak az említett vállalkozások által tett lépéseket vizsgálta meg. A Törvényszék azáltal, hogy nem kifogásolta a Niche és a Matrix műszaki és szabályozási problémák leküzdésére vonatkozó valós és konkrét esélyei elemzésének hiányát, megsértette a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó kötelezettségét, és tévesen alkalmazta a jogot.

180    Harmadik kifogásával a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 463., 480., 483–486., 489. és 498. pontjában annak bizonyítására kötelezte a Servier‑t, hogy a Niche‑nek és a Matrixnak a perindopril piacára való belépése leküzdhetetlen akadályokba ütközött, megfordította az 1/2003 rendelet 2. cikke értelmében a Bizottságra háruló bizonyítási terhet. A Servier e tekintetben a második jogalapjának harmadik része keretében hivatkozott érvelésére utal.

181    Negyedik kifogásával a Servier arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni, hogy a Niche és a Matrix által a perindopril piacára való belépés vonatkozásában tapasztalt akadályok összességükben véve kizárták‑e azt, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy e vállalkozások potenciális versenytársak voltak a számára. Az, hogy ezen akadályok mindegyike külön‑külön leküzdhető volt, nem jelenti azt, hogy a Niche és a Matrix az említett akadályok összességét le tudta volna küzdeni. A Törvényszék ezáltal megsértette a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó kötelezettségét, valamint azon kötelezettségét, hogy a bizonyítékokat ne külön‑külön, hanem a maguk összességében vizsgálja meg.

182    Ötödik kifogásával a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 481. pontjában tévesen értelmezte a megfelelő ügyintézés elvét. Ezen elv értelmében a Bizottságnak az adott helyzet elemzéséhez szükséges valamennyi releváns elemet meg kell vizsgálnia, és következtetéseinek ellenőrzése és alátámasztása érdekében szükség esetén további információkat kell kérnie. Márpedig a Bizottság elutasította a Servier által a közigazgatási eljárásban benyújtott, arra irányuló kérelmet, hogy a Bizottság rendelje el a Niche, illetve partnerei és a nemzeti hatóságok közötti – a perindopril generikus változata forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmek tárgyában folytatott – levelezés benyújtását. A Törvényszék a megtámadott ítélet 481. pontjában többek között azzal az indokkal utasította el a Servier‑nek a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogását, hogy a kért dokumentumok nem bírnak „különös jelentőséggel”. A Servier szerint egy ilyen, a Bíróság ítélkezési gyakorlatától idegen kritérium alkalmazása téves jogalkalmazásnak minősül.

183    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

184    Első kifogásával a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette kellőképpen figyelembe a szabadalmi akadályokat. Az e kifogás alátámasztása érdekében elsődlegesen hivatkozott, a jelen ítélet 173–175. pontjában említett három érv azonban elvonatkoztat attól a ténytől, hogy a Törvényszék e szabadalmi akadályokat megfelelően figyelembe vette, és e tekintetben a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. Amint ugyanis arra a jelen ítélet 108. pontja rámutat, a Törvényszék többek között a megtámadott ítélet 444. pontjában nem tekintette úgy, hogy valamely generikusgyógyszer‑gyártónak a szabadalom erejével kapcsolatos felfogása egyáltalán nem releváns az egyrészt a Servier, másrészt pedig a Niche és a Matrix közötti potenciális versenyviszony fennállásának értékelése szempontjából, hanem azt állapította meg, hogy e felfogás kizárólag annak eldöntése szempontjából lehet releváns, hogy a Niche‑nek és a Matrixnak szándékában állt‑e piacra lépni, az ilyen piacra lépés megvalósítására való képességük értékelése szempontjából nem. Márpedig, amint azt a jelen ítélet 107–111. pontja megállapítja, a Törvényszék e tekintetben nem alkalmazta tévesen a jogot.

185    Ami azt illeti, hogy a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni azt a tényt, hogy a Niche ügyfelei, és különösen a Sandoz, a bitorlás kockázata miatt véget vetettek az e vállalkozással a perindopril forgalmazásával kapcsolatban folytatott együttműködésüknek, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat az indokolási kötelezettséget illetően kimondja, hogy a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a jogvita felei által előadott összes érvet, így az indokolás lehet hallgatólagos is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára azon indokok megismerését, amelyek alapján a Törvényszék nem adott helyt az érveiknek, a Bíróság számára pedig azt, hogy a felülvizsgálatának gyakorlásához elegendő információ álljon rendelkezésére (2017. február 16‑i Tudapetrol Mineralölerzeugnisse Nils Hansen kontra Bizottság ítélet, C‑94/15 P, EU:C:2017:124, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186    Kétségtelen, hogy a Törvényszék a Servier ezen érvelésére nem válaszolt kifejezetten, de – amint azt a Bizottság hangsúlyozza, és amint az a vitatott határozat (465) preambulumbekezdéséből kitűnik, anélkül hogy a Servier e körülményt vitatná – a Sandoz 2004 januárjában hozta meg a döntését, vagyis azt megelőzően, hogy a Niche és a Matrix elhatározta, hogy módosítják a perindopril előállítására vonatkozó eljárásukat, következésképpen pedig azt megelőzően, hogy a Niche és a Matrix megtette a megtámadott ítélet 433–440., 446. és 447. pontjában ismertetett előkészítő lépéseket, amelyekre a Törvényszék e vállalkozásoknak a perindopril európai piacaira való belépésre irányuló szándékának alátámasztása érdekében támaszkodott. E körülmények között, mivel a szóban forgó ténybeli körülmény semmiképpen nem lehetett hatással a Törvényszék megállapításaira, a Törvényszék nem sértette meg az ítéleteinek indokolására vonatkozó kötelezettséget azáltal, hogy e tekintetben nem válaszolt kifejezetten a Servier érvelésére.

187    Ami a Matrixnak a perindopril generikus változata nem szabadalombitorló formájának kifejlesztésére irányuló kísérleteire alapított érvelést illeti, elegendő megállapítani, hogy az a tényeknek a Törvényszék által a megtámadott ítélet 447. pontjában elvégzett értékelésének megkérdőjelezésére irányul, tehát azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

188    Ami azt az érvet illeti, miszerint a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni, hogy a Niche‑nek és a Matrixnak volt‑e valós és konkrét lehetősége arra, hogy rövid időn belül belépjen a piacra, emlékeztetni kell arra, hogy ez az érv téves jogi kritériumon alapul, mivel a jelen ítélet 80. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a generikusgyógyszer‑gyártó előkészítő lépéseinek e gyártó számára az érintett piacra olyan határidőn belül való belépést kell lehetővé tenniük, amely alkalmas arra, hogy versenynyomást gyakoroljon az originálisgyógyszer‑gyártóra. Mindenesetre a megtámadott ítélet 442–499. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék alaposan megvizsgálta ezt a kérdést, mielőtt arra a következtetésre jutott, hogy a Niche és a Matrix által gyakorolt versenynyomás valós volt.

189    Ami a Servier által az első kifogásának alátámasztása érdekében a teljesség kedvéért felhozott érvet illeti, meg kell állapítani, hogy az elfogadhatatlan. Az állítólagos elferdítés ürügyén ugyanis a Servier, különösen azt állítva, hogy a Niche‑nek a piacralépési „út megnyitására” irányuló kezdeményezése nem jóhiszeműen történt, valójában a Törvényszék által a megtámadott ítélet 446. pontjában elvégzett ténybeli értékeléseket vitatja, ami – amint arra a jelen ítélet 58. pontja emlékeztet – a fellebbezési eljárás keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

190    Ebből következik, hogy a Servier‑nek a jelen ítélet 173. pontjában összefoglalt első kifogását el kell utasítani.

191    Második kifogása keretében a Servier az első érvével a Törvényszék azon értékelését vitatja, miszerint a forgalombahozatali engedélyek megszerzése érdekében tett lépések figyelembe vehetők a potenciális verseny fennállásának bizonyítása érdekében. Ezen érvet azonban a jelen ítélet 118. pontjában kifejtett okokból el kell utasítani. A valamely generikus gyógyszerre vonatkozó forgalombahozatali engedély megszerzése érdekében tett lépésekhez hasonló lépések ugyanis relevánsak annak bizonyítása szempontjából, hogy e gyógyszer gyártója rendelkezik a piacra lépésre való képességgel, illetve erre irányuló szándékkal (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 44. pont).

192    Második érvével a Servier lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem elemezte annak valószínűségét, hogy a Niche‑nek és a Matrixnak sikerül leküzdenie azon műszaki és szabályozási nehézségeket, amelyekkel szembesültek.

193    Ezen érv nem fogadható el.

194    Először is az említett érv téves jogi előfeltevésen alapul. A Servier állításával ellentétben ugyanis a potenciális verseny fennállása nem annak bizonyítását igényli, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók bizonyosan piacra léptek volna, és hogy e belépés sikeres lett volna, hanem kizárólag annak bizonyítását, hogy e gyártók valós és konkrét lehetőségekkel rendelkeztek erre; az ezzel ellenkező állítás a tényleges verseny és a potenciális verseny közötti mindennemű különbségtétel tagadását jelentené (2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 63. pont).

195    Ezt követően rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 442–499. pontjában alaposan és részletesen megvizsgálta azon állítólag leküzdhetetlen akadályokat, amelyekkel a Niche és a Matrix szabadalmi, műszaki, szabályozási és pénzügyi szempontból szembesült. E vizsgálat alapján, valamint az elé terjesztett tények és bizonyítékok értékelését követően a Törvényszék elutasította azon állításokat, amelyekkel a Servier vitatta, hogy a Niche és a Matrix rendelkezett piacralépési képességgel és erre irányuló szándékkal. Márpedig e körülményekre tekintettel a Servier nem állíthatja, hogy a Törvényszék nem végezte el az összes hivatkozott akadály teljes körű elemzését a Niche‑hez és a Matrixhoz fűződő potenciális versenyviszony fennállásának vitatása érdekében.

196    Végül, amennyiben a Servier a Törvényszék által ezen elemzés keretében ily módon elvégzett ténybeli értékeléseket vitatja, elegendő megállapítani, hogy az ilyen érvelés a fellebbezési eljárás keretében elfogadhatatlan.

197    Harmadik kifogásával a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék megfordította az érintett piacra való belépés leküzdhetetlen akadályaival kapcsolatos bizonyítási terhet. Elegendő azonban emlékeztetni arra, hogy a jelen ítélet 123–125. pontjában kifejtett okokból a Bíróság elutasította a Servier‑nek a bizonyítási teher megfordítására és e tekintetben probatio diabolicára alapított érvelését. Ennélfogva e harmadik kifogást is el kell utasítani.

198    Negyedik kifogásával a Servier azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a Niche és a Matrix előtt álló akadályokat nem átfogóan, hanem külön‑külön vizsgálta.

199    A Bizottság állításával ellentétben e negyedik kifogás nem elfogadhatatlan amiatt, hogy arra a Servier az első fokon benyújtott keresetében nem hivatkozott. Mivel ugyanis e kifogás a bizonyítási teherre és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályok Törvényszék általi alkalmazását vitatja, azt a fellebbezési eljárás keretében fel lehet hozni.

200    E kifogás érdemét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a versenyjogi jogsértést a Bizottság objektív és egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese révén is bizonyíthatja, amelyek összességükben értékelve – más logikus magyarázat hiányában – az ilyen jogsértés bizonyítékául szolgálhatnak, még akkor is, ha e valószínűsítő körülmények valamelyike önmagában nem volna ehhez elegendő (2021. március 18‑i Pometon kontra Bizottság ítélet, C‑440/19 P, EU:C:2021:214, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

201    Ami a generikusgyógyszer‑gyártó által az originálisgyógyszer‑gyártóval szemben támasztott potenciális verseny fennállásának bizonyítását illeti, a jelen ítélet előző pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, és amint az a jelen ítélet 123–125. pontjában megállapításra került, amennyiben a Bizottság egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján és a tudomására jutott esetleges piacralépési akadályok figyelmen kívül hagyása nélkül bizonyítani tudja a potenciális verseny fennállását, az érintett vállalkozások feladata, hogy az ellenkező bizonyításával az ilyen verseny fennállását megcáfolják.

202    Ha a bíróságnak kétségei vannak, azt a jogsértést megállapító határozat címzettjének minősülő vállalkozás javára kell értelmezni, tekintettel az ártatlanság vélelmére, amely alkalmazandó a versenyszabályok megsértésével kapcsolatos eljárásokra, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek (2017. február 16‑i Hansen & Rosenthal és H&R Wax Company Vertrieb kontra Bizottság ítélet, C‑90/15 P, EU:C:2017:123, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

203    Márpedig a jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 432–440. pontjában kifejtette, hogy a Bizottság által összegyűjtött és a vitatott határozatban említett valószínűsítő körülmények lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a Niche és a Matrix a Servier potenciális versenytársai voltak, és ezen ítélet 441–499. pontjában megvizsgálta a piacra lépésük valamennyi olyan lehetséges akadályát, amely a tudomására jutott. Következésképpen, anélkül hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, úgy ítélte meg, hogy e vállalkozás feladata – adott esetben az ilyen belépés egyéb akadályaira támaszkodva – az ellenkező bizonyítása. Amint azt a jelen ítélet 195. pontja kiemeli, a Servier érvelésének teljes körű, alapos és részletes vizsgálatát követően a Törvényszék elutasította az annak vitatására irányuló állításokat, hogy a Niche és a Matrix rendelkezett piacralépési képességgel és erre irányuló szándékkal.

204    E tényezőkre tekintettel egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a Niche és a Matrix piacra lépésének állítólagos akadályait egyenként vizsgálta meg, anélkül hogy ezen túlmenően megvizsgálta volna azt is, hogy annak ellenére, hogy ezen akadályok egyike sem volt önmagában leküzdhetetlen, együttes hatásuk mégis leküzdhetetlen akadályt jelentett‑e. Az ilyen vizsgálat ugyanis főszabály szerint nem szükséges, és amint arra a főtanácsnok az indítványának 91. pontjában rámutatott, a Servier sem a Törvényszék előtt, sem a fellebbezésében nem fejtette ki, hogy miben kellett volna állnia a bizonyítékok azon vizsgálatának, amelyet szerinte a Törvényszék e tekintetben nem végzett el.

205    A fentiekből következik, hogy a negyedik kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

206    Ötödik kifogásával a Servier azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét azért, mert ezen intézmény nem rendelte el a Niche, illetve partnerei és a nemzeti hatóságok közötti – a perindopril generikus változata forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmek tárgyában folytatott – levelezés benyújtását.

207    Meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 80. és 120. pontjában – a forgalombahozatali engedélyek megszerzése érdekében tett lépéseknek a potenciális verseny értékelése szempontjából fennálló relevanciáját illetően – kifejtetteknek megfelelően a Törvényszék a megtámadott ítélet 479. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy a potenciális verseny fennállásának meghatározása érdekében a Bizottság támaszkodhat arra a tényre, hogy a generikus gyógyszer gyártója kérte a forgalombahozatali engedély megadását, és aktívan részt vett az ilyen engedély megadására irányuló eljárásban. Ezzel szemben e gyártó feladata az ezen engedély megszerzését objektív módon akadályozó problémák fennállására vonatkozó bizonyítékok benyújtása.

208    Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 103. pontjában rámutatott, ugyanúgy, ahogyan a valamely szabadalom érvényességével kapcsolatban folyamatban lévő jogvita valószínű kimenetele sem meghatározó a potenciális versenyviszony fennállásának értékelése szempontjából, amint az a jelen ítélet 81. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, a Bizottságnak nem feladata az sem, hogy értékelje az ilyen gyártó által a nemzeti hatóságok előtt indított forgalombahozatali engedély iránti eljárás sikerének esélyeit vagy valószínű kimenetelét arra az időpontra tekintettel, amikor ezen eljárás folyamatban van, illetve volt. Így az ilyen eljárást lezáró végleges határozat hiányában a kért engedély megszerzését objektív módon akadályozó esetleges problémák nem állapíthatók meg az illetékes nemzeti hatóságok által kifejezett kételyekre vonatkozó körülmények alapján – vagyis hogy az eljárás milyen eséllyel vezet az engedély megadásához –, anélkül hogy a végleges határozatuk ne szenvedne sérelmet.

209    A Törvényszék, miután ezen ítélet 480. pontjában megállapította, hogy a Niche több forgalombahozatali engedély iránti kérelmet is benyújtott, és azok megszerzése érdekében részt vett az eljárásokban, az említett ítélet 481. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem adott helyt az e forgalombahozatali engedély iránti eljárásokkal kapcsolatos, a Niche és az illetékes hatóságok közötti teljes levélváltás benyújtása iránti kérelemnek. A Törvényszék e tekintetben lényegében úgy ítélte meg, hogy mivel a közigazgatási eljárás keretében a Servier rendelkezett az e levelezés tartalmát összefoglaló táblázattal, a Bizottság indokoltan tagadta meg az érintett dokumentumok benyújtásának elrendelését, mivel e dokumentumok a Servier védelme szempontjából nem bírtak „különös jelentőséggel”. A Törvényszék e tekintetben többek között hangsúlyozta, hogy a Niche sem a közigazgatási eljárásban, sem a Törvényszék előtt nem nyújtotta be a szóban forgó levelezést az annak vitatására irányuló kifogásainak alátámasztása érdekében, hogy nem volt a Servier potenciális versenytársa.

210    A jelen ügyben a jelen ítélet 208. pontjában megállapítottakra tekintettel rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó levelezésbe való kért betekintés nem tette volna lehetővé a Servier számára, hogy bizonyítékokat szolgáltasson a Niche és a Matrix által kért forgalombahozatali engedélyek megszerzését objektív módon akadályozó problémák fennállására vonatkozóan. Így meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem volt köteles elrendelni e levelezés benyújtását, tehát a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a jelen ügyben azzal, hogy nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés elvét. Következésképpen az ötödik kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

211    A fentiek összességére tekintettel a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

b)      A cél általi versenykorlátozásnak minősítésre vonatkozó, második részről

1)      A felek érvelése

212    A harmadik jogalap második részében a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megerősítette a Niche és a Matrix megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítését.

213    Előzetesen a Servier az első jogalapja keretében kifejtett és a jelen ítélet 129–140. pontjában bemutatott érvelésére utal, amelyben azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 526., 552., 555., 557. és 558. pontjában a cél általi versenykorlátozás fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlattal ellentétes jogi kritériumokat alkalmazott.

214    Első kifogásában a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Niche és a Matrix részére teljesített 11,8 millió GBP összegű kifizetések azt ellentételezték, hogy e vállalkozások lemondtak arról, hogy versenyezzenek vele. A Niche megállapodás szövegéből ugyanis kitűnik, hogy ezen összeg azon esetleges költségek és kártérítések ellentételezése volt, amelyek a Niche‑t és az Unichemet azzal összefüggésben terhelték, hogy megszüntették a perindopril egy generikus változatának kifejlesztésére irányuló, a Servier szabadalmainak bitorlását jelentő programjukat. A Törvényszék a megtámadott ítélet 537. pontjában tévesen állapította meg, hogy e költségek és e kártérítések nem tartoznak az egyezséggel együtt járó költségek közé, holott ezen egyezség a Niche‑t és a Matrixot azon jelentős kockázatnak tette ki, hogy megállapítják a felelősségüket. A Törvényszék a megtámadott ítélet 539. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Niche és a Matrix által ténylegesen kifizetett költségek és kártérítések összege alacsonyabb volt, mint az általuk a Servier‑től külön‑külön kapott 11,8 millió GBP. Olyan körülményekről van ugyanis szó, amelyek a Niche és a Matrix megállapodások megkötésének időpontját, vagyis azt az időpontot követően merültek fel, amikor az e vállalkozások által viselt kockázatot nem lehetett pontosan felmérni.

215    Második kifogásával a Servier lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék három hibát követett el annak megerősítésekor, hogy a Niche és a Matrix által kapott 11,8 millió GBP összegű kifizetések az utóbbiak által aláírt megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötések ellenértékét képezték.

216    Először is, a Törvényszék a megtámadott ítélet 541. pontjában megtagadta azt, hogy megvizsgálja e kifizetések ösztönző jellegét úgy, hogy azok összegét összehasonlítja azzal a nyereséggel, amelyet a Niche, illetve a Matrix a perindopril piacára való belépésétől várhatott. A Servier szerint ezen összehasonlítás nem volt szükségtelen, amint azt a Törvényszék megállapította, hanem szükséges. A Bizottság a vitatott határozat (1338) preambulumbekezdésében egyébként végzett ilyen összehasonlítást, amelynek érvényességét a Servier az első fokon benyújtott keresetében vitatta. A Törvényszék így a Bizottság indokolását a saját indokolásával helyettesítette.

217    Másodszor, annak megállapításával, hogy a Servier nem bizonyította, hogy a 11,8 millió GBP összeg nem elegendő ahhoz, hogy az érintett piacra történő belépésről való lemondásra történő ösztönzésnek minősüljön, a Törvényszék megfordította a bizonyítási terhet, és megsértette az ártatlanság vélelmének elvét.

218    Harmadszor, a megtámadott ítélet 563. pontjában a Törvényszék a Niche, a Matrix és a Biogaran megállapodásokkal kapcsolatban elmulasztotta figyelembe venni azon szabadalmi, szabályozási, műszaki és pénzügyi akadályokat, amelyekkel a Niche és a Matrix szembesült. A Törvényszék ezen összefüggést csupán a potenciális versenyre vonatkozó elemzése keretében vizsgálta meg, noha a Servier szerint ezek az akadályok jelentik a megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötések elfogadásának valódi okát.

219    Ami közelebbről a Biogaran megállapodást illeti, a Servier vitatja, hogy az e megállapodás alapján a Niche részére kifizetett 2,5 millió GBP összeg meghaladta a forgalombahozatali engedéllyel kapcsolatban a Biogaranra átruházott dokumentációk értékét. Még ha ez is lenne a helyzet, a Servier úgy véli, hogy e megállapodás összefüggéseinek figyelembevétele nélkül ez nem elegendő e kifizetés ösztönző jellegének megállapításához. A Servier hangsúlyozza, hogy az említett kifizetés összege, amelyet a vitatott határozat csak kiegészítő ösztönzőnek tekintett, túl alacsony volt ahhoz, hogy a Niche‑t egyezségre ösztönözze.

220    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

221    Előzetes érveivel a Servier az első jogalapjának alátámasztására felhozott érvelésre utalva megismétli, hogy a Törvényszék a cél általi versenykorlátozás fennállásának értékelése során téves jogi kritériumokat alkalmazott. Ezen előzetes érveket a jelen ítélet 142–169. pontjában kifejtettekkel azonos okokból el kell utasítani.

222    Első kifogásával a Servier a Törvényszék azon értékelését vitatja, miszerint a Servier által a Niche és a Matrix részére teljesített 11,8 millió GBP összegű kifizetésekre ez utóbbi vállalkozások piacra lépésről való lemondásának ellentételezéseként került sor. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy ezen érvelés teljes egészében azon az előfeltevésen alapul, miszerint azok a kártérítések, amelyeket egy generikusgyógyszer‑gyártónak esetlegesen harmadik személyek részére kell fizetnie azon kár miatt, amely ez utóbbiakat e gyártó azon döntése következtében érte, hogy lemond az e jogvita tárgyát képező generikus gyógyszer forgalmazásáról, főszabály szerint a szabadalmi jogvita egyezség útján történő rendezésével együtt járó költségek részét képezik. Márpedig a jelen ítélet 167. pontjában kifejtett okokból ezen előfeltevés téves. Az első kifogást tehát el kell utasítani.

223    Második kifogása keretében a Servier az első érvével azt állítja, hogy a Törvényszéknek össze kellett volna hasonlítania a Niche és a Matrix részére teljesített 11,8 millió GBP összegű kifizetéseket azzal a nyereséggel, amellyel ez utóbbiak a perindopril piacára való belépésük esetén számolhattak. Ezen érv azonban nem megalapozott. Elegendő ugyanis emlékeztetni arra, hogy a jelen ítélet 165. pontjában megállapítottaknak megfelelően annak vizsgálata érdekében, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó javára teljesített értékátruházások annak ellentételezését képezik‑e, hogy ez utóbbi gyártó lemond az érintett piacra való belépésről, meg kell határozni, hogy ezen értékátruházások nettó pozitív egyenlege kellően jelentős‑e ahhoz, hogy ténylegesen ilyen lemondásra ösztönözze a generikusgyógyszer‑gyártót, anélkül hogy szükséges lenne, hogy e nettó pozitív egyenleg szükségképpen magasabb legyen annál a nyereségnél, amelyet e gyártó akkor ért volna el, ha megnyerte volna a szabadalmi pert (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 87–94. pont).

224    Második érvével a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a jelen ítélet előző pontjában említett összehasonlítást illetően megfordította a bizonyítási terhet. E pontból azonban az következik, hogy ezen érv hatástalan, mivel a bizonyítási teher ezen állítólagos megfordítása olyan összehasonlítással kapcsolatos, amelyet nem kellett elvégezni.

225    Harmadik érvével a Servier azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem vette figyelembe azon akadályokat, amelyekkel a Niche és a Matrix szembesült. Meg kell állapítani, hogy a Servier ezzel az érvvel a Niche, a Matrix és a Biogaran megállapodások által követett cél versenyellenes jellegét vitatja, azt állítva, hogy e vállalkozások nem a Servier által felajánlott fordított kifizetésből eredő ösztönzés, hanem azon akadályok miatt kívántak egyezséget kötni, amelyekbe a perindopril piacára való belépésre irányuló tervük ütközött. Így e vállalkozások szándékára, valamint arra a tényre hivatkozik, hogy azok nem versenyellenes, hanem jogszerű célt követtek.

226    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 159–168. pontjából kitűnik – a Törvényszék a megtámadott ítélet 277–280. pontjában nem követett el olyan téves jogalkalmazást, amely jogellenessé tette volna a Niche és a Matrix helyzetére vonatkozóan ezen ítélet 527–547. pontjában – a Servier és leányvállalata, a Biogaran által e vállalkozások javára teljesített értékátruházások ösztönző jellegét illetően – elvégzett értékelést. Egyebekben, amennyiben a Servier a Bizottság által e tekintetben elvégzett ténybeli értékelések megkérdőjelezésére törekszik, a kifogásai elfogadhatatlanok.

227    Ami a Servier‑nek a Niche és a Matrix piacra lépésének szabadalmi akadályaira alapított érveit illeti, meg kell állapítani, hogy azok átfedésben vannak a potenciális versennyel összefüggésben hivatkozott érvekkel, amelyeket a Bíróság a jelen ítélet 184–211. pontjában elutasított. Mivel ugyanis a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék nem követett el olyan téves jogalkalmazást, amely jogellenessé tette volna azon értékelését, miszerint ezen akadályok nem jelentették a piacra lépés leküzdhetetlen akadályait, ilyen akadályok hiányában nincs ok úgy tekinteni, hogy ez utóbbiak megkérdőjelezhetnék a megállapított értékátruházások ösztönző jellegét, vagyis azt, hogy ezek képezték a Niche és a Matrix azon döntésének valódi okát, hogy a perindopril uniós piacaira való belépésről lemondanak.

228    Amennyiben a Servier a Niche és a Matrix megállapodásokban részes felek versenyellenes szándékának hiányára hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 157. pontjából következik – az a körülmény, hogy e vállalkozások a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szándék nélkül jártak el, valamint az a tény, hogy bizonyos jogszerű célokat követtek, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem meghatározó (2023. december 21‑i European Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ily módon az a tény, hogy a gyártási lánc azonos szintjén működő vállalkozások esetében a valamely szabadalom érvényességével kapcsolatos jogvita lezárása érdekében egymás között ilyen megállapodások tárgyalásában álló kereskedelmi stratégia e vállalkozások szempontjából gazdaságilag észszerű, egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy e stratégia folytatása versenyjogi szempontból igazolható. A Servier harmadik érve tehát nem megalapozott.

229    A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik jogalap második részét, és ennélfogva e harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

2.      A Niche és a Matrix megállapodások elkülönülő jogsértéseknek minősítésére vonatkozó, hatodik jogalapról

230    Hatodik fellebbezési jogalapjában a Servier azon indokokat vitatja, amelyek alapján a Törvényszék elutasította annak megállapítását, hogy a Niche és a Matrix megállapodások egyetlen jogsértésnek minősülnek.

a)      A felek érvelése

231    A Servier szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 1302. pontjában megerősítette, hogy a Niche és a Matrix megállapodások két elkülönülő jogsértésnek minősülnek, amelyek mindegyike tekintetében a Bizottság egyedi bírságot szabhatott ki a Niche‑sel és a Matrixszal szemben.

232    Először is a Servier arra hivatkozik, hogy a valamely közös célt követő több cselekmény által jellemzett folytatólagos magatartás egységes jogsértésnek minősül. Márpedig a Niche és a Matrix megállapodások – amelyeket ugyanazon a napon és ugyanazon a helyen írt alá a Servier ugyanazon képviselője – azonos célra irányultak, amint az a megtámadott ítélet 1296. pontjából kitűnik. A Törvényszék által ezen ítélet 1280. pontjában tett megállapítással ellentétben e megállapodások a Niche és a Matrix Servier‑vel szembeni magatartásának összehangolását eredményezték. Az említett megállapodások egymást kiegészítő jellege miatt a Törvényszéknek helyt kellett volna adnia azon jogalapnak, amelyben a Servier azt állította, hogy ugyanezen megállapodások egységes jogsértésnek minősülnek.

233    Másodszor a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék jogilag téves kritériumok alapján vetette el az egységes jogsértésnek minősítést. E tekintetben rámutat arra, hogy a megtámadott ítélet 1296., 1297. és 1300. pontjában a Törvényszék láthatólag azzal az indokkal vetette el az egységes jogsértésnek minősítést, hogy a Niche és a Matrix szándéka nem ugyanaz volt. Az ilyen szubjektív kritérium azonban idegen a Törvényszék ítélkezési gyakorlatától, amely megköveteli, hogy e minősítés ne a felek szubjektív szándékán, hanem objektív elemeken alapuljon (2011. március 3‑i Siemens kontra Bizottság ítélet, T‑110/07, EU:T:2011:68, 246. pont). Mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 1296. pontjában említett körülmények alapján megállapította, hogy a Niche és a Matrix megállapodások ugyanazt a célt követték, ebből – az e vállalkozások közötti bizonyos szándékkülönbségek ellenére – egységes jogsértés fennállására kellett volna következtetnie.

234    A Servier ezenkívül megjegyzi, hogy a megtámadott ítélet 1298. pontjában a Törvényszék arra hivatkozott, hogy a Niche és a Matrix között nem állt fenn „érdekközösség”. Márpedig e kritérium az ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem releváns, és nem is követelmény. Mindenesetre a Törvényszék ezen értékelése a tények elferdítésén alapul, mivel e vállalkozások szóbeli nyereségmegosztási megállapodást és egy, a forgalmazókkal szembeni felelősség megosztására vonatkozó megállapodást kötöttek, amint az ezen ítélet 1299. pontjából kitűnik.

235    Harmadszor, a Servier szerint a Törvényszék nem támaszkodhatott volna a Niche és a Matrix megállapodások közötti, a megtámadott ítélet 1298. pontjában említett csekély különbségekre annak érdekében, hogy megkérdőjelezze az e vállalkozások által követett közös cél fennállását.

236    Negyedszer, a Törvényszék nem támaszkodhatott volna a Niche és a Matrix közötti, a Servier‑vel kötött megállapodásaik végrehajtásával kapcsolatos nézeteltérésekre annak érdekében, hogy a megtámadott ítélet 1299. pontjában elutasítsa az egységes jogsértés fennállását. E nézeteltérések ugyanis e megállapodások megkötését követően merültek fel.

237    Ötödször, az a tény, hogy a Matrix nem kezdett tárgyalásokba már a Niche és a Servier közötti tárgyalások megkezdésekor, vagy hogy nem tudott a Biogaran megállapodás létezéséről, nem kérdőjelezi meg az egységes jogsértés fennállását.

238    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

b)      A Bíróság álláspontja

239    Érvelésében a Servier arra hivatkozik, hogy a Törvényszék téves jogi kritériumot alkalmazott annak eldöntésekor, hogy a Niche és a Matrix két elkülönülő jogsértést követett‑e el. A Servier a hatodik jogalap keretében a tények elferdítésére hivatkozik, és lényegében a tényeknek a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott jogi minősítését vitatja.

240    A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata vagy akár folytatólagos magatartás eredménye is, miközben e cselekménysorozat vagy e folytatólagos magatartás egy vagy több eleme önmagában, külön‑külön is e rendelkezés megsértésének minősülhet. Így, amennyiben a különböző magatartások azonos, a belső piacon fennálló versenyt torzító céljuk alapján „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság az e magatartások miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

241    Így az a vállalkozás, amely ilyen egységes és folyamatos jogsértésben a saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú „megállapodás” vagy „összehangolt magatartás” fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányult, az e jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket az említett jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

242    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy különböző magatartásokat egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, nem kell megvizsgálni azt, hogy e magatartások kiegészítik‑e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés volt a célja, és kölcsönhatás révén hozzájárultak‑e a gazdasági szereplők által – az egységes célra irányuló átfogó terv keretében – elérni kívánt versenyellenes hatások egészének megvalósításához. Ezzel szemben az „egységes cél” fogalmával kapcsolatos feltétel magában foglalja, hogy meg kell vizsgálni, hogy nincsenek‑e a jogsértés részét képező különböző magatartásokat meghatározó olyan elemek, amelyek arra utalhatnak, hogy a más részt vevő vállalkozások által ténylegesen végrehajtott magatartások nem ugyanazon versenyellenes célra vagy hatásra irányulnak, következésképpen pedig nem illeszkednek „átfogó terv” keretébe az azonos, a belső piacon fennálló versenyt torzító céljuk alapján (2017. január 26‑i Villeroy & Boch kontra Bizottság ítélet, C‑644/13 P, EU:C:2017:59, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

243    Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy – amint azt a főtanácsnok az indítványának 239. és 240. pontjában megjegyezte – bizonyos magatartások elkülönülő jogsértéseknek, és nem egységes jogsértésnek minősítésekor a Bizottságnak az ügyiratokban szereplő elemek alapján és az uniós bíróság ellenőrzése mellett objektív módon bizonyítania kell, hogy valamely magatartás egyik vagy másik módon történő minősítésének kritériumai teljesülnek. Ugyanis, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 1294. pontjában megállapította, ha bizonyítást nyer, hogy a Bizottság hibát követett el a tények e jogi minősítése során, a jogsértést megállapító határozatot meg kell semmisíteni, és a bírság megállapított összegét újra kell számítani.

244    A jelen ügyben a Törvényszék lényegében emlékeztetett az ítélkezési gyakorlatban kialakított és a jelen ítélet 242. pontjában említett szempontokra, kiemelve a megtámadott ítélet 1295. pontjában, hogy „az egységes jogsértés fennállásának megállapítása érdekében a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy a szóban forgó megállapodások az érintett vállalkozások által egységes versenyellenes cél megvalósítása érdekében tudatosan végrehajtott általános terv keretébe illeszkednek, és a Bizottságnak e tekintetben meg kell vizsgálnia valamennyi ténybeli elemet, amely bizonyíthatja vagy megkérdőjelezheti az említett általános tervet”. Meg kell állapítani, hogy a Törvényszék az egységes jogsértés azonosítása céljából alkalmazandó jogi kritériumot illetően nem alkalmazta tévesen a jogot.

245    Az ügy tényállásának értékelését illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 1296. és 1297. pontjában megállapította, hogy bár igaz, hogy a Servier a Niche és a Matrix megállapodások megkötése során egy és ugyanazon célt követett, e körülmény nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a Niche és a Matrix együtt egy közös tervet tanúsító, ugyanazon célt követett, és még kevésbé annak bizonyítását, hogy e tervük a Servier‑vel közös volt. Ezáltal a Törvényszék helyesen alkalmazta a jelen ítélet 240–242. pontjában meghatározott kritériumokat, amelyek szerint az „egységes jogsértésnek” minősítés megköveteli, hogy az egyes érintett versenyellenes magatartások azonos versenyellenes céljuk miatt ugyanazon átfogó terv keretébe illeszkedjenek.

246    A megtámadott ítélet 1298. és 1299. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Niche és a Matrix megállapodások ugyanazon a napon, ugyanazon a helyen és ugyanazon képviselő által történt megkötése a Niche és a Matrix közös terve fennállásának bizonyítása szempontjából nem elegendő körülmény. A Törvényszék rámutatott arra, hogy e megállapodások rendelkezései között több különbség is fennáll, elutasította a Niche és a Matrix között az említett megállapodások végrehajtására vonatkozóan létrejött szóbeli megállapodás fennállására utaló valószínűsítő körülményeket, és azt a következtetést vonta le, hogy e vállalkozások nem rendelkeztek olyan „közös tervvel”, amely alapján magatartásukat „egységes jogsértésnek” lehetne minősíteni.

247    Ami a Niche és a Matrix megállapodások megkötését övező ténybeli körülményeket illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 1300. pontjában megállapította, hogy azok azt bizonyítják, hogy a Matrix a Servier által kínált lehetőséget próbálta megragadni, és nem pedig a Niche‑sel összehangolva, a perindoprilra vonatkozó projektjük leállítására irányuló valamely közös terv keretében járt el. A Matrixnak a Niche és a Matrix megállapodások megkötését eredményező megbeszéléseken való részvétele – amelyekről csak később tájékoztatták – a Törvényszék szerint a Servier által a részére történő értékátruházással kapcsolatos tárgyalásokra korlátozódott. Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 1301. pontjában rámutatott arra, hogy a Biogaran megállapodást a Matrix tudta nélkül kötötték meg.

248    A Servier ugyanakkor azzal érvel, hogy a Törvényszék túl nagy jelentőséget tulajdonított a felek szándékának, holott az ítélkezési gyakorlat a versenyellenes magatartások valamely átfogó tervhez való kapcsolódásának objektív értékelését követeli meg.

249    Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 248. pontjában rámutatott, ahhoz, hogy egységes jogsértést lehessen megállapítani, bizonyítani kell, hogy a vállalkozások magatartásai a közös gazdasági cél megvalósításához való hozzájárulásuk miatt egy átfogó terv részét képezik (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Toshiba Samsung Storage Technology és Toshiba Samsung Storage Technology Korea kontra Bizottság ítélet, C‑700/19 P, EU:C:2022:484, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ilyen közös célkitűzés tehát bizonyítható többek között a felek szándékára vonatkozó elemek alapján, mivel az átfogó terv fogalma magában foglalja, hogy a felek e terv végrehajtása érdekében együtt kívántak működni, és az ezen együttműködésre irányuló szándékaik tehát relevánsak, feltéve hogy azokat objektív és megbízható elemek alapján bizonyítják annak meghatározása érdekében, hogy magatartásuk egységes jogsértés körébe tartozik‑e.

250    E körülmények között a Servier nem állíthatja megalapozottan, hogy a tények Törvényszék általi jogi minősítése téves jogi kritériumon alapul. A Servier azt sem bizonyította, hogy a Törvényszék elferdítette volna a tényeket.

251    Következésképpen a hatodik jogalapot el kell utasítani.

D.      A Teva megállapodásra vonatkozó, negyedik jogalapról

252    Negyedik jogalapjával a Servier a Törvényszék által az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a Teva megállapodásra való alkalmazásával kapcsolatban végzett értékeléseket vitatja. E jogalap két részből áll.

1.      A potenciális versenyre vonatkozó, első részről

a)      A felek érvelése

253    Negyedik jogalapjának első részében a Servier azt állítja, hogy a potenciális verseny Törvényszék általi elemzése több tekintetben is téves jogalkalmazást tartalmaz. A második jogalap keretében kifejtett érvelés alapján a Servier általánosságban azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 589., 591., 592., 600., 601. és 603. pontjában őt arra kötelezte, hogy a potenciális verseny hiányának alátámasztása érdekében bizonyítsa, hogy a Teva piacra lépése leküzdhetetlen akadályokba ütközött.

254    Első kifogásával a Servier a megtámadott ítélet 589., 591., 592. és 596. pontjában elvégzett azon értékelést vitatja, miszerint a Servier szabadalmai, valamint azoknak a felek általi észlelése, és különösen annak kockázata, hogy e szabadalmak alapján ideiglenes intézkedést hoznak, nem jelentettek leküzdhetetlen piacralépési akadályokat.

255    Második kifogásával a Servier azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 599. pontjában úgy ítélte meg, hogy a forgalombahozatali engedély iránti eljárások során szenvedett késedelmek nem elegendőek valamely generikusgyógyszer‑gyártó potenciális versenytárs minőségének kizárásához. A Törvényszék nem elemezte e késedelmek hatását, noha a Servier bizonyította, hogy azok veszélyeztették a Teva projektjét. A Törvényszék ezenkívül elvetette azt, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók számára jelentőséggel bír az, hogy elsőként lépjenek be az érintett piacra, holott a Bizottság a vitatott határozat (1126) preambulumbekezdésében kifejezetten elismerte ennek jelentőségét.

256    Harmadik kifogásával a Servier több elferdítésre is hivatkozik.

257    Egyrészt a megtámadott ítélet 586. és 609–612. pontjában a Törvényszék elferdítette a Servier által annak alátámasztására előterjesztett bizonyítékokat, hogy a Tevának nem volt forgalombahozatali engedéllyel rendelkező perindoprilkészlete.

258    Másrészt a Servier azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 594. pontjában a Törvényszék elferdítette az első fokon benyújtott keresetlevelet, amikor azt állította, hogy a Servier nem vitatta azt a nyilatkozatot, amelyben a Teva kijelentette, hogy kész vállalni annak kockázatát, hogy a perindopril piacára való belépése miatt bitorlási keresetet indítanak vele szemben.

259    Negyedik kifogásával a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 610. pontjában azzal az indokkal tagadta meg a Hetero Drugs Ltd (a továbbiakban: Hetero) által szállított hatóanyagból előállított generikus perindopril hibáira vonatkozó bizonyítékok figyelembevételét, hogy azok a Teva megállapodás megkötését követően keletkeztek. Márpedig, mivel e bizonyítékok a Bizottság vizsgálatát megelőzően keletkeztek, azoknak jelentős bizonyító erejük van. A Törvényszék azáltal, hogy ezen ítélet 611. pontjában megállapította, hogy a Teva által 2007. október 15‑én a Hetero részére küldött elektronikus levél „egyértelműen” a Teva megállapodás „végrehajtására” irányult, elferdítette ezt az elektronikus levelet.

260    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

b)      A Bíróság álláspontja

261    Az előzetes érvek és az első, a leküzdhetetlen piacralépési akadályok fennállásával kapcsolatos bizonyítási teherre vonatkozó kifogás a potenciális verseny értékelésekor alkalmazandó jogi kritériumok téves felfogásán alapul, amint az a jelen ítélet 81., 107–111. és 123–125. pontjában megállapításra került. Ezen érveket és kifogást tehát az e pontokban kifejtettekkel azonos indokok alapján el kell utasítani.

262    Hasonlóképpen, amennyiben e kifogás közelebbről azon a kockázaton alapul, hogy e szabadalmak alapján ideiglenes intézkedést hoznak, emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a jelen ítélet 112. pontja megállapítja – az ilyen intézkedések elrendelése, és még inkább azok elrendelésének puszta kockázata önmagában nem teheti lehetővé valamely generikusgyógyszer‑gyártó potenciális versenytárs minőségének kizárását.

263    A második kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 120. pontjában megállapítottaknak megfelelően a forgalombahozatali engedély iránti eljárások során bekövetkezett késedelem önmagában nem elegendő a potenciális versenytárs minőség megkérdőjelezéséhez. Ennélfogva e kifogást az e 120. pontban kifejtettekkel azonos okokból el kell utasítani. Ami a vitatott határozat (1126) preambulumbekezdésében tett, az úgynevezett „elsőként piacra lépő” előnyére való utalást illeti, amely előnyre a termékét elsőként piacra vivő generikusgyógyszer‑gyártó tesz szert, ezen utalásból egyáltalán nem tűnik ki, hogy csak egyetlen, a termékét elsőként piacra vinni képes gyártót lehet az originálisgyógyszer‑gyártó potenciális versenytársának tekinteni. Egyebekben elegendő megállapítani, hogy a Servier a Törvényszék ilyen késedelemre vonatkozó ténybeli értékeléseit vitatja, tehát az érvelése elfogadhatatlan.

264    A Teva forgalombahozatali engedély hatálya alá tartozó perindoprilkészleteinek hiányára vonatkozó bizonyítékok állítólagos elferdítését illetően a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy mivel a Servier nem azonosította pontosan azokat a bizonyítékokat, amelyek elferdítésére hivatkozik, a Bizottság nem tud válaszolni e kifogásra, a Bíróság pedig nem tudja felülvizsgálni azt, így az említett kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

265    Ami a Servier első fokon benyújtott keresetlevelének a megtámadott ítélet 594. pontjában szereplő, amiatti elferdítését illeti, hogy a Törvényszék rámutat arra, hogy a Servier ténybelileg nem vitatta a Teva azon nyilatkozatából következő állítást, miszerint e gyártó a bitorlási keresetek kockázata ellenére kész volt piacra vinni a perindoprilját, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék mindenesetre érdemben válaszolt a Servier érvelésére, ezen ítélet 591. pontjában emlékeztetve arra, hogy annak kockázata, hogy a Tevával szemben bitorlási kereseteket indítanak és ideiglenes intézkedéseket rendelnek el azt követően, hogy piacra lép a preindopriljával, nem teszi lehetővé „a Tevának a szóban forgó szabadalmakkal kapcsolatos akadályok elhárítására vonatkozó valós és konkrét lehetőségei fennállásának kizárását”. Ezenkívül ezen 594. pontból következik, hogy noha a Teva már 2006 februárjától kezdve tudatában volt a szabadalombitorlás és az ideiglenes intézkedések elrendelése kockázatának, folytatta az előkészítő intézkedéseit, amint az ezen ítélet 598. pontjából kitűnik.

266    Egyébiránt, amint arra a jelen ítélet 109. pontja emlékeztet, az olyan szabadalom fennállása, amely egy közkinccsé vált hatóanyag előállítási eljárását oltalmazza, önmagában nem tekinthető leküzdhetetlen piacralépési akadálynak, és nem zárja ki, hogy az érintett originálisgyógyszer‑gyártó potenciális versenytársának minősüljön egy olyan generikusgyógyszer‑gyártó, amelynek ténylegesen fennáll a határozott szándéka és képessége belépni a piacra, és amely az intézkedései révén késznek mutatkozik arra, hogy vitassa e szabadalom érvényességét, és felvállalja annak kockázatát, hogy az említett piacra történő belépése során az említett szabadalom jogosultja által indított szabadalombitorlási keresettel szembesüljön (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 46. pont).

267    A jelen ítélet 265. pontjában felidézett körülményekből tehát kitűnik, hogy a Törvényszék – anélkül, hogy arra kellett volna támaszkodnia, hogy a Servier szerinte nem vitatta a Teva kockázattal történő piacra lépésre irányuló szándékát – érdemben megvizsgálta a Servier érveit, és a jelen ítélet 266. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a jogilag megkövetelt módon megindokolta azon következtetését, miszerint a Servier szabadalmainak fennállása nem képezte a Teva potenciális piacra lépésének leküzdhetetlen akadályát.

268    Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet 594. pontjával szemben felhozott, elferdítésre vonatkozó kifogás hatástalan, mivel a megtámadott ítélet indokolásának mellékes részére vonatkozik.

269    Negyedik kifogásával a Servier a Hetero 2007. október 15‑i elektronikus levelének értékelését vitatja, e levél elferdítésére hivatkozva. Márpedig az ilyen jellegű kifogás a jelen ítélet 58. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fellebbezési eljárás keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

270    E körülményekre tekintettel a negyedik jogalap első részét el kell utasítani.

2.      A cél általi versenykorlátozásnak minősítésre vonatkozó, második részről

271    Negyedik jogalapjának második részében a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 698., 700. és 704. pontjában megerősítette a Teva megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítését. E tekintetben a Servier az első jogalap keretében kifejtett érvelést megismételve arra hivatkozik, hogy az, hogy a Teva megállapodás versenykorlátozó kikötéseket, valamint a Tevát e kikötések elfogadására ösztönző kifizetést tartalmaz, nem elegendő ahhoz, hogy e megállapodást cél általi versenykorlátozásnak lehessen minősíteni, mivel az említett megállapodás többek között a Teva korai piacra lépését is segítette, tehát a versenyt támogató hatásokat váltott ki.

272    A Servier által ebben az összefüggésben felhozott konkrét kifogások vizsgálata előtt mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 73., 76. és 77. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően valamely megállapodás versenyt támogató esetleges hatásai nem relevánsak a megállapodás versenyellenes céljának – többek között esetleges károsságának – vizsgálatával összefüggésben. Azt is hangsúlyozni kell, hogy amint az a többek között a jelen ítélet 83. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a generikus gyógyszerek piacra lépésének – az originálisgyógyszer‑gyártó által e generikus gyógyszerek gyártója részére történő értékátruházások ellenében történő – elhalasztását úgy kell tekinteni, hogy az cél általi versenykorlátozást valósít meg, ha ezen értékátruházásokat kizárólag e gyógyszergyártók ahhoz fűződő kereskedelmi érdeke indokolja, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt.

a)      A Teva megállapodás célkitűzéseiről

1)      A felek érvelése

273    A Servier azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe a Teva megállapodás által objektíve követett célokat pusztán azzal az indokkal, hogy e megállapodás versenykorlátozó kikötéseket tartalmazott. A Servier szerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy az említett megállapodás elsődleges célja a Teva perindoprillal való ellátása volt. A Servier szabadalmaira vonatkozó jogviták egyezség útján történő rendezése csak „másodlagos” cél volt, amelynek hatálya korlátozott volt, mivel nem terjedt ki az ESZH előtt a 947. sz. szabadalom érvényességével kapcsolatban folyamatban lévő eljárásra. A Servier szerint e célok önmagukban nem károsak a versenyre.

274    Ezenkívül a Törvényszék által a megtámadott ítélet 704. pontjában a Teva megállapodás és a 2008. november 20‑i Beef Industry Development Society és Barry Brothers ítélet (C‑209/07, EU:C:2008:643) alapjául szolgáló ügy körülményei között alkalmazott analógia nem megalapozott, mivel e körülmények nem egy új versenytárs piacra lépésével, hanem az e piacon már jelen lévő bizonyos versenytárs vállalkozások kilépésével voltak kapcsolatosak.

275    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

276    A Servier a Teva megállapodás által kitűzött célok egy részének és a felek ezzel kapcsolatos szándékának állítólagos jogszerűségére támaszkodva vitatja a cél általi versenykorlátozás fennállását. A Servier szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Teva megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítése keretében nem vette figyelembe e célokat és e szándékot.

277    Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy valamely magatartást cél általi versenykorlátozásnak lehessen minősíteni, meg kell határozni azokat az objektív célokat, amelyeket e magatartás a verseny tekintetében el kíván érni. Ezzel szemben, amint azt a jelen ítélet 87. pontja megállapítja, az a körülmény, hogy a vállalkozások a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szándék nélkül jártak el, valamint az a tény, hogy bizonyos jogszerű célokat követtek, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem meghatározó. Kizárólag az e magatartás által az érintett piacon a verseny megfelelő működésére gyakorolt gazdasági károsság fokának értékelése releváns. Ezen értékelésnek objektív megfontolásokon kell alapulnia, szükség esetén az említett magatartásnak, a célkitűzéseinek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e magatartás illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 84. és 85. pont; 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 131. pont).

278    Ezenkívül, amennyiben a Servier – hangsúlyozva, hogy a Teva megállapodás „elsődleges célja” a Teva perindoprillal való ellátása, „másodlagos” célja pedig a jogvita egyezség útján történő rendezése volt – a járulékos korlátozásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatra kíván hivatkozni, a jelen ítélet 148–151. pontjában kifejtett indokok alapján meg kell állapítani, hogy ezen ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a Teva megállapodást jellemző helyzethez hasonló helyzetre. Először is ugyanis a Teva megállapodásnak a Teva perindoprillal való ellátását előíró kikötése a verseny szempontjából nem semleges az értékátruházást megvalósító fordított kifizetések fennállása miatt, másodszor pedig e kifizetések fennállására figyelemmel a megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötésekből eredő versenykorlátozások nem tekinthetők objektíve szükségesnek sem ezen ellátási kikötéshez, sem pedig a jogvita egyezség útján történő rendezéséhez, különösen akkor, ha a megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötéseket az ellátási kikötés kizárólagos jellegének fényében kell értelmezni.

279    Ennélfogva anélkül, hogy határozni kellene a 2008. november 20‑i Beef Industry Development Society és Barry Brothers ítélet (C‑209/07, EU:C:2008:643) relevanciájáról, a Servier által felhozott kifogást el kell utasítani.

b)      A Teva megállapodás hatásainak ambivalenciájáról

1)      A felek érvelése

280    A Servier azt állítja, hogy a Teva megállapodás megkötésének időpontjában e megállapodás potenciális hatásai – összességükben véve, és amennyiben ebben az időpontban azonosíthatók voltak – ambivalensek voltak, így a Teva megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítése kizárt, amint az az első jogalap keretében hivatkozott érveléséből kitűnik. A Törvényszék többek között a megtámadott ítélet 644. és 667. pontjában elferdítette az e megállapodás hátterére vonatkozó tényeket, és figyelmen kívül hagyta annak versenytámogató hatásait.

281    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

282    A Servier nem hivatkozhat a versenyre gyakorolt olyan pozitív vagy legalábbis ambivalens hatásokra, amelyeket a Teva megállapodás állítólag kifejthet, mivel a jelen ítélet 73., 76. és 77. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ilyen – akár tényleges vagy potenciális, negatív vagy pozitív – hatások vizsgálata nem szükséges annak eldöntése szempontjából, hogy e megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősíthető‑e. Ily módon, függetlenül attól, hogy nem volt biztos az, hogy a Teva idő előtti piacra lépéséből eredő állítólagos pozitív hatások be is következnek, mivel a Servier‑nek szerződéses joga volt arra, hogy további fordított kifizetéssel megakadályozza az ilyen belépést, ezen érvelésnek semmiképpen nem lehet helyt adni. E kifogást tehát el kell utasítani.

c)      A Teva megállapodás kikötéseinek károsságáról

1)      A felek érvelése

283    A Teva megállapodás megnemtámadási kikötését illetően a Servier megismétli az első jogalapja keretében kifejtett azon érvelést, miszerint az ilyen típusú szokásos kikötés önmagában nem káros a versenyre. A megtámadott ítélet 648. és 649. pontjában a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az 1986. február 25‑i Windsurfing International kontra Bizottság ítéletből (193/83, EU:C:1986:75) eredő ítélkezési gyakorlatot, és hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy nem releváns az a tény, hogy e kikötés nem vonatkozott az ESZH előtti eljárásra.

284    A Teva megállapodás forgalmazástilalmi kikötését illetően a megtámadott ítélet 663. és 664. pontjában a Törvényszék elvonatkoztatott attól, hogy e kikötés hatálya a Servier szabadalmait bitorló perindoprilra korlátozódott, és meghagyta a Teva számára annak lehetőségét, hogy szabadon kifejlessze e gyógyszer valamely nem szabadalombitorló formáját. A Törvényszék ezen ítélet 666. pontjában szintén tévesen utasította el az említett gyógyszer nem szabadalombitorló változatának a Teva általi kifejlesztésére vonatkozó bizonyítékokat. A Törvényszék ezenkívül hibát követett el akkor is, amikor nem vette figyelembe azt, hogy a Teva generikus perindoprillal való ellátása csökkentette, sőt megszüntette az említett kikötés esetleges korlátozó hatásait. Márpedig a Törvényszék az említett ítélet 954. pontjában elismerte, hogy a Krkával kötött, egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodás versenykorlátozó jellegét ellensúlyozhatják az ez utóbbi vállalkozással kötött licenciamegállapodás versenyt támogató hatásai.

285    A kizárólagos beszerzési kikötést illetően a Servier három kifogásra hivatkozik.

286    Először is a Törvényszék elferdítette e kikötést. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 662. pontjában állított, az említett kikötés nem tiltotta meg a Teva számára, hogy más szállítóktól vásároljon. A Teva tehát szabadon beszerezhetett harmadik személy gyártóktól olyan perindoprilt, amely nem az erbuminnak a 947. sz. szabadalom oltalma alatt álló alfa kristályos formájából állt. A Törvényszék ezen ítélet 663. pontjában tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a Teva megállapodás túlterjedt a Servier szabadalmain.

287    Továbbá a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 672. pontjában tévesen és indokolás nélkül állapította meg, hogy a kizárólagos beszerzési kikötés szokatlan. Márpedig az ilyen típusú kikötés jogszerű, és azt többek között a Teva gyakran alkalmazza.

288    Végül a Servier arra hivatkozik, hogy a kizárólagos beszerzési kikötést összefüggéseiben kellett volna értékelni, tekintettel arra, hogy e kikötés hiányában hogyan alakult volna a verseny. Mivel a Teva megállapodás lehetővé tette a Teva számára, hogy belépjen a perindopril piacára, a cél általi versenykorlátozásnak minősítés kizárt.

289    A Bizottság vitatja ezen érvelés elfogadhatóságát és megalapozottságát is.

2)      A Bíróság álláspontja

290    Ezzel az érveléssel a Servier a Törvényszék által a Teva megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítésére vonatkozóan végzett értékelést vitatja lényegében arra hivatkozva, hogy sem e megállapodás megnemtámadási kikötése, sem a forgalmazástilalmi, illetve kizárólagos beszerzési kikötése nem járhatott versenyellenes hatásokkal.

291    Márpedig, amint arra a jelen ítélet 88. pontja emlékeztet, annak meghatározása érdekében, hogy valamely összejátszásra irányuló magatartás cél általi versenykorlátozásnak minősíthető‑e, meg kell vizsgálni a magatartás tartalmát, keletkezését, valamint gazdasági és jogi hátterét, és különösen azon piac sajátos jellemzőit, ahol a hatásai konkrétan bekövetkeznek. Az, hogy az e magatartás végrehajtására irányuló megállapodás rendelkezései nem tárnak fel versenyellenes célt, önmagában nem meghatározó.

292    A cél általi versenykorlátozásnak minősítés ugyanis nem függ sem az ilyen összejátszásra irányuló magatartás megvalósítására irányuló szerződések vagy más jogi eszközök formájától, sem pedig attól, hogy a felek szubjektíve hogyan vélekedhetnek a szabadalom érvényességét illetően közöttük fennálló jogvita kimeneteléről. Kizárólag az e magatartás által az érintett piacon a verseny megfelelő működésére gyakorolt gazdasági károsság fokának értékelése releváns. Ezen értékelésnek objektív megfontolásokon kell alapulnia, szükség esetén az említett magatartásnak, a célkitűzéseinek, valamint azon gazdasági és jogi háttérnek a részletes elemzését követően, amelybe e magatartás illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 84. és 85. pont; 2021. március 25‑i Lundbeck kontra Bizottság ítélet, C‑591/16 P, EU:C:2021:243, 131. pont).

293    Így azok az egyezségek, amelyek értelmében a valamely piacra belépni szándékozó generikusgyógyszer‑gyártó legalábbis átmenetileg elismeri az originálisgyógyszer‑gyártót megillető szabadalom érvényességét, ennélfogva pedig kötelezettséget vállal arra, hogy azt nem vitatja, és e piacra sem lép be, versenykorlátozó hatásokkal járhatnak, mivel valamely szabadalom érvényességének és terjedelmének vitatása hozzátartozik a rendes versenyhez azokban az ágazatokban, amelyekben a technológiákat illetően kizárólagos jogok állnak fenn (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 81. pont).

294    Amint azt a Törvényszék lényegében a megtámadott ítélet 305. pontjában hangsúlyozta, annak meghatározása érdekében, hogy valamely megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősíthető‑e, nem lehet a megállapodás egyes kikötéseit elszigetelten elemezni, hanem azt kell megvizsgálni, hogy e megállapodás egészében véve az érintett piacon fennálló verseny megfelelő működésére nézve olyan gazdasági károssági fokot mutat‑e, amely ilyen minősítést indokol. A Teva megállapodás megnemtámadási, forgalmazástilalmi és kizárólagos beszerzési kikötései közötti szoros kapcsolatok miatt elengedhetetlen volt tehát e kikötéseknek a maguk összességében történő vizsgálata.

295    Ezenkívül a Servier érvelése nem veszi figyelembe a jelen ítélet 83. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot, amelyből kitűnik, hogy az annak vizsgálatát lehetővé tévő kritérium, hogy a Teva megállapodáshoz hasonló, egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősül‑e, annak vizsgálatában áll, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó javára teljesített értékátruházások annak ellentételezését képezik‑e, hogy ez utóbbi gyártó lemond az érintett piacra való belépésről (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 87–94. pont).

296    A jelen ügyben a megtámadott ítélet 644. és 645. pontjában a Törvényszék elutasította a Teva megállapodás potenciálisan semleges vagy versenyt támogató hatásainak relevanciáját, valamint a járulékos korlátozásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazhatóságát, anélkül hogy olyan téves jogalkalmazást követett volna el, amely megkérdőjelezhetné az e pontokban általa levont következtetést, amint az a jelen ítélet 76., 77., 148–151., 272. és 278. pontjában kifejtett indokokból kitűnik.

297    A Tevával szemben a piaci magatartása tekintetében előírt korlátozásokat illetően a Törvényszék lényegében helybenhagyta a vitatott határozatban tett megállapításokat. A megtámadott ítélet 647–678. pontjában kifejtett okokból a Törvényszék először is megállapította, hogy a megnemtámadási kikötés megtiltotta a Tevának, hogy bizonyítsa, hogy perindoprilja nem bitorolja a Servier szabadalmait, és hogy vitassa azok érvényességét az Egyesült Királyságban. Másodszor megállapította, hogy a forgalmazástilalmi kikötés arra kötelezte a Tevát, hogy az Egyesült Királyságban teljes mértékben tartózkodjon a Servier által bitorlónak vélt saját perindopriljának, illetve bármely olyan változatnak a gyártásától vagy forgalmazásától, amelyet a Servier bitorlónak vélhet. Harmadszor a Törvényszék megállapította, hogy az előbbi kikötéshez szorosan kapcsolódó kizárólagos beszerzési kikötés következtében a Teva két eshetőséggel szembesült: vagy a Servier‑nek az erbumin alfa kristályos formájából álló perindoprilját forgalmazza, vagy pedig – a Servier általi ellátás elmaradása esetén – havi 500 000 GBP összegű átalány‑kártérítésben részesül. E két eshetőség és e kikötések kombinációjának együttes hatása a gyakorlatban az volt, hogy lehetővé tette a Servier számára annak megakadályozását, hogy a Teva az Egyesült Királyságban a hozzájárulása nélkül forgalmazza a perindoprilnak az erbumin alfa kristályos formájából álló generikus változatát.

298    Márpedig a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette a kizárólagos beszerzési kikötést és a forgalmazástilalmi kikötést. A Servier szerint ellentétben azzal, ami a megtámadott ítélet 662. és 663. pontjából kitűnik, e kikötések először is csak a perindoprilnak az erbumin alfa kristályos formájából álló változatára vonatkoztak, így a Teva továbbra is szabadon vásárolhatott más formájú perindoprilt harmadik személyektől, valamint forgalmazhatta azokat, másodszor pedig e kikötések hatálya nem lépte túl a Servier szabadalmainak hatályát.

299    E tekintetben a megtámadott ítélet 663. pontját illetően ezen ítélet 6. pontjából kitűnik, hogy a 947. sz. szabadalom kifejezetten a perindoprilnak az erbumin alfa kristályos formájából álló változatára és annak előállítási eljárásaira vonatkozik, anélkül hogy az említett ítélet más, e körülményt kétségbe vonó magyarázatokat tartalmazna. Márpedig a Teva megállapodás szövegéből az következik, hogy e megállapodás forgalmazástilalmi és kizárólagos beszerzési kikötése is kizárólag az erbumin alfa kristályos formájából álló perindoprilra vonatkozott, amely tehát szükségszerűen e szabadalom hatálya alá tartozott. Így a megtámadott ítélet 663. pontjában tett azon megállapítás, miszerint e kikötések túlterjedtek a Servier Teva megállapodással érintett szabadalmainak hatályán, e megállapodás elferdítésén alapul.

300    Mindazonáltal a Törvényszék a megtámadott ítélet 665. és 666. pontjában az említett kikötések céljának versenyszempontú elemzése során helyesen és egyértelműen figyelembe vette azt, hogy ugyanezen kikötések alkalmazása az erbumin alfa kristályos formájából álló perindoprilra korlátozódott. Ezen ítélet 662., 665. és 666. pontjának együttes olvasatából tehát kitűnik, hogy a Törvényszék e tekintetben nem ferdítette el a tényeket. Egyébiránt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 175. pontjában rámutatott, a Törvényszék azzal az indokkal utasította el a Servier érvelését mint irrelevánst, hogy a Teva megállapodás aláírásának időpontjában a Teva éppen azon formájú perindoprilt tervezte forgalmazni, amely az e megállapodásban szereplő forgalmazástilalmi és kizárólagos beszerzési kikötések tárgyát képezte. E körülmények között az a tény, hogy e kikötések hatálya a perindopril e formájára korlátozódott, nem kérdőjelezi meg a Törvényszék által elemzett versenykorlátozó jellegüket. Így az említett kikötéseknek a jelen ítélet 299. pontjában megállapított elferdítése nem cáfolja meg a Törvényszék által a versenyellenes jellegükkel kapcsolatban levont következtetést, és végső soron a megtámadott ítélet indokolásának mellékes részére vonatkozik. Ugyanígy nem lehet helyt adni a Servier‑nek az ugyanezen kikötések állítólag szokásos jellegére vonatkozó érvének sem, mivel ezen érv egyáltalán nem kérdőjelezi meg e versenyellenes jelleget.

301    Egyebekben el kell utasítani a Servier többi, a megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötések károsságának állítólagos hiányára vonatkozó érveit, mivel azok – amint arra a Bizottság hivatkozik – valójában a Teva megállapodás értelmezése szempontjából a Törvényszék által az elé terjesztett bizonyítékokra, valamint a releváns ténybeli elemekre vonatkozóan elvégzett értékelések vitatására irányulnak.

d)      A fordított kifizetésről

1)      A felek érvelése

302    A Servier elöljáróban megismétli, hogy az, hogy egy szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodás fordított kifizetésről rendelkezik, önmagában nem versenyellenes. Ez még inkább így van abban az esetben, ha egy ilyen típusú kifizetést a Teva megállapodáshoz hasonló ellátási megállapodás ír elő. A Servier e tekintetben az első jogalap harmadik része keretében kifejtett, a jelen ítélet 139. és 140. pontjában összefoglalt érvelésére utal vissza.

303    A Teva megállapodásban előírt átalány‑kártérítési kikötést illetően a Servier azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 660. és 699. pontjában több alkalommal is tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy e kártérítés azon fordított kifizetés részét képezi, amely alapján e megállapodást cél általi versenykorlátozásnak minősítették. A Törvényszék a megtámadott ítélet 685. pontjában tévesen utasította el az ilyen típusú kikötés szokásos jellegét. Még ha az említett kártérítés arra is irányult volna, hogy kompenzálja a Tevát a perindopril piacára történő belépésről való lemondása ellenében, ez nem elegendő ahhoz, hogy azt fordított kifizetésnek lehessen minősíteni. Az említett átalány‑kártérítés ugyanis nem a szabadalmi jogvita egyezség útján történő rendezéséhez, hanem a Teva megállapodásban előírt kizárólagos ellátási kötelezettség nemteljesítéséhez kapcsolódik. Az ilyen átalány‑kártérítés fizetése a jellegénél fogva bizonytalan volt. Ennélfogva e kártérítést nem lehetett volna figyelembe venni a szabadalmi jogviták egyezség útján történő rendezésével járó költségekkel való összehasonlítás keretében.

304    Ami az 5 millió GBP összeg Teva részére történő kifizetését illeti, a Servier az első jogalap keretében előadott érvelésére utal e kifizetés – cél általi versenykorlátozásnak minősítés szempontjából fennálló – relevanciájának vitatása érdekében. A Servier szerint az említett kifizetés a Teva által – az e vállalkozás által a Heteróval és az Alembic Pharmaceuticals Ltd‑vel kötött megállapodások felmondása, a perindopril egy generikus változatának gyártása és a meglévő készletek megsemmisítése miatt – viselt költségeket, valamint a bírósági eljárási költségeket kívánta fedezni. Márpedig e költségek közvetlenül a Teva megállapodásból erednek.

305    A Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette az 5 millió GBP összegű kifizetés indokára vonatkozó érveit, amikor a megtámadott ítélet 697. pontjában azt állította, hogy a Servier azzal érvelt, hogy e kifizetés a Teva megállapodásban foglalt kizárólagos beszerzési kikötés „biztosítására” irányult, holott a Servier arra hivatkozott, hogy e megállapodás célja álláspontja szerint az volt, hogy a Teva mint generikusgyógyszer‑forgalmazó szolgáltatásait biztosítsa a maga számára az Egyesült Királyságban. Márpedig a Törvényszék e körülményt elmulasztotta megvizsgálni.

306    A Bizottság vitatja ezen érvelés elfogadhatóságát és megalapozottságát is.

2)      A Bíróság álláspontja

307    Nem lehet helyt adni azon érvnek, miszerint a Servier által a Teva részére teljesített kifizetések nem tekinthetők fordított kifizetésnek azon oknál fogva, hogy a Teva megállapodás nem egyezség útján történő vitarendezésről szóló megállapodás, hanem kizárólagos beszerzési megállapodás. E körülmény ugyanis semmit nem változtat azon a tényen, hogy – amint az a jelen ítélet 290–300. pontjából kitűnik – e megállapodás cél általi versenykorlátozásokat tartalmazott, és ennélfogva – amint arra többek között a jelen ítélet 272. pontja emlékeztet – az, hogy a Servier e korlátozások Teva általi elfogadásának ellentételezéseként bizonyos pénzösszegeket fizet, ilyen kifizetésnek minősülhet.

308    Egyébiránt ahhoz, hogy valamely összejátszásra irányuló magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom hatálya alá tartozzon, olyan különböző feltételeknek kell megfelelnie, amelyek nem e magatartás jogi jellegétől vagy a végrehajtására szolgáló jogi eszközöktől, hanem a versennyel való kapcsolatától függnek, amint arra a jelen ítélet 292. pontja emlékeztet. Mivel e rendelkezés alkalmazása a szóban forgó magatartás gazdasági következményeinek értékelésén alapul, az említett rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy az valamiféle előítéletet vezet be a megállapodások valamely, jogi jellegénél fogva meghatározott kategóriája tekintetében, mivel minden megállapodást a konkrét tartalma és gazdasági háttere, és különösen az érintett piac helyzete fényében kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 1966. június 30‑i LTM‑ítélet, 56/65, EU:C:1966:38, 358. o.; 1987. november 17‑i British American Tobacco és Reynolds Industries kontra Bizottság ítélet, 142/84 és 156/84, EU:C:1987:490, 40. pont). Mindemellett súlyosan veszélyeztetné az uniós versenyjog tényleges érvényesülését, ha a versenyellenes megállapodásokban részt vevő felek egyszerűen kivonhatnák magukat az EUMSZ 101. cikk alkalmazása alól azáltal, hogy e megállapodásokat bizonyos formába öntik.

309    El kell utasítani azokat az érveket is, amelyekkel a Servier azt állítja, hogy sem az eredetileg megfizetett 5 millió GBP összegű, sem az 5,5 millió GBP összegű átalány‑kártérítés nem tekinthető úgy, hogy fordított kifizetés részét képezi. Amint ugyanis a jelen ítélet 161–167. pontjából kitűnik, meg kell vizsgálni, hogy ezen átruházások nettó pozitív egyenlegét teljes mértékben igazolhatja‑e az e jogvitához kapcsolódó költségek vagy kényelmetlenségek ellentételezésének szükségessége, és amennyiben nem, úgy meg kell vizsgálni, hogy ezen értékátruházások nettó pozitív egyenlege kellően jelentős volt‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözze a generikusgyógyszer‑gyártót, hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről.

310    Márpedig a megtámadott ítélet 687–699. pontjának olvasatából az következik, hogy a Törvényszék részletesen elemezte azt a kérdést, hogy a szóban forgó két kifizetés a jelen ítélet 161–167. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból eredő feltételeknek megfelelően szükséges volt‑e, és azt a kérdést, hogy e két kifizetés – többek között a jelentőségükre tekintettel – arra ösztönözte‑e a Tevát, hogy elfogadja a Teva megállapodásban foglalt versenykorlátozásokat. Mivel a Servier‑nek nem sikerült olyan bizonyítékokat előterjesztenie, amelyek alkalmasak lettek volna a Bizottság által a vitatott határozatban tett megállapítások megkérdőjelezésére, a Törvényszék a megtámadott ítélet 687–699. pontjában kifejtett megfontolások alapján – anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot – úgy ítélte meg, hogy a Servier által a Teva részére fizetett 10,5 millió GBP összeg arra ösztönözte az utóbbit, hogy lemondjon a piacra lépésről.

311    A Servier‑nek a fordított kifizetésre vonatkozó érvelését, valamint a negyedik jogalapot teljes egészében el kell tehát utasítani.

E.      A Lupin megállapodásra vonatkozó, ötödik jogalapról

312    Ötödik jogalapjával a Servier a Törvényszék által az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a Lupin megállapodásra való alkalmazásával kapcsolatban végzett értékeléseket vitatja. E jogalap három részből áll.

1.      A potenciális versenyre vonatkozó, első részről

a)      A felek érvelése

313    Ötödik jogalapjának első részében a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a Lupin potenciális versenytársnak minősítését lehetővé tevő jogi kritérium alkalmazása során több alkalommal is tévesen alkalmazta a jogot, és e tekintetben a második jogalapja keretében kifejtett érvelésére hivatkozik.

314    Elsősorban a Servier azt állítja, hogy a megtámadott ítélet több elferdítést is tartalmaz.

315    A tényeket illetően a Törvényszék egyrészt a megtámadott ítélet 729. és 730. pontjában azt állította, hogy az ESZH 2006. július 27‑i határozatát követő időszakra vonatkozóan az iratanyagban szereplő bizonyítékok nem említik, hogy a Lupinnak szándékában állt volna az, hogy elálljon a 947. sz. szabadalom érvényességének vitatásától, és még csak nem is utalnak erre. Márpedig ezen állítás nem helytálló, és a Törvényszék e tekintetben elferdítette a tényeket. A Lupin e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, és a 947. sz. szabadalom érvénytelenítése iránt kérelmet nyújtott be az Egyesült Királyság egyik bíróságához, amely kérelmet csatolták az Apotex és a Krka kérelmeihez, a vitatott határozat (1016) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben azonban nem volt biztos abban, hogy mekkora esélye van a sikerre.

316    Másrészt a Törvényszék elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 748. és 749. pontjában megállapította, hogy a Lupin megállapodás megkötésének időpontjában a Lupin a perindopril egy generikus változatának forgalmazása érdekében előrehaladott tárgyalásokat folytatott bizonyos kereskedelmi partnerekkel. A Servier azonban úgy véli, hogy e tárgyalások korlátozottak voltak, és soha nem vezettek eredményre.

317    A Törvényszék az első fokon benyújtott keresetlevelet is elferdítette, amikor a megtámadott ítélet 736. pontjában azt állította, hogy a Servier a Lupint illetően nem vitatja a Bizottság által a potenciális verseny fennállásának bizonyítása érdekében alkalmazott értékelési kritériumokat.

318    Másodsorban a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette kellőképpen figyelembe azt a szabadalmi és kereskedelmi helyzetet, amellyel a Lupin szembesült.

319    A szabadalmi helyzetet illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 728. pontjában tévesen állapította meg, hogy e helyzet Lupin általi észlelése csak e vállalkozás piacralépési szándékának értékelése szempontjából releváns.

320    A kereskedelmi nehézségeket illetően a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 749. pontjában megállapította, hogy a Lupinnak valós és konkrét lehetőségei voltak arra, hogy a perindopril egy saját generikus változatát az egész Unióban forgalmazza, holott e vállalkozás csak az Egyesült Királyságban volt jelen. E tekintetben a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette az érvelését, amikor azt állította, hogy a Servier csupán leküzdhetetlen kereskedelmi akadályokra hivatkozott, holott e vállalkozás rámutatott arra, hogy a Lupin, mivel nem rendelkezett kereskedelmi partnerekkel, nem tudott volna rövid időn belül belépni a piacra, amit később a tények is megerősítettek.

321    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

b)      A Bíróság álláspontja

322    Meg kell állapítani, hogy a Servier – bizonyos tényeknek az ügy irataira tekintettel való tárgyi pontatlanságára, illetve a bizonyítékok elferdítésére hivatkozás leple alatt – valójában e tényeknek és e bizonyítékoknak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 730., 748. és 749. pontjában elvégzett értékelését vitatja, ami a jelen ítélet 58. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fellebbezési eljárás keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

323    Azon állítást illetően, miszerint a Törvényszék elferdítette a Servier első fokon benyújtott keresetlevelét, rá kell mutatni arra, hogy e keresetlevél 108. pontjának világos és pontos szövegéből kitűnik, hogy a Servier vitatta a Bizottság által alkalmazott jogi kritériumokat. A Servier ugyanis azt állította, hogy ezen intézmény a potenciális verseny értékelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatot pontatlanul alkalmazta. A vitatott határozatban annak megállapításával, hogy a generikusgyógyszer‑gyártók előtt álló leküzdhetetlen akadályok hiánya egyenértékű a piacra lépés valós és konkrét lehetőségei fennállásának elismerésével, a Bizottság megfosztotta a „valós és konkrét” kifejezéseket azok lényegétől, és „az ítélkezési gyakorlattal ellentétes jogi kritériumot alkalmazott”.

324    Mindazonáltal ezen elferdítéstől elvonatkoztatva meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem csupán a Lupin piacra lépése esetleges leküzdhetetlen akadályai fennállása kérdésének vizsgálatára szorítkozott, hanem közelebbről a megtámadott ítélet 718–724. pontjában részletesen megvizsgálta az e vállalkozás által a piacra lépés érdekében tett előkészítő lépéseket is, amelyek alapján a jelen ítélet 79., 80. és 104–111. pontjában megállapítottaknak megfelelően arra lehetett következtetni, hogy a Lupinnak szándékában állt az ilyen belépés, és arra képes is volt, ennélfogva e tekintetben valós és konkrét lehetőségei voltak. Ezenkívül a jelen ítélet 118., 120. és 121. pontjában megállapítottaknak megfelelően a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 736–743. pontjában kifejtett indokok alapján úgy ítélte meg, hogy a Servier‑nek a Lupin által a forgalombahozatali engedélyezési eljárások keretében tapasztalt nehézségekre vonatkozó érvei nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a Lupin potenciális versenytárs minőségét. Az így megállapított elferdítés tehát nincs hatással a megtámadott ítélet rendelkező részének érvényességére.

325    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Servier‑nek a Lupin tekintetében fennálló szabadalmi helyzet értékelésére vonatkozó érvei elvonatkoztatnak attól, hogy a Törvényszék figyelembe vette a szabadalmi akadályokat, és e tekintetben a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapulnak. Amint ugyanis arra a jelen ítélet 108. pontja rámutat, a Törvényszék többek között a megtámadott ítélet 728. pontjában nem állapította meg, hogy az, hogy egy generikusgyógyszer‑gyártó hogyan érzékeli valamely szabadalom erejét, egyáltalán nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy egyrészt a Servier, másrészt pedig a Lupin között potenciális versenyviszony állt‑e fenn, hanem azt állapította meg, hogy ezen észlelés kizárólag annak eldöntése szempontjából lehet releváns, hogy a Lupinnak szándékában állt‑e piacra lépni, nem pedig az ilyen belépésre való képességének értékelése szempontjából. Márpedig, amint azt a jelen ítélet 107–111. pontja megállapítja, a Törvényszék e tekintetben nem alkalmazta tévesen a jogot. Ezen érveket tehát el kell utasítani.

326    Ami a Servier azon szabályozási és kereskedelmi akadályokra vonatkozó kifogásait illeti, amelyekkel a Lupinnak szembe kellett néznie, különösen amelyek a kereskedelmi partnerek találásának szükségességével kapcsolatosak, valamint ami a Servier által az ilyen kereskedelmi nehézségekkel kapcsolatban első fokon kifejtett érvelés állítólagos elferdítésére vonatkozó kifogásokat illeti, a Servier valójában a Törvényszék által a megtámadott ítélet 736–742. és 744–749. pontjában elvégzett ténybeli értékeléseket kívánja megkérdőjelezni, ami a jelen ítélet 58. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fellebbezési eljárás keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

327    Ebből következik, hogy az ötödik jogalap első részét el kell utasítani.

2.      A cél általi versenykorlátozásnak minősítésre vonatkozó, második részről

328    Ötödik jogalapjának második részében a Servier az első jogalapja keretében kifejtett érvelést megismételve azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Lupin megállapodást cél általi versenykorlátozásnak minősítette.

a)      A fordított kifizetésről

1)      A felek érvelése

329    Az első jogalapja keretében kifejtett érvelésre utalva a Servier a Törvényszék azon érvelését vitatja, miszerint a valamely szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodással egyidejűleg kötött kereskedelmi megállapodás olyan fordított kifizetésnek minősül, amely ezen egyezséget annak célja miatt versenyellenessé teszi, amennyiben az említett megállapodást nem piaci feltételek mellett kötötték meg.

330    A Servier vitatja a Törvényszék által a megtámadott ítélet 827. pontjában tett azon megállapítást, miszerint a Lupinnak kifizetett 40 millió euró összeg fordított kifizetésnek minősül. A Törvényszék által a megtámadott ítélet 816. pontjában ezen összeg és a Lupin által várt nyereség között végzett összehasonlítás szerinte nem releváns, mivel az említett összeg a szabadalmak ellenértékét képezi, és a Lupin nem mondott le a piacra lépésről, hanem vállalta, hogy e piacra lépést illetően tiszteletben tart bizonyos feltételeket. Még ha ugyanezen összeg meg is haladta a Lupin által két év alatt elért nyereség értékét, a Bizottság nem bizonyította, hogy ezen érték elegendő volt ahhoz, hogy a Lupint arra ösztönözze, hogy határozatlan időre lemondjon a perindopril piacára való belépésről.

331    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

332    Meg kell állapítani, hogy a Servier érvelése lényegében annak előadásából áll, hogy a három szabadalmi bejelentéshez kapcsolódó szellemi tulajdonjogok átruházása ellenében általa a Lupin részére teljesített 40 millió euró összegű kifizetés – a Törvényszék által kimondottakkal ellentétben – nem fordított kifizetésnek, hanem e jogok megszerzése jogszerű ellentételezésének minősül.

333    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár – amint az a jelen ítélet 163. és 166. pontjából kitűnik – az originálisgyógyszer‑gyártó részére értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások ellenértékének megfelelő összegek indokoltnak bizonyulhatnak, nem ez a helyzet akkor, ha azok túlzottak, és ennélfogva e célból nem szükségesek. Ebben az esetben, amint azt a jelen ítélet 165. pontja megállapítja, meg kell vizsgálni, hogy ezen összegek nettó pozitív egyenlege, ideértve az esetleges igazolt költségeket is, kellően jelentős‑e ahhoz, hogy ténylegesen arra ösztönözzön egy generikusgyógyszer‑gyártót, hogy lemondjon az érintett piacra való belépésről, anélkül hogy szükséges lenne az, hogy ezen egyenleg szükségképpen meghaladja azt a nyereséget, amelyet e gyártó akkor ért volna el, ha pernyertes lett volna azon szabadalmi eljárásban, amelyet végül egyezség útján rendeztek.

334    A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 814–824. pontjában lényegében megállapította, hogy azt, hogy a Servier 40 millió euró összeget fizetett a Lupinnak az utóbbi által benyújtott három szabadalmi bejelentés átruházásának ellenértékeként, figyelembe kell venni azon értékátruházások keretében, amelyek lehetővé teszik a Lupin piacra lépésről való lemondása ellenértékének minősülő fordított kifizetés fennállásának megállapítását. E tekintetben a Törvényszék ezen ítélet 825. pontjában megállapította, hogy a Servier nem tudott olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek lehetővé tették volna annak megállapítását, hogy e kifizetés rendes piaci feltételek mellett megvalósult ügyletnek felel meg. Mivel ily módon lényegében úgy ítélte meg, hogy az átruházott technológia nem igazolja ezen összeg nagyságát, a Törvényszék az említett ítélet 827. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az említett kifizetés a Servier és a Lupin közötti szabadalmi jogviták egyezség útján történő rendezésével összefüggésben ösztönző jellegű volt. Márpedig a jelen ítélet előző pontjában felidézett kritériumokra tekintettel a Törvényszék ezen értékelései nem tartalmaznak téves jogalkalmazást.

335    A Servier által hivatkozott olyan téves jogalkalmazás hiányában, amely lehetővé tenné a Törvényszék által végzett ezen értékelések érvényességének megkérdőjelezését, az ezt meghaladó részében el kell utasítani a Servier érvelését, mivel az valójában arra irányul, hogy a Bíróság végezze el a tények és bizonyítékok újbóli értékelését, ami a jelen ítélet 58. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fellebbezési eljárás keretében nem tartozik a hatáskörébe.

336    A Servier érvelését ennélfogva el kell utasítani.

b)      A Lupin megállapodás kikötéseinek károsságáról

1)      A felek érvelése

337    A Lupin megállapodásban előírt megnemtámadási kikötést illetően a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 836. pontjában úgy ítélte meg, hogy e kikötés nyilvánvaló versenykorlátozásnak minősül, anélkül hogy megvizsgálta volna azon összefüggéseket, amelyekbe az említett kikötés illeszkedett. A Servier véleménye szerint a Lupin megállapodás nem volt hatással a 947. sz. szabadalom érvényességének az Apotexhez hasonló harmadik személyek általi vitatására, amire egyébként a Servier és a Krka közötti megállapodások tekintetében a Törvényszék is rámutatott. Ami a Servier többi szabadalmát illeti, a Servier azt állítja, hogy a Lupinnak nem állt szándékában azokat vitatni, és erre nem is lett volna képes, amit a Törvényszék elmulasztott megvizsgálni.

338    A Lupin megállapodásban foglalt forgalmazástilalmi kikötést illetően a Servier vitatja, hogy az korlátozhatta a versenyt. A Törvényszék a megtámadott ítélet 843. és 844. pontjában elmulasztotta figyelembe venni e kikötés összefüggéseit, amelyekből kitűnik, hogy a Lupinnak az Egyesült Királyság piacára való belépését akadályozta a 947. sz. szabadalom, a Servier által elért bírósági meghagyások, valamint az a tény is, hogy a Lupin e korábbi tagállamban sem forgalombahozatali engedéllyel, sem kereskedelmi partnerekkel nem rendelkezett.

339    Ezzel szemben a Lupin megállapodás előírta, hogy a Lupinnak továbbra is lehetősége van arra, hogy belépjen a Servier szabadalmainak oltalma alá tartozó perindopril piacára, azzal a feltétellel, hogy a Servier előzetesen engedélyezte valamely harmadik személynek, hogy a szabadalmaira vonatkozó licencia révén belépjen e piacra. Márpedig az idő előtti belépés e lehetősége kizárja a Lupin megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítését. A megtámadott ítélet 954. pontjában a Törvényszék kifejezetten elismerte, hogy valamely forgalmazástilalmi kikötés versenyellenes hatásait semlegesítheti a szabadalmi licencia adása.

340    A Törvényszék azonban a megtámadott ítélet 852. pontjában az ilyen idő előtti belépés bizonytalan jellege miatt kizárta ennek lehetőségét. Ilyen indok nem szerepel a vitatott határozatban. A Servier azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy ily módon a Bizottság indokolását a saját indokolásával helyettesítette, figyelmen kívül hagyta hatáskörének korlátait, és megsértette a kontradiktórius eljárás elvét. Mindenesetre ezen indokolás nyilvánvalóan téves, és elferdíti a tényeket.

341    Ami a perindoprillal való ellátásról szóló megállapodás megkötését előirányzó kikötést illeti, a Servier azt állítja, hogy az – ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 858. és 859. pontjában megállapított – a versenyt támogató jelleggel bír, mivel e kikötés megengedte a Lupin számára a perindopril piacára való belépést. E versenyt támogató jelleget nem kérdőjelezi meg sem az, hogy a Servier azon kötelezettségvállalására, hogy a Lupinnal ellátási megállapodást köt, bizonyos feltételek vonatkoztak, sem pedig az, hogy végül nem kötöttek ilyen típusú megállapodást. Az e kötelezettségvállalás nemteljesítése esetére előírt kifejezett szankció hiányát illetően a Servier hangsúlyozza, hogy ilyen indok nem szerepelt a vitatott határozatban. A Servier azzal érvel, hogy az egyetlen ok, amely miatt végül nem kötöttek ellátási megállapodást, abból ered, hogy a Lupinnak sikerült a saját perindopriljára forgalombahozatali engedélyt szereznie.

342    A Lupin megállapodásban foglalt átruházási és licenciakikötést illetően a Servier úgy véli, hogy az a saját szabadalmaira vonatkozó hallgatólagos licenciaként értelmezhető, amely kikötés hatásai elősegítik a versenyt. A Servier kifogásolja, hogy a Törvényszék elutasította ezt az érvet azzal az indokkal, hogy e kikötés tartalma homályos és bizonytalan. Márpedig ezen indokok közül az első, az említett kikötés tartalmának homályos jellegére vonatkozó indok megalapozatlan, és nem szerepel a vitatott határozatban. Az említett indokok közül a második, arra alapított indok, hogy a jelen ítélet 339. pontjában felidézett körülmények miatt bizonytalan volt annak a lehetősége, hogy a Servier szabadalmi licenciát ad a Lupinnak, nem kérdőjelezi meg az átruházási és licenciakikötés versenyt támogató jellegét.

343    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

344    A Törvényszék a megtámadott ítélet 836. és 837. pontjában megállapította, hogy a Lupin megállapodásban előírt megnemtámadási kikötés versenykorlátozó jellege „nyilvánvaló”, mivel e kikötés előírta, hogy a Lupin az EGT valamennyi tagállamában köteles tartózkodni attól, hogy vitassa a Servier perindoprilt oltalmazó szabadalmainak érvényességét.

345    Ezen ítélet 839–864. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Lupin megállapodásban foglalt forgalmazástilalmi kikötés megtiltotta a Lupin számára, hogy a perindopril generikus változatát az e megállapodás hatálya alá tartozó bármely nemzeti piacon forgalmazza, kivéve három esetben: először is akkor, ha a Servier szabadalmai lejárnak, azokat érvénytelennek nyilvánítják, vagy megvonják, másodszor, ha a Servier engedélyezi az általa gyártott generikus változat harmadik fél általi forgalmazását, vagy harmadszor, ha a Servier lemond arról, hogy ideiglenes intézkedést kérjen olyan harmadik személlyel szemben, aki a perindopril olyan generikus változatát forgalmazza, amelyet nem a Servier gyártott, illetve eredménytelenül kér ilyen ideiglenes intézkedést.

346    A Törvényszék megállapította, hogy a Lupin megállapodás bizonyos kikötéseinek azon kérdéssel kapcsolatos kétértelműsége ellenére, hogy e megállapodás hatálya kiterjedt‑e a perindopril más – az erbuminnak a 947. sz. szabadalom tárgyát képező alfa kristályos formájából állótól eltérő – formáira is, e kikötések gyakorlati következménye az volt, hogy megtiltották a Lupinnak a perindopril piacára való belépést mindaddig, amíg a Servier szabadalmai hatályban maradnak, kivéve ha a Servier előzőleg engedélyezte harmadik fél belépését e piacra, vagy ha e szabadalmak nem teszik lehetővé a Servier számára az ilyen piacra lépéssel szembeni tiltakozást.

347    A megtámadott ítélet 858–860. pontjában a Törvényszék elutasította annak relevanciáját, hogy a Lupin megállapodás előirányozta a Servier és a Lupin közötti ellátási megállapodás jövőbeli megkötését, lényegében azért, mert a Servier nem volt köteles ilyen megállapodást kötni, és mert az ilyen megállapodás megkötésének elmaradása nem járt jelentős jogi következményekkel a felek számára.

348    A megtámadott ítélet 865–887. pontjában kifejtett okokból a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Lupin magatartásának ily módon előírt korlátozásait a Bizottság érvényesen minősíthette cél általi versenykorlátozásnak.

349    Érvelésével a Servier azt állítja, hogy a Lupin megállapodásban foglalt megnemtámadási, forgalmazástilalmi, átruházási és licenciakikötések, valamint az ellátási megállapodás megkötését előirányzó kikötés nem volt versenyellenes. Meg kell állapítani, hogy ezen érvelés nem veszi figyelembe a jelen ítélet 83. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot, amelyből kitűnik, hogy az annak vizsgálatát lehetővé tévő kritérium, hogy valamely, a Lupin megállapodáshoz hasonló megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősül‑e, annak vizsgálatában áll, hogy az originálisgyógyszer‑gyártó által a generikusgyógyszer‑gyártó javára teljesített értékátruházások annak ellentételezését képezik‑e, hogy ez utóbbi gyártó lemond az érintett piacra való belépésről. Márpedig, amint az a jelen ítélet 332–336. pontjából kitűnik, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Lupin megállapodás 40 millió euró összegű fordított kifizetést ír elő.

350    Ezenkívül a jelen ítélet 293. pontjából kitűnik, hogy azok az egyezségek, amelyek értelmében a valamely piacra belépni szándékozó generikusgyógyszer‑gyártó legalábbis átmenetileg elismeri az originálisgyógyszer‑gyártót megillető szabadalom érvényességét, ennélfogva pedig kötelezettséget vállal arra, hogy azt nem vitatja, és e piacra sem lép be, versenykorlátozó hatásokkal járhatnak, mivel valamely szabadalom érvényességének és terjedelmének vitatása hozzátartozik a rendes versenyhez azokban az ágazatokban, amelyekben a technológiákat illetően kizárólagos jogok állnak fenn (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 81. pont). Egyébiránt az a tény, hogy valamely megállapodás korlátozza egy potenciális versenytárs azon lehetőségeit, hogy versenyezzen valamely szabadalom jogosultjával, anélkül azonban, hogy az e versenytárs által támasztott verseny lehetőségét teljesen kizárná, nem kérdőjelezheti meg azt a következtetést, miszerint az ilyen megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősül.

351    Így, mivel a Törvényszék a megtámadott ítéletnek a jelen ítélet 344–348. pontjában összefoglalt indokolásában nem alkalmazta tévesen a jogot, ezen érvelést el kell utasítani.

352    Egyebekben, ami a Servier‑nek a jelen ítélet 339–342. pontjában összefoglalt, a Lupin megállapodás állítólagos versenytámogató hatásaira vonatkozó érveit illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy a jelen ítélet 73., 76. és 77. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ilyen hatások a cél általi versenykorlátozás fennállásának vizsgálata keretében nem relevánsak.

c)      A Lupin megállapodás hatályáról

1)      A felek érvelése

353    A Servier a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 875–877. pontjában elvégzett azon értékelését vitatja, miszerint a Bizottság megalapozottan állapította meg, hogy a Lupin megállapodásban előírt versenykorlátozó kikötések hatálya nem csupán az erbuminnak a 947. sz. szabadalom tárgyát képező alfa kristályos formájából álló perindoprilra, hanem más termékekre is kiterjedt – amely szabadalom képezte az e megállapodás révén egyezséggel rendezett jogviták tárgyát –, és következésképpen indokolhatta az említett megállapodás cél általi versenykorlátozásnak minősítését.

354    A Törvényszék azáltal, hogy ily módon a Lupin megállapodásnak a Servier számára legkedvezőtlenebb értelmezését hagyta jóvá, megsértette az ártatlanság vélelmének elvét, valamint azt az ítélkezési gyakorlatot, miszerint a bíróságban felmerülő bármely kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje.

355    A Servier továbbá azt állítja, hogy jogilag téves a megtámadott ítélet 877. pontjában szereplő azon értékelés, miszerint a valamely szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodásban foglalt forgalmazástilalmi és megnemtámadási kikötések cél általi versenykorlátozásnak minősíthetők pusztán azzal az indokkal, hogy túlterjednek egy „kifejezetten azonosított szabadalom” hatályán. Egy ilyen típusú megállapodás ugyanis a jövőbeli jogviták elkerülése érdekében jogszerűen kiterjedhet a szabadalmak egy csoportjára. A jelen ügyben a Lupin megállapodás egyáltalán nem akadályozta meg a Lupint abban, hogy a perindoprilnak a 947. sz. szabadalmat nem bitorló változatait forgalmazza.

356    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

2)      A Bíróság álláspontja

357    A megtámadott ítélet 877. pontjában a Törvényszék rámutatott arra, hogy az, hogy egy szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodásban olyan megnemtámadási és forgalmazástilalmi kikötések szerepelnek, amelyek hatálya túlterjed e szabadalom hatályán, „nyilvánvaló módon kellő mértékben káros a rendes verseny megfelelő működésére ahhoz, hogy e kikötések beiktatása cél általi korlátozásnak minősüljön, anélkül hogy emellett még szükség lenne az ösztönzés fennállásának bizonyítására”.

358    Ezen ítélet 878. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a Lupin megállapodás hatálya túlterjedt a 947. sz. szabadalom hatályán, az ilyen hiba nem kérdőjelezheti meg a cél általi versenykorlátozás Bizottság általi megállapítását, mivel e megállapítás lényegében olyan fordított kifizetés fennállásán alapul, amely a Lupint az érintett piacra történő belépésről való lemondásra ösztönözte. Ebből az értékelésből, valamint abból a tényből, hogy a Bíróság a jelen ítélet 329–336. pontjában elutasította a Servier‑nek az ilyen kifizetés jelen ügyben való fennállásának vitatására irányuló kifogásait, tehát az következik, hogy a megtámadott ítélet 877. pontjában kifejtett megfontolások mellékes jellegűek. Ebből következik, hogy a Servier e 877. ponttal szemben felhozott kifogásai hatástalanok, és azokat el kell utasítani.

359    A fenti elemekből következik, hogy az ötödik jogalap második részét el kell utasítani.

3.      A jogsértés befejezésének időpontjára vonatkozó, harmadik részről

a)      A felek érvelése

360    Ötödik jogalapjának harmadik részében a Servier azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés befejező időpontjának meghatározását illetően tévesen alkalmazta a jogot.

361    A Servier emlékeztet arra, hogy az első fokon benyújtott keresetében ezen időpont meghatározását a vitatott határozat e tekintetben fennálló inkoherenciájára és indokolásának hiányára hivatkozva vitatta. Franciaországot illetően a Bizottság a jogsértés végét egy másik generikusgyógyszer‑gyártó, a Sandoz AG e piacra 2008 szeptemberében való belépésének időpontjában állapította meg. Ezzel szemben Belgiumot, a Cseh Köztársaságot, Írországot és Magyarországot illetően figyelmen kívül hagyta a Sandoz e piacokra való belépésének időpontját, és úgy tekintette, hogy az említett jogsértés az ESZH 2009. május 6‑i határozatának elfogadásával ért véget.

362    A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezt az inkoherenciát és e nyilvánvaló értékelési hibát nem kifogásolta. A Törvényszék a megtámadott ítélet 898. pontjában a Lupin megállapodás szövegének kétértelműségére, és különösen ezen ítélet 899. és 903. pontjában arra a körülményre támaszkodott, hogy a felek azt követően is alkalmazták a Lupin megállapodást, hogy a Sandoz belépett a perindopril piacára. Márpedig ezen indokok nem szerepelnek a vitatott határozatban. A Törvényszék így a Bizottság indokolását a saját indokolásával helyettesítette. Márpedig a Servier véleménye szerint a Törvényszék által elfogadott indokolás pontatlan. Ha a Lupin nem lépett be a piacra, az azért volt, mert nem rendelkezett az ehhez szükséges engedélyekkel.

363    A Servier azt állítja, hogy a Lupin megállapodás rendelkezéseinek megfelelően a Sandoz piacra lépése azzal járt, hogy mentesítette a Lupint a forgalmazástilalmi kötelezettsége alól, amint az a franciaországi piacot illetően a vitatott határozat (2127) preambulumbekezdéséből kitűnik. Ugyanezen okból a Törvényszéknek el kellett volna ismernie, hogy a Sandoz belépése azzal is járt, hogy a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértést Belgiumban 2008 júliusában, a Cseh Köztársaságban 2009 januárjában, Írországban 2008 júniusában, Magyarországon pedig 2008 decemberében megszüntette.

364    A Servier azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a vitatott határozat 7. cikke (5) bekezdésének b) pontját, következésképpen pedig 37 102 100 euróról 34 745 100 euróra csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét.

365    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

366    Ezen intézmény szerint a Lupin megállapodásban foglalt forgalmazástilalmi kikötésnek a vitatott határozat (1039) preambulumbekezdésében kifejtett értelmezése a Servier nyilatkozatain alapul. Ezen értelmezés szerint e kikötés azt követően is kifejtette joghatásait, hogy Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Írországban és Magyarországon piacra lépett a perindoprilnak a Sandoz által gyártott generikus változata.

367    Miután a Sandoz 2008. szeptember 17‑én piacra vitte ezen, a 947. sz. szabadalom oltalma alatt álló kristályokat nem tartalmazó gyógyszert, a Lupin azt kérte a Servier‑től, hogy erősítse meg, hogy forgalomba hozhatja a generikus gyógyszerét. 2009. március 31‑i válaszában a Servier e kérésre nem válaszolt igenlően. E körülmények között a Lupin piacra lépése csak az ESZH 2009. május 6‑i határozatát követően vált lehetségessé.

b)      A Bíróság álláspontja

368    Érvelésével a Servier lényegében azt állítja, hogy a Bizottság azzal, hogy megtagadta annak megállapítását, hogy a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés akkor ért véget Belgium, a Cseh Köztársaság, Írország és Magyarország piacán, amikor a perindoprilnak a Sandoz által gyártott generikus változata e piacokra belépett, amint ezt a Bizottság a francia piacot illetően elismerte, a vitatott határozatban ellentmondásos indokolást adott, és nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amit a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania.

369    E tekintetben a vitatott határozat (3136) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértések a vitatott megállapodások megkötésének időpontjában kezdődtek, és abban az időpontban értek véget, „amikortól a generikus versenytársak versenyző magatartást tanúsíthattak”. E határozat 5. cikke szerint a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés 2007. január 30‑án kezdődött, és öt nemzeti piac kivételével 2009. május 6‑án ért véget, amikor az ESZH meghozta a 947. sz. szabadalmat megvonó határozatot. E piacok között szerepel a francia piac, amely esetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e jogsértés 2008. szeptember 16‑án, a perindopril Sandoz által gyártott generikus változata e piacra való belépésének időpontjában ért véget.

370    Márpedig a vitatott határozat (410) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott arra, hogy a Sandoz Belgiumban 2008 júliusában, a Cseh Köztársaságban 2009 januárjában, Írországban 2008 júniusában, Magyarországon pedig 2008 decemberében vitte piacra a generikus perindoprilját.

371    Az EUMSZ 101. cikk alapján vele szemben kiszabott bírságokra vonatkozó, első fokon felhozott jogalap keretében a Servier vitatta a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés időtartamát. Arra hivatkozott, hogy a Bizottságnak azt kellett volna megállapítania – amint azt a francia piac esetében tette –, hogy e jogsértés Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Írországban és Magyarországon a Sandoz e piacokra való belépésének időpontjában ért véget.

372    A Törvényszék a megtámadott ítélet 894. pontjában megállapította, hogy e megállapodást úgy lehet értelmezni, hogy az lehetővé tette „a Lupin saját termékeivel történő piacra lépését, amennyiben egy nem a Servier által gyártott generikus »termék« ideiglenes intézkedés megsértése nélkül, és anélkül, hogy még folyamatban lenne a Servier által előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem vizsgálata, piacra lépett”.

373    Mindazonáltal a „termék” kifejezés Lupin megállapodásban használt meghatározásának kétértelmű megfogalmazása miatt a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem adható egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy a Sandoz olyan termékkel való piacra lépése, amely nem az erbuminnak a 947. sz. szabadalom oltalma alatt álló alfa kristályos formájából áll, járhatott‑e azzal a hatással, hogy megszünteti a forgalmazástilalmi kikötés joghatásait. A Törvényszék szerint e bizonytalanságok a perindopril Sandoz által gyártott generikus változatának e piacokon való megjelenése ellenére visszatarthatták a Lupint az érintett piacokra való belépéstől.

374    A Törvényszék a megtámadott ítélet 902. pontjában megállapította, hogy „az a körülmény, hogy a forgalmazástilalmi kikötés […] hatályban maradt, ami így a felek közötti – esetlegesen a kikötés alkalmazási feltételeinek utólagos, többek között bíróság által elfogadható értelmezésével ellentétes – egyetértés fennmaradását mutatja, elegendő volt ahhoz, hogy a Bizottság megállapíthassa, hogy Servier és a Lupin közötti egyetértés és így a jogsértés a Sandoz e piacokra való belépése ellenére folytatódott”.

375    Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 903. pontjában rámutatott arra, hogy „[m]indenesetre, […] a Servier és a Lupin azt követően is tovább alkalmazta a forgalmazástilalmi kikötést, hogy a Sandoz belépett a négy érintett piacra”. Márpedig, mivel egy jogsértés folytatása azon időszakon túl is megállapítható, amely alatt valamely megállapodás formálisan hatályban van, amennyiben az érintett vállalkozások továbbra is tiltott magatartást tanúsítottak, a Törvényszék az ezen ítélet 905. és 906. pontjában kifejtett okokból elutasította a Servier érvelését.

376    A jelen ügyben, amint arra a jelen ítélet 369. pontja emlékeztet, a Bizottság a vitatott határozatban a jogsértési időszak vége meghatározásának kritériumaként nem azt az időpontot vette figyelembe, amikor a jogsértő magatartások mint olyanok megszűntek, hanem azt az időpontot, „amikortól a generikus versenytársak versenyző magatartást tanúsíthattak”. Következésképpen, és mivel a megtámadott ítélet indokolása nem tartalmaz ezzel ellentétes utalást, meg kell állapítani, hogy a perindopril Sandoz által gyártott generikus változatának a nemzeti piacokon való megjelenéséből eredő helyzet valamennyi érintett piacon felvetette azt a kérdést, hogy az érintett forgalmazástilalmi kikötés továbbra is kiváltja‑e a hatásait.

377    A Törvényszék azonban a megtámadott ítéletben semmilyen magyarázatot nem adott arra, hogy a vitatott határozat (2127) preambulumbekezdésében milyen okokból kezelték eltérően a francia piacot a belga, a cseh, az ír és a magyar piachoz képest. Kétségtelen, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 900. pontjában még a francia piacot illetően is bizonytalanságokra hivatkozott azon időpontot illetően, amikor a Lupin a Sandoz e piacra való belépése miatt szabadon beléphetett az említett piacra, de ebből semmilyen következtetést nem vont le azon időpontot illetően, amikor a jogsértés e piacon véget ért. Így a megtámadott ítélet nem teszi lehetővé annak megértését, hogy a Bizottság a Törvényszék szerint miért nem követett el semmilyen jogellenességet, amikor a francia piacot a fent említett másik négy piactól eltérően kezelte.

378    Ugyanis, noha e kérdés, amely a Sandoz piacra lépéséből eredő helyzethez kapcsolódott, hasonló módon merült fel tehát Franciaországban, Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Írországban és Magyarországon, a Törvényszék nem adott helyt a Servier által felhozott, a vitatott határozat indokolásának ellentmondásosságára alapított megsemmisítési jogalapnak.

379    Ezen elemekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul, és hogy az ötödik jogalap harmadik részének helyt kell adni.

F.      A bírságokra vonatkozó, hetedik jogalapról

380    Hetedik jogalapjával a Servier a Törvényszék által a vele szemben kiszabott bírságok megsemmisítése iránti kérelmeivel, valamint a bírságok összegének kiszámításával kapcsolatban végzett értékeléseket vitatja. E jogalap két részből áll.

1.      A bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottsága elvének megsértésére vonatkozó, első részről

a)      A felek érvelése

381    A Servier szerint a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 1660. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Servier‑nek „– szükség esetén, miután világos jogi tanácsokat kért – számolnia kellett volna azzal, hogy magatartását az uniós versenyjogi szabályokkal összeegyeztethetetlennek lehet nyilvánítani”, megsértette a bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottságának az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (1) bekezdésében rögzített elvét, megsértette az indokolási kötelezettségét, és olyan indok alapján határozott, amely ellentmond az ezen ítélet 1666. pontjában megfogalmazott azon indoknak, miszerint „[a vitatott határozattal érintett] megállapodások jogsértő jellege a Bizottsághoz vagy a szóban forgó területekre szakosodott jogászokhoz hasonló külső megfigyelő számára nem feltétlenül jelent meg egyértelműen”.

382    A Servier ugyanis úgy véli, hogy ezen elv értelmében a Bizottság nem szabhat ki bírságot olyan új helyzetben, amelyet korábbi határozatok vagy korábbi ítélkezési gyakorlat hiánya jellemez, és amely összetett. Márpedig a Servier szerint a jelen ügy egyszerre volt új és összetett. Ezen ügy újszerűségét a vitatott határozat elfogadásához vezető bizottsági vizsgálatért felelős egységvezető nyilatkozata, e határozat (3091), (3092) és (3107) preambulumbekezdése, valamint a Törvényszék által a megtámadott ítélet 1660. pontjában tett megállapítások is tanúsítják.

383    Ami a felmerült gazdasági és jogi kérdések összetettségét illeti, az többek között a vitatott határozat kivételes hosszúságából, valamint a Bizottság által a Törvényszék hivatalvezetőjének az elsőfokú eljárás keretében tett ilyen értelmű nyilatkozatokból is kitűnik. Ezen összetettség 2014‑ben arra indította a Bizottságot, hogy módosítsa a technológiaátadási megállapodásokról szóló 2004. évi iránymutatást annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a jogvitákat egyezség útján rendező megállapodások az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján megtilthatók.

384    A Servier azzal az indokkal vitatja a megtámadott ítéletet, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket, amikor azt sugallta, hogy elegendő lett volna világos jogi tanácsokat igénybe vennie ahhoz, hogy megállapítsa magatartásának az EUMSZ 101. cikkre tekintettel jogsértő jellegét.

385    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

b)      A Bíróság álláspontja

386    A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottságának elve megköveteli, hogy a törvény a jogsértéseket és az azokat szankcionáló büntetéseket egyértelműen határozza meg. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét (2008. május 22‑i Evonik Degussa kontra Bizottság ítélet, C‑266/06 P, EU:C:2008:295, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

387    A bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottságának elvét ennélfogva nem lehet úgy értelmezni, hogy az tiltja a büntetőjogi felelősség szabályainak esetről esetre bírói értelmezés útján történő fokozatos világossá tételét, feltéve hogy az eredmény a jogsértés elkövetésekor észszerűen előre látható, tekintettel különösen a szóban forgó jogi rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban ebben az időszakban figyelembe vett értelmezésre (2015. október 22‑i AC‑Treuhand kontra Bizottság ítélet, C‑194/14 P, EU:C:2015:717, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

388    Az előreláthatóság fogalmának hatálya nagymértékben a kérdéses szöveg tartalmától, a vonatkozó jogterülettől, valamint címzettjei számától és minőségétől függ. A törvény előreláthatóságával nem ellentétes, hogy az érintett személynek világos jogi tanácsokért kelljen folyamodnia ahhoz, hogy az adott ügy körülményei között észszerű szinten felmérhesse, hogy bizonyos cselekménynek milyen következményei lehetnek. Ez különösen igaz a szakmai tevékenységet ellátó személyek esetében, akik megszokták, hogy foglalkozásuk gyakorlásakor nagy gondossággal kell eljárniuk. Ezért elvárható tőlük az, hogy különös gondossággal értékeljék a foglalkozásukkal járó veszélyeket (2015. október 22‑i AC‑Treuhand kontra Bizottság ítélet, C‑194/14 P, EU:C:2015:717, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

389    A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 1656–1658. pontjában emlékeztetett a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatára. Ezen ítélet 1659–1665. pontjában a Törvényszék lényegében hangsúlyozta, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom hatályára tekintettel a Servier‑nek tudnia kellett, hogy azzal, hogy a generikusgyógyszer‑gyártóknak fizet azért, hogy azok ne lépjenek be a perindopril piacára, e rendelkezés által tiltott magatartást tanúsított. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a jelen ítélet 144. pontjában kifejtett indokok miatt a megállapított jogsértések alapjául szolgáló magatartásokat cél általi versenykorlátozásnak minősítő eljárás állítólagosan újszerű jellege e minősítést nem kérdőjelezheti meg.

390    Egyébiránt, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 1666. és 1667. pontjában hangsúlyozta, az a körülmény, hogy a vitatott megállapodások és azok összefüggései összetettek voltak, és a közigazgatási eljárás során bizonyos nehézségeket okozhattak, ami ily módon igazolja ezen eljárás és a vitatott határozat hosszát, nem kérdőjelezheti meg azt a tényt, hogy az érintett vállalkozásoknak tudniuk kellett e megállapodások jogsértő jellegéről. Amint ugyanis a megtámadott ítélet egészének olvasatából kitűnik, e megállapodások célja maga az volt, hogy a perindopril piacáról kizárják a Servier potenciális versenytársait, vagyis a generikusgyógyszer‑gyártókat fordított kifizetések révén, amely eszköz a szabad versenytől idegen.

391    E körülmények között a hetedik jogalap első részét el kell utasítani.

2.      Az arányosság elvének megsértésére vonatkozó, második részről

a)      A felek érvelése

392    Hetedik jogalapjának második részében a Servier a megtámadott ítéletet annyiban kifogásolja, amennyiben az elutasította az elsőfokú eljárásban előterjesztett, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapját, amelyben a Servier az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértés miatt kiszabott bírság alapösszegének az eladásai értékének 11%‑ában való megállapítását vitatta.

393    A Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni a szóban forgó helyzet összetett és új jellegét, valamint több más olyan összefüggésbeli elemet, amelyek indokolták volna a Servier‑vel szemben kiszabott bírság összegének csökkentését.

394    A Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 1797. pontjában elvetette a 947. sz. szabadalom érvényességét elismerő bírósági határozatok relevanciáját, figyelmen kívül hagyta az ügy szabadalmi összefüggéseit. A Servier‑t paradox módon súlyosabban szankcionálták amiatt, hogy az ESZH 2006. július 27‑i határozata az ő kérelmeinek adott helyt, meghosszabbítva ezáltal a 947. sz. szabadalom érvényességével kapcsolatos eljárás időtartamát. A Servier úgy véli, hogy nem szabadott volna őt olyan szigorúan szankcionálni, mintha e szabadalom fiktív lett volna.

395    A jogsértések súlyának értékelésekor a Bizottság a vitatott határozat (3130) preambulumbekezdésében a Servier piaci részesedéseinek nagyságára támaszkodott, amelyet több mint 90%‑ra becsült. A Törvényszék a megtámadott ítélet 1602. pontjában úgy ítélte meg, hogy ez a becslés, amely az érintett piac helytelen meghatározásán alapul, téves. A Törvényszék azonban elmulasztotta megállapítani e hibának a bírság összegének kiszámítására gyakorolt következményeit. Ezen ítélet 1954. pontjában az említett ítélet 1948–1953. pontjára való utalásra szorítkozott, anélkül azonban, hogy megjelölte volna azokat az okokat, amelyek miatt nem csökkentette ezen összeget. A Törvényszék ezáltal megsértette az arányosság elvét, valamint az indokolási kötelezettségét.

396    A Törvényszék azt is elmulasztotta figyelembe venni, hogy a vitatott megállapodások nem voltak titkosak. Márpedig más ügyekben e körülmény arra indította a Bizottságot, hogy a jogsértés súlyát tükröző, a jelen ügyben alkalmazottnál alacsonyabb együtthatót alkalmazzon.

397    Amellett, hogy e megállapodások nem késleltették a generikus gyógyszerek piacra lépését, a Servier megjegyzi, hogy azok – a megtámadott ítélet 1883. pontjában foglaltakkal ellentétben – nem tekinthetők a piacfelosztás és a termeléskorlátozás extrém formájának. Ez az értékelés ellentmond az ezen ítélet 1666. pontjában szereplő értékelésnek, amely szerint az említett megállapodások jogsértő jellege nem feltétlenül jelent meg egyértelműen.

398     A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

b)      A Bíróság álláspontja

399    Mindjárt az elején el kell utasítani azt az érvet, miszerint a Törvényszék a jogsértések súlyának értékelésekor elmulasztotta figyelembe venni azok állítólag újszerű jellegét. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 144. pontjában kifejtett okokból e körülmény nem befolyásolja a vitatott megállapodások cél általi versenykorlátozásnak minősítését. Egyébiránt, amint arra a jelen ítélet 390. pontja rámutat, e megállapodások célja éppen az volt, hogy kizárják a Servier potenciális versenytársait a piacról.

400    Ezenkívül a Servier a megtámadott ítélet 1797. pontjának vitatása érdekében a szabadalmak által biztosított jogok jelentőségére hivatkozva csupán megismétli azt, hogy a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni a 947. sz. szabadalom érvényességének felek általi állítólagos elismerését. Márpedig a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor helybenhagyta a Bizottság azon elemzését, miszerint a vitatott megállapodások célja a szabadalmi jogviták rendezésén kívül a versenytársak piacról való kizárása volt, ami a piacfelosztás és a termeléskorlátozás extrém formájának minősül.

401    Ezenkívül a Servier állításával ellentétben és a vitatott megállapodások céljára tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 1786–1791. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a bírságok összegének kiszámításakor megállapíthatta, hogy a Servier az EUMSZ 101. cikkbe ütköző jogsértéseket szándékosan követte el.

402    A Servier piaci részesedéseinek értékelését illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem is ferdítette el a vitatott határozatot, amikor a megtámadott ítélet 1951. pontjában megállapította, hogy a Bizottság figyelembe vette azt a tényt, hogy a Servier ugyanazon termékre vonatkozóan több jogsértést is elkövetett ugyanazon földrajzi területeken és ugyanazon időszakokban. Az aránytalan szankció megállapításának elkerülése érdekében ezen intézmény úgy határozott, hogy minden egyes jogsértés esetében korlátozza a Servier által teljesített eladások értékének a bírság alapösszegének meghatározása céljából figyelembe vett arányát. E korrekció az EUMSZ 101. cikkbe ütköző különböző jogsértések címén figyelembe vett eladások összértékének átlagosan 54,5%‑os csökkentését eredményezte.

403    E csökkentésekre tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 1954. pontjában megállapíthatta, hogy a bírságok összegei nem aránytalanok, éspedig annak ellenére nem azok, hogy a Bizottság – az érintett piac Törvényszék által pontatlannak ítélt meghatározása alapján – úgy tekintette, hogy a Servier igen nagy piaci részesedésekkel rendelkezett.

404    A Servier azon állítását illetően, miszerint a bírságok összegét csökkenteni kellett volna figyelemmel arra, hogy a vitatott megállapodások nem voltak titkosak, és nem késleltették a perindopril generikus változatainak piacra lépését, elegendő megállapítani, hogy a Servier valójában azt kéri a Bíróságtól, hogy végezze el az elsőfokú jogvita elemeinek újbóli értékelését. Az ilyen kérelem a fellebbezési eljárás keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. A Bíróságnak ugyanis nem feladata, amikor a fellebbezés keretében jogkérdésekről határoz, hogy méltányossági okból saját értékelésével helyettesítse a Törvényszék értékelését, amely korlátlan felülvizsgálati jogkörében dönt a vállalkozásokkal szemben az uniós jog megsértése miatt kiszabott bírságok összegéről (2012. november 22‑i E.ON Energie kontra Bizottság ítélet, C‑89/11 P, EU:C:2012:738, 125. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

405    Ezen elemekre figyelemmel a hetedik jogalap második részét, következésképpen pedig a hetedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

G.      A fellebbezésre vonatkozó következtetések

406    Mivel a Bíróság az ötödik jogalap harmadik részének helyt adott, a Servier kérelmeinek megfelelően hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítélet rendelkező részének 5. pontját annyiban, amennyiben az elutasítja a Servier által a Lupin megállapodással kapcsolatban az állítólagos jogsértés időtartamára és a bírság összegének kiszámítására vonatkozóan az elsőfokú eljárásban másodlagosan felhozott jogalap kifogásait. A Bíróság a fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja.

VII. A Törvényszékhez benyújtott keresetről

407    Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.

408    Amint az a megtámadott ítélet 891. pontjából kitűnik, az első fokon benyújtott keresetében a Servier a másodlagos jogalap keretében a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés időtartamának vitatására irányuló kifogásokat fejtett ki azzal az indokkal, hogy a Bizottságnak azt kellett volna megállapítania – amint azt a francia piac esetében is tette –, hogy e jogsértés Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Írországban és Magyarországon a Sandoz e piacokra való belépésének időpontjában szűnt meg.

409    E kifogások a Törvényszék előtt kontradiktórius vita tárgyát képezték, és vizsgálatukhoz nem szükséges semmilyen további pervezető intézkedés vagy bizonyításfelvétel elrendelése. A Bíróság úgy véli, hogy a T‑691/14. sz. ügyben benyújtott keresetről az említett kifogások tekintetében való határozathozatalt a per állása megengedi, és azokról érdemben kell határozni.

410    A jelen ítélet 369–378. pontjában kifejtett okokból megalapozottnak kell nyilvánítani az arra alapított kifogást, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy a Lupin megállapodásból eredő jogsértésnek egyrészt a francia piacon, másrészt pedig a belga, a cseh, az ír és a magyar piacon való megszűnésére vonatkozó indokolás ellentmondásos.

411    Következésképpen meg kell semmisíteni a vitatott határozat 5. cikkét annyiban, amennyiben az kimondja, hogy a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés Belgiumot, a Cseh Köztársaságot, Írországot és Magyarországot illetően 2009. május 6‑án ért véget. E határozat 7. cikke (5) bekezdésének b) pontját is meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az a Servier‑vel szemben a Lupin megállapodásban való részvétele címén kiszabott bírság összegét 37 102 100 euróban állapítja meg.

412    Mivel a Bíróság megállapította a vitatott határozat jogellenességét, korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítheti, következésképpen pedig a bírságot törölheti, csökkentheti vagy növelheti. E jogkört az összes ténybeli körülmény figyelembevételével kell gyakorolni (2014. november 12‑i Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C‑580/12 P, EU:C:2014:2363, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

413    Tekintettel arra, hogy a vitatott határozat 5. cikkének jogszerűségét az uniós bíróság előtt nem vitatták annyiban, amennyiben az megállapította, hogy a Lupin megállapodásból eredő jogsértés Franciaországban 2008. szeptember 16‑án ért véget, mivel a Sandoz ebben az időpontban lépett e tagállam piacára, meg kell állapítani, hogy e ténymegállapítás véglegessé vált. Ebből következik, hogy a vitatott határozat indokolásának ellentmondásossága, amely arra készteti a Bíróságot, hogy e határozat 5. cikkét semmisítse meg annyiban, amennyiben az kimondja, hogy az általa megállapított jogsértés Belgiumot, a Cseh Köztársaságot, Írországot és Magyarországot illetően 2009. május 6‑án ért véget, csak úgy orvosolható, ha a Lupin megállapodásból eredő jogsértésre vonatkozó bírság összegének megállapítása céljából a Bíróság a Franciaországot illetően elfogadottal azonos érvelést alkalmaz.

414    E bírság összegének megállapítása céljából tehát a vitatott határozat (410) preambulumbekezdéséből kitűnő információknak megfelelően meg kell állapítani, hogy a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés Belgiumban 2008 júliusában, a Cseh Köztársaságban 2009 januárjában, Írországban 2008 júniusában, Magyarországon pedig 2008 decemberében ért véget.

415    E megállapításból következik, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe veendő időtartamot Belgium esetében 1,4 évben, a Cseh Köztársaság esetében 1,9 évben, Írország esetében 1,3 évben, Magyarország esetében pedig 1,8 évben kell megállapítani.

416    A jelen eljárás keretében a Servier benyújtott a Bírósághoz egy táblázatos számítást, amely a Lupin megállapodással kapcsolatos jogsértés miatt kiszabott bírság összegének megállapítása érdekében a Bizottság által követett módszer egyes szakaszait tartalmazza. E számítás magában foglalja a jelen ítélet előző pontjában említett felülvizsgált jogsértési időtartamokat, és a Bizottság által az elsőfokú eljárás keretében szolgáltatott adatokon alapul. Az említett számítás eredményeként e bírság így korrigált összege 34 745 100 eurót tesz ki.

417    Mivel a Bizottság sem ezen összeget, sem e számítási módszert nem vitatta, amely utóbbi egyébként megfelel annak a módszernek, amelyet a vitatott határozatban maga is alkalmazott, a jelen ügy valamennyi ténybeli és jogi körülményére tekintettel a Servier‑vel szemben a vitatott határozat 7. cikke (5) bekezdésének b) pontjában kiszabott bírság összegét 34 745 100 euróban kell megállapítani.

 A költségekről

418    Az eljárási szabályzat 184. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

419    E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

420    Az említett szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Bíróság határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

421    A jelen ügyben a Servier kérte, hogy a Bíróság kötelezze a Bizottságot a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére, és a Bizottság a fellebbezési szakaszban előterjesztett kérelmei tekintetében részben, valamint az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmei tekintetében részben pervesztes lett.

422    Mivel a Bíróság részben helyt adott a fellebbezésnek, mindkét felet kötelezni kell mind az elsőfokú eljárással, mind pedig a fellebbezéssel összefüggésben felmerült saját költségeik viselésére.

423    Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése szerint, ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ha e fél részt vesz az eljárásban, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit.

424    Mivel az EFPIA részt vett a Bíróság előtti eljárásban, a jelen ügy körülményei között úgy kell határozni, hogy maga viseli saját költségeit.

425    Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

426    A jelen ügyben az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke 2018. december 12‑i Servier és társai kontra Bizottság ítélete (T‑691/14, EU:T:2018:922) rendelkező részének 5. pontját hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben az elutasítja a Servier SAS, a Servier Laboratories Ltd és a Les Laboratoires Servier SAS által – az [EUMSZ] 101. és [EUMSZ] 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39612 – „perindopril [Servier]” ügy) 2014. július 9‑én hozott C(2014) 4955 final bizottsági határozat 5. cikkében említett jogsértéssel kapcsolatban a jogsértés időszakára és a bírság összegének kiszámítására vonatkozóan – az elsőfokú eljárásban másodlagosan felhozott jogalap kifogásait.

2)      A Bíróság a C(2014) 4955 final határozat 5. cikkét megsemmisíti annyiban, amennyiben az kimondja, hogy az e rendelkezésben megállapított jogsértés Belgiumot, a Cseh Köztársaságot, Írországot és Magyarországot illetően 2009. május 6‑án ért véget.

3)      A Bíróság a C(2014) 4955 final határozat 7. cikke (5) bekezdésének b) pontját megsemmisíti annyiban, amennyiben az a Servier SAS‑szel és a Les Laboratoires Servier SAS‑szel szemben együttesen és egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 37 102 100 euróban állapítja meg.

4)      A Bíróság a C(2014) 4955 final határozat 5. cikkében megállapított jogsértés miatt a Servier SAS‑szel és a Les Laboratoires Servier SAS‑szel szemben együttesen és egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 34 745 100 euróban állapítja meg.

5)      A Bíróság a fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja.

6)      A Servier SAS, a Servier Laboratories Ltd és a Les Laboratoires Servier SAS maga viseli mind az elsőfokú eljárással, mind a fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült saját költségeit.

7)      Az Európai Bizottság maga viseli mind az elsőfokú eljárással, mind a fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült saját költségeit.

8)      A European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations (EFPIA) maga viseli mind az elsőfokú eljárással, mind a fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült saját költségeit.

9)      Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: francia.